Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Ábrahám Imre: A 14-17. századi Nyúl község rövid történetei földrajza
28 Ábrahám Imre víztömeg fokozatosan, a talppontig kimélyítette az árkot, magába omlasztva mindkét partjának homokos löszét, hogy a mintegy 30 méteres mélységhez ugyanilyen széles nyílás képződjön a 600 méteres szakaszon. Szurdokká lett a korábbi kis zúgó, a zuhatag szakadékos medre. Hogy a katasztrófa mértékű változás mikor vette kezdetét, arról megoszlanak a vélemények. A szállongó, a tegnapi öregek elmondásán alapuló hagyományfoszlányok százvalahány évre teszik, bár az elöljáróság 1864. évi, Pesty Frigyesnek adott válaszából ennél korábbi eseményre lehet következtetni: „... a Kis és Nagy Nyúl hegyet elválasztó vonal roppant mélységű vizmosott árokból áll, melynek partján járhatni szekérrel és gyalog.. .”.50 Ezt olvasva elképzelhető, hogy a roppant mélység akár korábban, a tárgyalt korszakunkban is keletkezhetett, vagy legalább a mértéke elérte az ilyen képződmény alsó határát; ahogy erre az 1552. évi dézsmajegyzék Szurdok nevű szőlőterületéből következtethetünk.51 (Megjegyezzük, hogy lehet találkozni 1519-es adattal is, és azt is, hogy a szőlőtermesztés az akkori vízlevezető két partján folyt.52) Az újkorra fokozatosan a mai méretére nőtt határ a pozitív és negatív irányú változásoknak megfelelően hol élettelivé vált, hol meg kiürült. Az eddigiek mellé megjelent rajta egy újabb alakzat is: Szutor a nép nyelvén mindmáig Csuporként számon tartott dűlő ill. faluhely. Hovatartozásáról szintén megoszlanak a vélemények: Bedy Vince Nyúlhoz köti, Lengyel Alfréd viszont Barát (későbbi) részének tekintette, másként szólva a szerzők a közös határ innenső vagy túlsó felére helyezték. Az 1347-ben fölbukkanó Zuthor53 fönnmaradt egészen Győr 1594-es elfoglalásáig, sőt a szőlőhelyek megjelölésében a dézsmajegyzékek még 1624-ben is szerepeltetik. A többi középkori kis település életképtelen volta miatt vagy másokhoz hasonlóan megszűnt már Mohács előtt (Kisfalu, Petlend), vagy a Mohácsot követő török lerohanásoknak esett áldozatul (Perecse). Keresztes sorsáról konkrétan semmit sem tudunk, pusztán annyi támasztékunk van, hogy a johanniták a 16. század közepéig vannak jelen Győrött. A települések sorsában osztoztak az utak is. A nyúliak Baráton át Győrbe vivő útja megjelenik a följegyzésekben is: „via ad Barath de Nyút\5A 1518-ból van adat a határt nyugat-keleti irányban átszelő útról, mely Söptérpusztáról Nyúl faluba vezet, végül péri és gönyüi kataszteri nevek55 őrzik a talán Tényőről a Dunára vivő sóutaknak biztosan a nyúli határon át kanyargó emlékét. A határiak közül csak a söptéri út élte túl a török időket: rajta át csaptak a falura a török portyák, jöttek a fehérvári szandzsáksághoz kötött hármas hódolt faluba a török földesúr adószedői, visszaútban pedig vitték a harácsot és az elrablóit lakosokat. 7. A vizsgált négy évszázad folyamán jelentősen változott a birtokos réteg összetétele. A 14. században még számottevő a királyi birtok (1355: „... inter possessiones regales Nyulfyl existens.. .”),56 belőle a századelőn részesedik a győri káptalan, valószínűleg a későbbi falurész: Káptalannyúl térségében kap - szintén a 50Pesty Frigyes: Helynévgyűjtemény. Győr megye. 33. Nyúl (a továbbiakban: Pesty: Nyúl). 51GyEL GyKMLt Feudális 2/1552. 52Soós Lajos polgármester közlése. 53Fejér IX/1. 608. 54Dreska II. 194-199., 195. 55GyMS megye földrajzi nevei 82. 56PRT VIII. 369. Regesztája: Horváth: Győr 39.
