Nemes Gábor - Vajk Ádám (szerk.): In labore fructus. Jubileumi tanulmányok a Győregyházmegye történetéből - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 13. (Győr, 2011)
Fakezas István: Katolikus megújulás és reform kezdetei a győri egyházmegyében a 17. század első harmadáig
Katolikus megújulás és reform kezdetei 113 városi és mezővárosi polgárságból regrutálódott a rendtagság nagyobb része. Az sem véletlen, hogy a városi-mezővárosi rétegek korábbi fő vallási letéteményesei, a káptalanok az esetek többségében nem sok jó indulattal viseltettek a jezsuita rend irányában. Az iskolán át utat talált a jezsuita rend a lakosság más rétegeihez, így például a nemességhez is, amely előszeretettel adta gyermekeit a rend kiváló iskoláiba. A jezsuita gimnáziumok társadalmi szerepének pontos feltárása még szintén hátravan, a végső szó kimondásával várni kell, amíg nem történik meg a fennmaradt iskolai matrikulák feldolgozása. A jezsuita rend a kollégium mellett működtetett kisebb, két-három főből álló főúri udvarokban tevékenykedő missziókat, amelyek részben a főúri család hitének megerősítését, lelki igényeinek kiszolgálását célozták, de nagy szerepet játszottak a főúri udvartartás tagjainak, a familiárisoknak a katolizálásában is, a katolikus főurat ugyanis sokáig még evangélikusnak-reformátusnak megmaradt nemes családok tagjai vették körbe mint szolgáló nemesek, másrészt tevékeny részt vállaltak a vidék megtérítésében, ill. hitélete elmélyítésében. Ilyen jezsuita misszió működött Esterházy Miklós udvarában, Nádasdy Ferenc mellett, időlegesen pedig néhány éven át az előbb Szentgotthárdon, majd Pápán megtelepedő Csáky Lászlónál, ill. katolizálást követően sógoránál, Batthyány Ádámnál. Ezek a jezsuiták a főúri reprezentáció részei is voltak, mert csak a legfontosabb családokhoz jutott belőlük, és a rend vezetése sem szerette, ha tagjai túl hosszú időn át a rendház falain kívül éltek. Dallos Miklós másik fontos tette a győri papnevelés számára tett alapítványa volt, ugyan az 1620-as években már működött Győrben egy szerény szemináriumkezdemény, de az egyházmegye papi utánpótlásának kérdése továbbra is megoldatlan maradt. Dallos Miklós győri püspök végrendeletében 25000 ft-ot hagyott papnevelés céljára. Az összeget még 1629-ben II. Ferdinánd évi 6 %-os kamatra kölcsön vette a győri katonaság zsoldjára, az utánajáró évi 1500 ft-os cenzust pedig a bécsi vámház (Waaghaus) tartozott fizetni.48 A dolgozat által tárgyalt időszak utolsó püspöke, Sennyey István (1630-1635) újra királyi kancellár volt, aki e hivatalt viselő elődjeihez hasonlóan többnyire csupán a húsvéti időszakot töltötte egyházmegyéjében, főpásztori működése így meglehetősen szűk keretek között mozgott.49 Talán a ferences rendnek a püspökségben történő látványos előretörésében játszhatott komolyabb szerepet mint a rend védnöke, a szombathelyi ferences kolostor újraalapítása kifejezetten az ő érdeme volt. A 17. század első harmada, az 1605/1606-ban elszenvedett súlyos veszteségek, az 1606-ös bécsi béke és az 1608. évi országgyűlési végzések teremtette hátrányos törvényi keretek ellenére számos pozitív fejleményt hozott magával. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy az egyházmegye területén birtokos főúri családok közül 48II. Ferdinánd kötelezvénye 1629. szept. 16. Bécs. Pázmáneum levéltára, N kötet f. 29Г7/. — Ezt az összeget később Széchényi György győri püspök a Pázmáneumban tanuló győri egyházmegyés kispapjai számára kötötte le. Az összeg kezdetben 12, később 10 győri növendék nevelésére volt elegendő. Fazekas István: A Pázmáneum története az alapítástól a jozefinizmus koráig. In: Zombori István (szerk.): A bécsi Pázmáneum 34. 49Sennyey személyére: Almanach 1968. 50-51.
