Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára I. (1244-1398) - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 6. (Győr, 2007)
Előszó
Előszó 11 megkeresés vagy királyi parancs példánya áll rendelkezésünkre. Ezen esetekben a konventnek címzett kiadványt állítottam az időrendi listába, annak dátumát terminus post диет-ként véve figyelembe.17 Ha egy ilyen oklevél hátán az eljárás helyszínén készült feljegyzések olvashatók, köztük az eljárás napjának rögzítésével, akkor ez az időpont jelenti a viszonyítási dátumot. Mivel azonban a hiteleshely hátlapi feljegyzései (tehát a tulajdonképpeni pannonhalmi kiadvány magja) az itt alapszövegnek tekintett és a hordozóanyagra elsőként került bírói megkereséshez képest csupán másodlagosak, így azok a teljes szövegű oklevél közlése után kaptak csak helyet. Ugyanezt az elvet követem azon esetekben is, amikor — jellemzően majd csak а XVI. században — a hátlapon és/vagy az előlap szövege köré írva a hiteleshelyi jelentés fogalmazványa is megtalálható. Az oklevéltárban való eligazodást megkönnyítendő azonban a megkeresőlevelek és parancsok, illetve a kötetben fellelhető valamennyi, nem pannonhalmi kiadvány időrendi listája egyben is áttekinthető а II. számú függelékben. A pannonhalmi hiteleshely működésének emlékeit felölelő gyűjtemény a feldolgozott okleveles anyagot illetően túl is mutat a pannonhalmi konvent tevékenységén. Egyrészt ugyanis a kiadási gyakorlatban praktikusan is használhatóvá kívántam tenni azt a szakirodalom által már régóta hangsúlyozott tételt, miszerint a bíróság előtti keresetét igazolandó a felperes általában két hiteleshely és a területileg illetékes megye hatóságának egybehangzó jelentését volt köteles bemutatni.18 Ezért aztán igyekeztem összegyűjteni a pannonhalmi konventével párhuzamos jelentéseket, minek következtében megállapítható volt a szövegek közötti szó szerinti egyezés és így lehetővé vált a néha vízfolt vagy egyéb fizikai hiányosság okán olvashatatlan pannonhalmi oklevelek kiegészítése.19 Másrészt ugyanakkor egyes kiadványokban előforduló említéseket, hátlapi feljegyzésben található utalásokat több alkalommal is sikerült teljes szövegében fennmaradt oklevelekhez kötni, így rekonstruálhatóvá vált a kiadványok egymás után helyezésével az egész perfolyamat. Ezen azonosított és lábjegyzetben hivatkozott esetek közül néhánynak a szövegét az I. számú függelék tartalmazza. Ez a módszer ugyancsak lehetővé tette a fizikailag sérült konventi kiadványok szövegének pótlását, hiszen a tartalmi átírás legtöbbször azt jelenti, hogy az oklevél bevezető és záró formuláinak kivételével a teljes rendelkező rész átvételre került az igeidők és a nyelvtani alany értelemszerű megváltoztatásával.20 Szintén a hiánypótlás eszköze volt az újkori másolatokkal, 17Ezzel persze azt is feltételezem, hogy minden bírósági megkeresést hiteleshelyi eljárás követett, és minden hiteleshelyi eljárásról jelentés is készült. A feldolgozott anyag ennek ellenkezőjéről nem tartalmaz információt. 18Hajnik, Perjog 291-292. 19A különböző bírói fórumok által ugyanazon ügyben kiadott megkeresések és az ezekre tett jelentések szövegének nagyfokú hasonlóságát, sőt azonosságát bemutatandó az I. számú függelékben néhány, a pannonhalmival párhuzamosan jelentő hiteleshely oklevelét is közlöm: a 249. számú relációval azonos ügyben jelentett a fehérvári káptalan (I. függelék, 10. szám), a 253. számúval megegyező tartalmú a veszprémi káptalan oklevele (I. függelék, 11. szám), a 261. számúnak társa szintén a fehérvári káptalan oklevele (I. függelék, 12. szám). 20Részint erre is jó példa a csak tartalmi átírásban fennmaradt 274. számú pannonhalmi oklevél és a párhuzamosan jelentő pozsonyi káptalan eredetiben fennmaradt kiadványának (I. függelék, 13. szám) szövegazonossága.