Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Frederik Federmayer: Nováki Andreasich Mátyás. A győri káptalan jegyzőjének életútja
120 Frederik Federmayer mondhatott magáénak. Jelen tanulmány arra tesz kísérletet, hogy felvázolja karrierjének történetét, illetve a genealógiai szempontokat szem előtt tartva megvilágítsa családi hátterét. A nagy sikerű jogi pályát befutó hivatalnok származásáról csak igen keveset tudunk. 1550 körül születhetett, szülei nevét nem ismerjük, a fiúk által használt „de Novakij’ nemesi előnév alapján azonban feltételezhető, hogy a szlavóniai Körös megyéből származtak. A személyével kapcsolatos első konkrét említés abban a címeres nemesítő oklevélben bukkan fel, amelyet II. Rudolf császár és magyar király 1578. október 26-án Prágában adott ki. Az oklevéllel az uralkodó megerősítette a korábban adományozott nemesi címet, és címert adományozott az Andreasich fivéreknek, Mátyásnak és Pálnak, rokonuknak, Gradnay Miklósnak valamint Mátyás apósának, Szerecseni Szeghy Ambrusnak.2 A kiváltság legfőbb kedvezményezettje feltehetőleg éppen az az Andreasich Mátyás volt, aki egyetemi tanulmányai befejeztével ekkor kezdte meg pályafutását az uralkodó szolgálatában.3 A fenti kiváltságlevél kiállítása előtt ugyanis már a magyar fővárosban jegyzőként annak a kisebb királyi kancelláriának állt alkalmazásában, amely a legfőbb udvari törvényszék munkáját segítette. 1578 körül áttelepedett a Duna túlpartjára, hogy jogi tudását a győri káptalan szolgálatába állítsa, s a káptalan mellett működő hiteleshely jegyzői hivatalát elfoglalja (igazolhatóan folyamatosan 1578-tól). Valószínűleg új hivatalában szert tett ismeretségeit használta fel a maga és rokonai számára kiállított új armális megszerzésénél.4 Mátyás tudása és tehetsége hamar megmutatkozott, a hiteleshely szolgálatát rendszeresen igényben vevő környékbeli nemesek is rátermedt jogászként tekintettek rá, s jegyzői állást ajánlottak neki a megyei közigazgatásban, mely tisztséget Moson (igazolhatóan 1582-től), Pozsony és Komárom (igazolhatóan 1585-től), majd Veszprém (igazolhatóan 1585-től) megyékben is betöltötte. Mivel ezzel egyidőben a győri káptalan hiteleshelyi jegyzőségét is ellátta, lakhelyéül Győr városát választotta, ahol házat is vásárolt. Az 1584. és 1588. években neve az előbbieken túl mint a Perekedy Miklós királyi koronaügyész mellett tevékenykedő királyi prokurátor bukkan fel.5 A győri káptalan szolgálatába lépve Mátyás közeli kapcsolatba került a katolikus egyház előkelő főpapjaival, akiknek körében ugyancsak sikerült 2Aldásy Antal. A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei. II. 1092-1600. Bp. 1923. 194. 3 Mátyás a szabad művészetek és a filozófia magisztere címet használta 1. Frederik Federmayer. Rody starého Presporka. [Régi pozsonyi nemzetségek] Bratislava 2003. (a továbbiakban: Federmayer: Rody) 253. 4A 16. század második felében több szlavón és horvát származású nemes kapta meg nemesítő oklevelének megerősítését. Sokszor olyan családok tagjairól van szó, amelyeknek a török veszély miatt kellett elhagyniuk birtokaikat, és a Magyar Királyság északabb! részén keresték boldogulásukat. Az áttelepülés, illetve a szülőföldjükről történő menekülés során a családi kiváltságlevelek gyakran elvesztek, így aztán sokan törekedtek azok megújítására. Vö. GyEL GyKHhLt Fjk. vol. 3. 253., 360. 5Ez a győri ház még 1604-ben is tulajdonában volt, 1. Slovensky národny archív [Szlovák Nemzeti Levéltár, a továbbiakban: SNL], Archív Hodnoverného miesta Bratislavskej kapituly [Pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltára, a továbbiakban: PKHhLt], Iratok, capsa 26 et A., fase. 4. ; Federmayer: Rody 253; SNL Filmotéka, Archív Hodnoverného miesta Spiäskej kapituly [Szepesi káptalan hiteleshelyi levéltára], Fjk. vol. 10. 93., vol. 12. 183.
