Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára I. (1244-1398) - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 6. (Győr, 2007)
Előszó
12 Előszó kiadásokkal való összevetés (ezek leírását az apparátusban teljes részletességgel közlöm), hiszen ezek korábbi, nem egy esetben még teljesebb állapotot rögzítettek. A MÓL Diplomatikai Levéltárának darabjai esetében a számomra olvashatatlan dátumot néhány alkalommal a Levéltár digitális adatbázisa21 alapján pótoltam, feltételezve, hogy az oklevelet feldolgozó levéltáros valóban olvashatta is a ma már kivehetetlenné fakult szövegrészt. A pannonhalmi konvent kiadványainak lehető legnagyobb teljességre törekvő felgyűjtése a csupán említésben fennmaradt darabok regisztrálandó adatként való kezelését is kellett, hogy jelentse. Ezen gyűjtési szabály alól — minden esetlegességével együtt — az ügy véd valló oklevelek sem jelenthettek kivételt. Egyrészt nem tartottam őket kizárhatónak, mivel néhány példányuk eredetiben is fennmaradt,22 ezeknek pedig vitathatatlanul az oklevéltárban a helyük; ha viszont oda kerülnek, akkor az azonos típusú kiadványok említéseit sincs okom kirekeszteni. Másrészt viszont, bár erősen formulás megfogalmazásukból adódóan kevés érdemi információt tartalmaznak, a hiteleshely tevékenységének vizsgálatához nyújthatnak értékelhető adatokat: a felvalló személye az intézmény hatókörének, ügyfélkörének megrajzolását segítheti, a felvallott ügyvéd ismerete pedig a megye nemesi társadalmának szerveződését, egyházak és egyháziak esetében azok világi kapcsolatait mutathatja be. Az ügyvédvalló oklevelek gyűjteménye persze nem lehet hiánytalan. A konvent saját kiadványaiból és a feldolgozott forráskiadások szövegeiből természetesen kiemeltem őket, önálló kutatást azonban a Pannonhalma környéki családok és intézmények levéltáraiban az ügyvédvallások említéseinek módszeres felgyűjtésére nem folytattam. Számuk tehát valószínűleg tovább lenne bővíthető. Az azonos felvallót és ügyvédet ugyanazon esztendőhöz kötő említéseket — a megbízás tartamát a szokásos egy évre szólónak feltételezve — azonos szám alá soroltam be. A kiadás módja Az oklevéltár összeállításakor, az oklevelek közlési elveinek lefektetésekor alapvetően a legutóbbi forráskiadási konferencia vonatkozó ajánlásait vettem figyelembe, de leginkább az ott hangsúlyozott követelményt, a minden ponton ellenőrizhető, áttekinthető és szigorú módszertani következetességet igyekeztem szem előtt tartani.23 A közölt pannonhalmi kiadványok időrendben követik egymást.24 A sorszám és a dátum után (amely utóbbi a csak említésben, illetve tartalmi átírásban fennmaradt oklevelek esetében kurzív) rövid magyar nyelvű regeszta található az oklevélben szereplő személyek és birtokok, valamint a jogi cselekmény feltüntetésé21A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa (DL-DF 4.2). Szerk.: Rácz György. Budapest, 2003. 22Az első ilyen 1425-ből: DF 212826. 23A történeti források kiadásának módszertani kérdései. Fons 7 (2000) 1. szám. A Mohács előtti latin nyelvű kútfők közlésének kérdését érintő két cikk: Tringli, Kiadási problémák (7-40.) és Szovák, Korreferátum (41-47.). A kiadásban alkalmazandó szigorú következetességről: 42. 24 Ennek mikéntjéről lásd fentebb.
