Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Fakezas István: Katolikus megújulás és reform kezdetei a győri egyházmegyében a 17. század első harmadáig
Katolikus megújulás és reform kezdetei 115 lási életébe társulataikon, harmadrendjükön át tudtak bekapcsolódni. A vidékhez pedig elsősorban mendikáns, kolduló útjaik során, amikor is 100-150 km-es távolságokat is bejártak, jutottak el. Számos főúri udvarban voltak jelen a ferencesek mint főúri gyóntatok. A jezsuitákon és a ferenceseken kívül a harmadik rend, amely az egyházmegye határain belül újra kolostort hozott létre az egyetlen magyar alapítású rend, a pálos rend volt, amely 1610 után népesítette be Sopron mellett Bánfalván (Wondorf) található még 1529-ben elpusztult kolostorát. A következő évtizedekben a sopronbánfalvai kolostor rendi jelentősége nagyban megnőtt azáltal, hogy 1635/1637 után itt helyezték el a rendi noviciátust.56 Egyelőre nem került sor a katolikus megújulás női kolostorainak térségben történő megjelenésére, leszámítva a 16. század során Körmendre menekült apácákat, akik az 1620-as évek elejére a kihalás szélére jutottak.57 Az alábbi néhány pontban foglalhatók össze az elért eredmények és a küszöbön álló feladatok. Az egyházmegye anyagi alapjait tekintve a 16. század második felében és a 17. század elején működő püspökök sikeresen működtek: visszaszerezték a zálogba adott püspöki birtokokat, folyamatosan harcoltak kedvezőbb tizedbérleti szerződések elérése érdekében, a századvégi pusztításokat ügyes telepítő politikával ellensúlyozták. Problémát leginkább a rezidencia kérdése okozott, a győri főkapitány ugyanis elfoglalta a püspökvárat, a püspök maga kénytelen volt az udvarbíró korábbi házából kialakított rezidenciában megtelepedni. A trienti zsinat előírta a püspökök rezidencia-kötelezettségét, amelynek azonban a kor győri püspökei nem tettek eleget, kancellári ill. helytartói kötelezettségeik az egyházmegyén kívüli tartózkodásra kötelezték őket. Hivatalnoki elfoglaltságuk erősen korlátozta őket főpásztori működésükben. Az egyházmegye területén két káptalan maradt működőképes, a 14 stallumból álló győri székeskáptalan és a 4-6 stallumból álló vasvári társaskáptalan, amely 1578 óta a védettebb Szombathelyre telepedett át. A középkorban jelentős kultúrahordozó és közigazgatási szerepet betöltő káptalanok (káptalani iskola, hiteleshelyek jogszolgáltató tevékenysége) kiváltságait a trienti zsinat erősen megnyirbálta. A változások keresztül vezetése azonban nem volt egyszerű feladat, elsősorban Németországban került sor sok számos konfliktusra a püspök és a káptalanok között, ahol különösen komoly kiváltságokkal rendelkeztek, és különösen exkluzív testületekké váltak a káptalanok. A kérdés magyarországi feldolgozása még várat magára, egy ilyen jellegű konfliktus azonban már régóta ismert, éppen a győri egyházmegye területéről, ahol Draskovich György győri püspök próbált meg székeskáptalanja 56Documenta artis Paulinorum. III. A kötet anyagát gyűjtötte Gyéressy Béla. Sajtó alá rendezte Tóth Melinda, Pintér Gábor, Széphelyi Franki György. (Az MTA Művészettörténi Kutatócsoportjának forráskiadványai XV) Bp. 1978. 226-298. 57A Magyar Kamara egy jelentése szerint 1622-ben már csak egy laikus apáca élt, aki magához vett egy kislányt és a birtokokat magának akarta megtartatni. A Magyar Kamara jelentése az Udvari Kamarához, 1622. aug. 25. Pozsony. ÖStA AVA FHKA HFU r. nr. 124. Konv. 1623. VI. föl. 169., 174.
