Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kelemen István: A csepregi esperesi kerület tanügyi viszonyai az 1840-es években
276 Kelemen István utóda, az újonc Dezse József (1846/47-1849/50) előtte két tanéven át Nagycenken segédtanítóskodott. Kollár József, aki 1846/47-ben volt a gyóróiak mestere, előbb Himódon (1842/43-1843/44) és Kisfaludon (1843/44) segédkezett a tanító mellett, majd Vicán kapott tanítói állást (1844/45-1845/46). Honyák György az 1840-es évek második felében (1844/45-1848/49) működött Ságon, ahová Vitnyédről (1834/35-1842/43) érkezett. Előtte Bogyoszlón volt segédtanító (1830/31— 1831/32), majd Gartán tanító (1832/33-1833/34). Kötelességeik Az iskolamesterek korszakunkban három fő területen tevékenykedtek: tanítás, egyházi szolgálat és jegyzőség. A XVIII. század első felében alapvető feladatukat a templomi-egyházi szolgálat jelentette, ezért kapták törzsjavadalmukat. Az egyházlátogatók azonban egyre inkább igyekeztek tudatosítani bennük, hogy más teendőikkel egyenrangú kötelezettségük az elemi oktatás.92 A II. Ratio a triviális iskola tanítóját igyekezett tehermenetesíteni „hogy tevékeny és fáradságos munkát igénylő hivatásának élhessen teljesen - semmiféle más szolgálattal nem terhelhető meg, sem a templomban, hacsak nem ő az orgonista, sem a plébános részéré'. Ha egyedül nem tudja ellátni hivatalát, segédtanítót kell alkalmazni.93 A jogalkotó javasolta a jegyzői hivatal elválasztását a tanítóságtól, kivéve, ahol a tanító mellett segédtanítót alkalmaztak, de külön jegyzőt nem tudtak tartani.94 A Rendelet előírta, hogy a tanító a kántorság mellett más iskolán kívüli feladatot (például jegyzőséget) nem vállalhatott.95 Az 1840-es évek végéig még nem történt meg a jegyzői és a tanítói hivatal elválasztása egymástól. Az iskolaigazgatók többször jelezték, hogy a mestert a jegyzői hivatal ellátása gátolja a tanításban, és sürgették a két hivatás szétválasztását.96 A mester pedagógusi teendőiről már szóltunk. Templomi szolgálatai közül elsőként azt kell megemlítenünk, hogy az iskolamesterek a legtöbb esetben egyúttal kántorok és orgonisták voltak, így vasár- és ünnepnapon ők énekeltek és orgonáltak. Ahol az egyházközség nem alkalmazott templomszolgát (aedituus), egyházatyát, sekrestyést vagy harangozót (campanator), ott a mesternek kellett gondoskodnia a reggeli, déli és esti harangozásról, a templom és az egyházi szerek tisztán tartásáról, az ostyasütésről, ünnepnapokon a plébános beöltöztetéséről, a templomi lámpások és gyertyák meggyújtásáról, a toronyóra kezeléséről. Ok harangozták ki temetéskor az elhunytakat. Harangoztak a vihar ellen (contra tempestatem), mert a kor embere úgy vélte, hogy a harangok megtörik a vihart és a villámok erejét. Segítséget nyújtottak a plébánosnak a szentségek kiszolgáltatása során, tevékenyen részt vettek a kereszteléseken, esküvőkön, egyházkelőkön97 és temetéseken, litániákat énekeltek (pl. a böjti időszakban Völcsejen, Lövőn és Górban, ádvent-92 Mészáros István: A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon. Bp. 2000. (a továbbiakban: Mészáros: Katolikus) 124. 93II. Ratio 8. §. 94II. Ratio 184. § f). 95Rendelet 64. §. 96Iván (1845/46), Lövő (1844/45, 1848/49, 1849/50). 97 Introductio: a szülő nőnek és az esküvő után az új asszonynak a templomba való bevezetése.
