Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Horváth László: (Fertő-)szentmiklósi anyaegyházközség és filiái (1576-1815)
152 Horváth László hal el teljesen és azonnal a katolikus hitélet. így a szentmiklósi egyházközség vezetése is csak bizonyos idő elteltével kerülhetett át a katolikus plébánostól az evangélikus prédikátor kezébe. Ezt a feltételezést támasztja alá az a szentmiklósi keltezésű, 1570-ben megírt bizonyságlevél7 is, amelynek hitelesítő aláírására még nem a prédikátort, hanem az akkor még bizonnyal jelentős tekintéllyel rendelkező plébánost, Jagodics Mihályt kérték fel. Arra vonatkozóan, hogy Szentmiklós lakóinak többsége mikor hagyta el elődei római katolikus hitét és tért át földesuruk példáját, de még inkább elvárását követve az új, evangélikus vallás gyakorlására, pontos adattal nem rendelkezünk. Ehhez mindenekelőtt ismerni kellene azt az évszámot, amikor Nádasdy Ferenc, a település földesura, áttért az új hit gyakorlására. Ez a dátum azonban máig sem ismert. Az bizonyos, hogy a földesúr áttérését szinte azonnal követhette rokonsága, tisztségviselői, katonái, majd a földbirtokain élő és őt szolgáló, összességében mintegy 40000 főre becsült jobbágya és zsellére, ez utóbbiak éppen a „cujus regio, ejus religio” elv alapján. A földesúrtól közvetlenül nem függő helyi vagy környékbeli nemesi középbirtokosok (mint pl. a szerdahelyi Bezerédi-, a petőházai Zeke-, vagy a széplaki Megyeri család) szintén követték a legtehetősebb földesúr példáját, de ugyanígy jártak el a kisnemesek is. Az első név szerint is ismert, Szentmiklóson működött prédikátor, Klaszekovics (Klassekowit) István 1576 őszén lett a helyi egyházközség lelkipásztora.8 Ehhez az - immár evangélikus - anyaegyházközséghez ekkoriban négy filia, nevezetesen Szerdahely, Petőháza, Endréd és Süttör tartozott. Szerdahelynek, ennek a zsellérek lakta alacsony lélekszámú falunak sem temploma, sem kápolnája nem volt, és csupán az Ikva patak választja el Szentmiklóstól, amellyel így szoros sorsközösségben élt. Ez a kapcsolat annyira erőssé vált, hogy bizonyíthatóan 1608-tól még a bírót sem maguk közül választották, hanem a mindenkori szentmiklósi bíró hatáskörét fogadták el.9 Emiatt szinte természetes, hogy Szerdahely Szentmiklós filiájává vált. Petőházának, ennek a Szerdahelyhez hasonlóan csekély létszámú településnek, amelyben szintén sem templom, sem kápolna ebben az időszakban még nem volt, reális választásként adódhatott filiaként a szentmiklósi egyházközséghez való csatlakozás. Ezt egyébként a szentmiklósi templomhoz való földrajzi közelsége (gyalogosan félórányi idő) is indokolta. Süttör és Endréd feltehetően csak a kezdeti prédikátorhiány miatti kényszerhelyzetben válhatott - viszonylag rövid időszakra - a szentmiklósi evangélikus egyházközség filiájává. Az új hitre áttért földesúr és egyúttal kegyúr a templomot Szentmiklóson (is) az evangélikusoknak adta át. Az evangélikus egyházközség működését több anyagi forrás is biztosította. A kegyúr két jobbágytelket (és vele a két jobbágyot is) a prédikátor szolgálatába rendelt, akik a prédikátornak, mint „földesuruknak” a szokásos robot- és dézsmakötelezettséggel tartoztak. Szentmiklós mezőváros10 a prédikátor7 Dominkovits Péter. XVI. századi magyar nyelvű iratok Sopron Vármegye levéltárából. Sopron 1996. 30. 8 Horváth László: Adatok Klaszekovics István 1596 előtti szentmiklósi prédikátorságáról. SSz 54 (2000) 4. sz. 420-425. 9Erről részletesen Horváth László: Volt-e önálló elöljárósága Szerdahely községnek? Kézirat, 2000.
