Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Kádár Zsófia: A jezsuiták letelepedése és kollégiumalapítása Győrben (1626-1630)
A JEZSUITÁK LETELEPEDÉSE ÉS KOLLÉGIUMALAPÍTÁSA 233 motivációk alapján, de a jezsuita terjeszkedés megfékezésében voltak érdekeltek. Közéjük sorolhatjuk a korabeli magyarországi és erdélyi kollégiumalapítások ellenzőit is, a protestáns erdélyi rendeket, az evangélikus városi tanácsokat, a nagyszombati, pozsonyi, győri káptalanokat. Győrben a katolikus megújulás lendületének látszólag a legnagyobb kárt a székeskáptalan okozta, amely a helyi viszonyok miatt többszörösen hátrányos helyzetben volt. Javára írható, hogy a korszakban a középpapság elleni leggyakoribb vádak (konkubinátus, iszákosság, helyben lakási és egyéb kötelezettségeik figyelmen kívül hagyása) a tárgyalt alapítástörténet kapcsán nem kerültek elő. Azonban a sok tekintetben előnyösebb helyzetben levő münsteri kollégáikhoz hasonlóan nagyrészt a győri kanonokok is az egyházi reformkezdeményezések elgáncsolásában voltak érdekeltek.138 Mindkét intézmény erősen kötődött a nemességhez, tagjaik jellemzően jogi műveltséggel rendelkeztek, a lelkipásztori tevékenységük és közös liturgikus feladataik (napi kórusima, rendszeres prédikálás stb.) háttérbe szorultak, nem ők jártak az élen a papképzés javításában, szemináriumok alapításában sem. Miután a reformok belső kezdeményezését elhalasztották, minden ilyen irányú külső hatásnak is ellenálltak. Ahogyan Eszak- Németországban, úgy a Nyugat-Dunántúlon is csak a 17. század közepére értek be a kívülről illetve felülről bevezetett reformok, amelyeknek mindkét esetben a jezsuiták és kiemelkedő püspökegyéniségek voltak a motorjai. Az eredmények is hasonlóak lettek: kollégiumalapítások, papi szemináriumok létrehozása és újjászervezése, nemesi konviktusok, vallásos társulatok alapítása, az egyházmegyei zsinatok és vizitációk rendszeressé válása, a szentségek rendszeres, tömeges kiszolgáltatása. Győrben ennek a folyamatnak az első nagyobb lökést Dallos Miklós adta a jezsuiták behívásával, letelepítésével. Gyorsan fejlődő kollégiumukra a kezdeti nehézségek után újabb megpróbáltatások vártak, Dallos püspöksége valóban csak a kollégiumtörténet „nulladik” fejezetét jelentette. Sennyey István püspök a kollégium mögötti hét házhelyet kívánta megszerezni a társaság számára, próbálkozása azonban a káptalan ellenállásán megbukott.139 Utódja, a kíméletlenebb Draskovich György 1637-ben német katonai erő segítségével, botrányos jelenetek közepette lakoltatta ki a szomszédos épületek lakóit, a káptalan mint földesúr hiábavaló tiltakozása ellenére. A béke csak nagy nehezen állt helyre 1642-ben, amikor prímási közbenjárásra a felek megegyeztek.140 Eközben 1634-41 között felépült a jezsuita templom, majd Széchényi György püspök 1654. évi 50000 forintos alapítványának köszönhetően lassanként a rendház és az iskolaépület is.141 A század második felében már maguk a kanonokok is tettek alapítványokat a társaság részére. 138 A münsteri káptalannak a trienti reformokhoz való viszonyulására 1. Wilhelm Kohl: Die Durchsetzung der tridentinischen Reformen im Domkapitel zu Münster. In: Remigius Bäumer (hrsg.): Reformatio Ecclesiae. Beiträge zu kirchlichen Reformbemühungen von der Alten Kirche bis zur Neuzeit. Festgabe für Erwin Iserloh. Paderborn-München-Wien 1980. 729-747. 139Acsay: Főgimnázium 23-24. 140Acsay: Főgimnázium 25-28. 141 Az oklevelet latinul idézi (magyar fordítással) Acsay: Főgimnázium 34—37. Az építkezésekről 1. Székely Zoltán: Adalékok a győri jezsuita iskola és rendház XVII. századi építéstörténetéhez. In: Szilágyi Csaba (szerk.): A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig. Piliscsaba 2006. 366-373. A jezsuita korszaknak a társaság feloszlatása vetett véget; 1802-ben a gimnáziumot a bencések vették át, akik az iskolát 1888-ban alapjaitól újraépítették neoreneszánsz stílusban.
