Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kelemen István: A csepregi esperesi kerület tanügyi viszonyai az 1840-es években
274 Kelemen István esperes) javaslatára a királyi főigazgató nevezte ki, míg a segédtanító alkalmazása - a község, a kegyúr és a plébános egyetértésében - a kerületi felügyelő hatáskörébe tartozott.83 Segédtanítónak csak azt lehetett kinevezni, aki elvégezte a tanítóképzőt, közülük tanító csak az lehetett, aki betöltötte 20. életévét és legalább egyéves segédtanítói gyakorlattal rendelkezett.84 Nem taníthatott az, aki „[... ] képzettségéről eleve az illető Elöljáróságtól oklevelet s próbatétrőli bizonyítványt nem nyert; és Fölsőbbhelyről fölhatalmazva nincs [.. .]”85. A tanítónak száznál több gyerek esetén segédtanítót (praeceptori) kellett fogadnia.86 Felettese egyházi személy volt, a helyi plébános mint iskolaigazgató. Az esperesi kerület felügyelői iratai között megtalálható az a levél, amelyet 1847. március 11-én Tatay János lövői plébános és (al)esperes intézett Deáky Zsigmond tankerületi főigazgatóhoz. Tatay a levélben a korábban Nagycenken segédtanítóskodó Dezse Józsefnek völcseji tanítóvá történő kinevezését kérte, amit maga is támogatott: „Ki, miután képességéről s jeles magaviseletéről kiadatt bizonyitvánnyait bemutatta, a kerületi felügyellőségnek sem/mji kifogása nem lehetvén ellene, ezennel Méltóságodnak kegyes helybe hagyásáért esedezik'.87 Deáky március 16-án járult hozzá a kinevezéshez.88 Jellemük, képzettségük és szakmai pályájuk Az 1840-es években a csepregi esperesi kerületben 38 tanító működött. Ami társadalmi hovatartozásukat, származásukat illeti, közülük öten nemesi sorból származtak. Jellemükről a jelentéstevő igazgatók pozitív véleménnyel voltak, kivétel nélkül a józan, tisztességes, erényes, becsületes, példamutató és erkölcsös életmód jellemezte őket. Szorgalmasan és ügyesen tanítottak, egyedül Sándor József tanítási módszerét tartották rossznak. Képzettségükről, iskolai végzettségükről kevés információval rendelkezünk. Annyi bizonyos, hogy a bői Illés György 1846-ban, a góri Varga Ferenc 1847-ben, a nemesládonyi Reznyák Ferenc 1848-ban és a horpácsi Pék János89 sikerrel abszolválta a győri mesterképzőt, míg a nemesládonyi Sándor József „képezdei próba tételt nem állott ki\ A magyar mellett többé-kevésbé mind tudtak németül, mintegy tízen latinul, négyen pedig horvátul. A rendelkezésre álló forrásokból többé-kevésbé felvázolható az egyes mesterek szakmai pályája, működésük főbb állomásai. Cseresznyák Ignác 1806 körül született Nemesvisen, 1824 körül kezdett tanítani. Előbb Keresztényben (1826/27- 1827/28), majd Völcsejen (1828/29-1829/30) alkalmazták, később Zsirán (1834/ 35-1847/48) találjuk.90 Kiss István, aki 1827/28-1849/50 között Lövőn működött, 83Rendelet 61. §. 84 Rendelet 85. §. 85Rendelet 18. §. 86Rendelet 52. §. Ivánban a mestert erre a szerződés is kötelezte. Szerződés, Iván. 87GyEL Iskolai Levéltár, I. sorozat (Régi iskolai anyag), 5. tétel. Felügyelői iratok. XX. doboz. Csepreg. 88 Uo. 89Plébániai lt. Sopronhorpácsi plébánia iratai. Népiskolák, tanítók és jövedelmeik összeírása, 1848.
