Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)
232 Kádár Zsófia Összegzés és kitekintés A győri kollégiumalapítás országos és regionális összefüggésben is jelentős esemény volt, sőt: valójában a nagyobb folyamatokban elfoglalt helye mutatja meg valódi súlyát. A jezsuita rend a 16-18. századi Európában a kor kihívásaira választ adó, modern vallási és kulturális programmal lépett fel. Regionális szinten a jezsuiták mellett a rekatolizációban a katolikus és áttérő földesurak is kivették a részüket a kegyúri jog révén, továbbá a helyi püspökök és az alsópapság is. A vegyes (magyar, német, horvát) lakosságú Nyugat-Dunántúl a 16. század végére vallásilag is megosztottá vált; a németek döntően evangélikusok, a magyarok nagyrészt reformátusok lettek, a horvátok azonban szinte kivétel nélkül megőrizték hazájukból hozott erős katolikus hitüket. Ezt a sokszínű, „multikulturális” közeget képezte le az egyházmegye 1640-1714 közötti alsópapsága, amelynek zöme horvát, kisebb része német illetve magyar anyanyelvű volt.133 A győri egyházmegye a katolikus megújulás kiemelt terepét jelentette már az idősebb Draskovich György püspöksége óta, aki - a korabeli Magyarországon egyedüliként - egyházmegyei zsinaton hirdette ki a trienti határozatokat 1579-ben, Szombathelyen.134 Az első tömeges ellenreformációs sikereket a Klosterrat könyvelhette el, amelynek joghatósága az alsó-ausztriai kamara kezelésében levő fraknói uradalom és kismartoni grófság területére is kiterjedt.135 A protestáns lelkészek elűzésében és a katolikus plébániahálózat újraalapításában eredményes intézmény működésének a Bocskai-mozgalom vetett véget. A katolikus megújulás újabb fejezetét a kegyúri jogon alapuló földesúri térítések jelentették.136 Az Esterházy Miklós által kezdeményezett 1637/38-as térítési hullám az újjáépített kismartoni ferences kolostor szerzeteseinek, az Esterházy-udvarban működő állandó jezsuita misszió tagjainak és a helyi alsópapságnak a segítségével zajlott. A Nyugat-Dunántúl teljes rekatolizációjához vezető 1659/60-as térítés már Esterházy Pál érdeme volt, aki a jezsuiták és ferencesek mellett előszeretettel hagyatkozott a katonaság segítségére is.137 Az egyház lelki, szellemi és intézményes megújításáért folytatott küzdelem ellenfelei között katolikusok és protestánsok egyaránt akadtak, akik, bár más-más 133 Képzésükben már szerepet kapott a győri jezsuita kollégium és a szeminárium is, ahol feltehetően kezdettől plébániai szolgálatra készültek, mert csak kevesen emelkedtek az egyházi középréteg soraiba: legfeljebb főesperességig vitték. Fazekas: Győri 103-105., 116., 126-127. 134Koltai András: A győri egyházmegye 1579. évi szombathelyi zsinata. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok Regnum 7 (1995) 3-4. sz. 41-60. 135A fraknói uradalom 1626-ig, a kismartoni uradalom 1649-ig maradt a kamara kezelésében. L. Fazekas István: Adalékok a fraknói uradalom és a kismartoni grófság rekatolizációjához. Ráday Gyűjtemény Évkönyve 7 (1994) 126. (a továbbiakban: Fazekas: Adalékok). A Klosterratot a kamara hozta létre 1572-ben azzal a céllal, hogy az osztrák tartományok rekatolizációjának anyagi alapjait biztosítsa. A Klosterratról 1. Leeb, Rudolfét, al.: Geschichte des Christentums in Österreich von der Spätantike bis zur Gegenwart. (Österreichische Geschichte) 245-247. (A vonatkozó rész Rudolf Leeb munkája.) 136Meghatározó volt a korszakban Batthyány Adám (1629) és Nádasdy Ferenc (1643) katolizálása. 1. Fazekas: Győri 103. 137A térítések részleteit 1. Fazekas: Adalékok 126-145. Az áttérések látszólag ugyan megtörténtek, az evangélikus vallásgyakorlás nyomait azonban csak az új típusú, 1716-os jezsuita népmisszió tudta teljesen felszámolni.
