Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Horváth Sándor: A Győri és a Szombathelyi Egyházmegye plébánosainak életmódja a 18. században
A Győri és a Szombathelyi Egyházmegye plébánosainak életmódja 183 Plébániaépületek anyaga, alaprajza A plébániaépületekről leginkább az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből, illetve részben a plébános elhaláloztával készített inventáriumokból alkothatunk képet. Többnyire általánosan jellemzik a plébániaépület állapotát, illetve kisebb-nagyobb részletességgel kitérnek az épület anyagára, valamint helyiségeire. Azonban a helyiségek alaprajzi elrendezése a legritkábban értelmezhető.12 13 14 Ezért különösen értékes számunkra az eddig felkutatott és a még feltárásra váró, kevés építési dokumentáció. A plébániaházaknak e századra többnyire jellegzetes tagolódása volt. „A 18. században már általánosan jellemző telekrendeződést és épületegyütteseket találunk’ - írja Sill Aba Ferenc. - „A plébániaházban szinte minden esetben megtalálható a plébános egy vagy két szobája, sok esetben a ’família’ külön szobája - ezt cselédszobának szokták fordítani -, a konyha, a kamra, az istálló, kivételes esetekben külön ló- és tehénistálló, és módosabb plébániákon a pajta. Az épületrészeknek ez a szokványos felsorolása egyben a plébániaház alaprajzát is megadtad Fazekas István e jellemzést így pontosítja: „A 18. századi békés gyarapodás a plébániaépületek nagyságán is visszatükröződik. Az egyházmegye nyugati felében átlagosnak mondható két szobához csatlakozik egy harmadik is. A század közepéről fennmaradt vizitációk alapján ekkor a plébános kényelmét már két szoba szolgálja, míg a harmadikat a cseléd vagy cselédek lakják. Ha káplán is működik a plébánián, akkor számára vagy a plébános enged át egy szobát, vagy építenek egyet a már meglévő épülethez. (...) Nagyon kevés információ szól a szobák belső kiképzéséről. A kevés közül az egyik legrészletesebb a tűzvész után 1777-ben újjáépített fertőszéplaki plébánia leírása, amely szerint a plébános és a káplán szobáiban fapadló van. A plébános két szobájának mennyezete stukatúrral kiképzett (»tabulatum vero stokotorizatum«), négy nagy ablak található rajtuk, továbbá mindegyikben van kályha.vU A plébániaházak harmada volt ebben a korszakban kőből vagy téglából, a többi borona-, sövény- vagy tömésfalú épület.15 Ezt befolyásolták a térség sajátosságai: ahol nád volt a közelben, ott azzal fedték az épületek tetejét, egyébként általában zsúp takarta őket. A rábaközi főesperesség plébániaházai „nem kőből épültek, a szilárd építőanyagot itt a tégla jelenti, de vannak vert falú, mórtéglából készült, illetve fa és sövényből készült plébániák is.”16 Sill szerint a vasi plébániaházak egy negyede volt romos állapotú, a többit a megfelelő jelzővel illette a 18. század közepén írott canonica visitatio, s csak ritka kivételként említették, hogy új épület, kiváló állagú. Például: „Ják mezővárosban í2„Sajnos megfelelő mennyiségű alaprajz és helyszíni vizsgálatok hiányában nehéz eldönteni, hogy a falu jobb módú rétegei mit és mikor vettek át a plébániaépületek újításaiból. Ezeknek a krédéseknek a megválaszolása további kutatások céljául szolgálhatna” - írja ezzel kapcsolatban Fazekas: Plébániaépületek 306. Hogy az inventáriumok általában nem alkalmasak arra, hogy azokból rekonstruálhassuk a házak alaprajzát, Benda Gyula is megállapította a 18. századi hagyatékok vizsgálata kapcsán. Benda: Parraghy 254. 13Sill: Plébánia- és iskolaépületek 341. 14Fazekas: Plébániaépületek 301. 15Sill: Plébánia- és iskolaépületek 343. 16Fazekas: Plébániaépületek 301.
