Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Horváth Sándor: A Győri és a Szombathelyi Egyházmegye plébánosainak életmódja a 18. században
184 Horváth Sándor olyan romlott állapotban található a plébániaház, hogy helyisége »még gabona tárolására sem alkalmas«." „Királyfalván is 1754-ben, alapjaiból új plébániaház épült három szobával, konyhával, istállókkal és pajtával. Az egészet zsúppal fedték.”17 Gazdag és szegény plébániák, plébánosok A jozefinizmus idején a helytartó tanács 470 világi papot tartott nyilván.18 A plébániák állapota nemcsak a hívek anyagi és erkölcsi állapotától, hanem a kegyúr plébániához való viszonyulásától is nagymértékben függött. „A rendezett egyházi állapotok vonzották a papokat, a soproni és locsmándi főesperességekben az Esterházy-birtokokon fekvő plébániák nem is küzdöttek ellátási gondokkal.”19 A plébániák rendezettségéhez tartozott a rekatolizáció helyzete is. Noha Fazekas István az egyházmegye egészének vonatkozásában úgy véli, hogy: „A korán megkezdett rekatolizáció miatt a 17. század végére már többségükben katolikus települések is léteztek’, a plébániák egy csoportja - történetesen elsősorban a vasi településeké - csak 1732-ben tért vissza a katolikus egyház kebelébe. Ezek: Miske, Hőgyész, Ság, Mihályfa, Szentmárton, Nádasd, Szőce, Szarvaskend, Rákos, Szentpéter, Hodos, Kerca, Velemér, Szentháromság, Szentbenedek.20 A Batthyány-birtokok plébániái már kevésbé voltak vonzóak a plébánosok számára. „ A csekély jövedelem és a lakosság merev ellenállása, amely Sopron megyében a korszak végére már megenyhült, ugyancsak taszította az egyháziakat’ — mondja Fazekas az 1641-1714 közötti korszakról.21 Az anyagi állapotokban nem sok változás történt a 18. század folyamán. A kongruát - amelyet a lelkészségek rendezésével foglalkozó bizottság 1734-ben 150 forintban állapított meg (nem számítva a parókiát, a telket és a stóladíjat) - a legtöbb plébánián rendszeresen ki kellett egészíteni, mert a helyi bevétel ezt nem érte el, a szegényebb plébániákon akár a felét sem. Sándor Lipót főherceg nádor 1795-ben felterjesztett memorandumában a kongrua emelését látta szükségesnek, mivel - úgymond - sok falusi pap nyomorúságosán tengődik, s ezért méltóságán aluli munkákkal is foglalkozik.”22 A mellékelt táblázat és grafikon egyes plébániák jövedelmeit tartalmazza 1734-bó'l. A tömördi plébániának például 103 forintos bevétele volt, tehát 47-tel egészítették ki a kongruához. Vagyis a tömördi plébánia 68,7%-os volt. A plébánosok javadalmaival kapcsolatban Vanyó Tihamér ezt írta: „A katolikus lelkészek a panaszaikat és kívánságaikat összefoglaló iratban 1785-ben ruházatra és bútorra egy évre csak kb. 120 frtot kérnek, élelemre ЦО-et, italra jS-at, 17Sill: Plébánia- és iskolaépületek 345-346. 18MOL C 107. Helytartótanácsi levéltár. Számvevőség Al. Összesítés. Raaber Districts Clerus Saecularis Summe des effectiven Standes. 19 Fazekas: Alsópapság 119. 20MOL Helytartótanácsi levéltár C38 Acta Cassae Paroch. Jaurinensis 1 /I. 18. d. 21 Fazekas: Alsópapság 120. 22 Vanyó Tihamér Aladár. A Trienti Zsinat határozatainak végrehajtása Magyarországon. A magyarországi római katolikus egyházfegyelem alakulása. 1600-1850. Pannonhalma 1933. 44-45. (A Római Magyar Történeti Intézet kiadványai) 78. Az 1734-ben megállapított kongrua mégis érvényben maradt a 19. sz. elejéig, amikor 1802-ben 300 írtra emelte az uralkodó.
