Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Hudi József: A vaszari katolikus népiskola a késő rendi korszakban (1711-1847)
206 HUDI JÓZSEF- a lányokat és fiúkat együtt oktatták, az elvárás a korabeli pedagógiatudomány álláspontja szerint a nemek szerinti elkülönítés lett volna, amely a női és férfi szerepre (hivatásra) való felkészítést jobban elmélyíthette volna;- a tanítói hivatás társadalmi elismertsége és anyagi megbecsültsége alacsony volt, így a jobb képességűek más pályák felé orientálódtak,- a nagy gyermeklétszám miatt több jól felkészült tanítóra lett volna szükség; egy tanító mellett egy-egy osztályban kevés idő jutott a tananyag elsajátítására,- a szegényebb gyermekek szülei nem tudták megvenni a tankönyveket, télen a ruha- és cipőhiány akadályozta gyermekeik iskolába küldését,- a tanulást a paraszti közgondolkodás, a szülői ház lassan fogadta el társadalmilag hasznos tevékenységnek, így az iskolamulasztást nem tartotta jogsértésnek, hibának. Az iskola hatékonyságának mérésére többféle módszert lehet fölhasználni. A nép szellemi felemelését tükrözi az írni és olvasni tudók számának és arányának emelkedése. Bármily meglepő: hiába volt iskola Vaszaron a 18. században, a tanító az analfabétizmus újratermelésében jeleskedett. Szóban megtanította a vallástani ismereteket, a számolás tudományát, az íráskészség fejlesztését azonban elhanyagolta. Az 1770-1787 között fennmaradt vármegyei úrbéri vizitációs (ellenőrzési) jegyzőkönyveket az elöljárók (bíró, törvénybíró, esküdtek) egyáltalán nem tudták aláírni; nevük mellé keresztet rajzoltak.29 1825-ben Bálint István bíró, Ihász Gábor törvénybíró, Takáts János esküdt neve mellett szintén keresztet találunk.30 Ha iskolás korukban tudtak is valamelyest írni, felnőtt korukra elfelejtették a betűvetés tudományát. Kényelmesebb volt „más kezével” írni. 1870-ben Veszprém megyében a nők és férfiak 29,25%-a, a nők 33,40%-a tartozott ebbe a csoportba, a teljesen analfabéták közé.31 A másik lehetőség annak feltérképezése, hogy a faluból akadt-e továbbtanuló, értelmiségi pályára kerülő a 18-19. században. A megye irodalmi hagyományait számba vevők egyedül Ihász Gábor nyelvészről tudnak az 1848 előtti időszakból.32 A helyzet azonban ennél sokkal jobb, ugyanis a zárt vallási közösségből a 18. századtól kezdve több értelmiségi kikerült - kivétel nélkül papok és szerzetesek lettek. Kuti Dénes (1707-1779) bencés szerzetes lett, 1735-ben a nagyszombati egyetemen teológiai doktorátust szerzett. Minden bizonnyal ő volt az első vaszari születésű, aki doktori címmel büszkélkedhetett. Pannonhalmán filozófiát tanított, majd Celldömölkön lelkészkedett, 1754-től Tihanyban szolgált, 1763-1766 között a perjeli tisztséget is betöltötte. 1766-tól haláláig Bakonybélben élt.33 A vaszari nemes Paraitz család egyik leszármazottja, Paraitz István jezsuita szerzetes lett. A rend 1773-ben történt feloszlatása után a győri egyházmegyében 29VeML IV.l.g.dd. Vaszar úrbéri vizitációs jegyzőkönyvei 1770-1787. 30GyEL Feudális 1825/5. 31 Tóth István György: Mivel hogy magad írást nem tudsz... Az írás térhódítása a magyar művelődésben a kora újkori Magyarországon. Bp. 1996. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 17) 1996. 250. 32 Harmath István-Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai. Veszprém 19844. 309.
