Dreska Gábor: A pannonhalmi konvent hiteleshelyi működésének oklevéltára I. (1244-1398) - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 6. (Győr, 2007)
Előszó
10 Előszó A kiadás tárgya A forrásgyűjtemény célja a pannonhalmi hiteleshely működésével kapcsolatba hozható kiadványok teljesség igényével történő felgyűjtése. Ez mindenek előtt a konvent ilyen minőségben12 kiadott okleveleinek közlését jelenti, amely meglétének hiányában azonban minden erre utaló jelet: tartalmi átírást, említést, fogalmazványt, bírói megkeresés hátára írt néhány szavas fogalmazvány-tervezetet vagy a konventnek címzett megkeresést, parancsot, illetve erre történő bármilyen utalást külön szám alá soroltam a kronológiai rendben. Mivel a dátum nélküli említések leginkább olyan perfolyamat egyes állomásainak dokumentumait jelentik, amely sorozatban a pannonhalmi konvent gyakran több alkalommal is szerepet kapott, ezért — hogy a tárgyuk szerint összetartozó oklevelek lehetőleg ne nagyon legyenek egymástól elszakítva — az általánosan bevett gyakorlattal szemben13 a csak tágabb időhatárokon belül datálható kiadványokat nem a valószínűsíthető záró, hanem a kezdő dátum alapján rendeztem sorba.14 Az oklevelek közlésének legfontosabb rendezőelve az egy kiadóhoz való köthetőség. A kötet szempontjából ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a konvent okleveleinek szövegét integer egészként kezeltem15 és — akárcsak a tartalmi átírásokat, említéseket — nem választottam külön a bennük teljes szöveggel átírva található, más kiadótól eredeztethető kiadványokat, mint például a transumptumokaX16 vagy a bírói megkeresőleveleket, királyi parancsokat. Az intakt módon átírt saját oklevelek viszont, bár számuk nem túl nagy, az időrendbe illeszkedő helyükön találhatók, míg a tartalmilag átírt vagy csak említett saját kiadványok — az integritás elvéhez következetesen ragaszkodva — az átíró oklevélből nem kerültek kiemelésre. Hogy azonban az oklevéltár alapvető rendezési szempontja, tehát az egy kiadó valamennyi expeditumának időrendbe állítása, ne szenvedjen csorbát, ezen kivonatok illetve említések az időrendi sor megfelelő helyén is szerepelnek, így szövegük (mindösszesen néhány esetről van csak szó) kétszer is előfordul a kötetben. A hiteleshelynek címzett bírói megkeresések oklevéltárhoz való viszonya kapcsán néhány szerkesztési elvre külön ki kell térnem. A legtöbb alkalommal ezek a szövegek a jelentésben átírva maradtak ránk, ilyenkor tehát eredeti formában ott is jelennek meg a kiadásban. Néhány esetben viszont — leginkább ítéletlevelek végrehajtásakor — a parancsot nem írta át a konvent, csak utalt rá jelentésében, majd pecsétfővel lezárva mellékelte azt a relaticíhoz. Ilyenkor, amennyiben fennmaradt az eljárás alapját képező bírósági kiadvány is, annak meglétére jegyzetben hivatkozók és szövegét (vagy tartalmi átírását) az I. számú függelékben közlöm. A harmadik lehetőség szerint a hiteleshely jelentése nem, csak az eljárást kérő bírói 12Az apát és/vagy konvent mint egyházi intézmény illetve mint földesúr által kibocsátott okleveleket nem tartom hiteleshelyi kiadványnak és közlésüktől — néhány kérdéses és minden esetben magyarázatra szoruló esetet kivéve — eltekintettem. 13Vö. Tringli, Kiadási problémák 23. 14Lásd pl. a 184-187., illetve a 188. számú okleveleket. 15Vö. Tringli, Kiadási problémák 23-24. leEz alól csak két esetben tettem kivételt: nem közlöm III. István király 1171-es, hamis oklevelének átírását (29. szám), valamint IV. László királynak a kizárólag a pannonhalmi konvent már elveszett, de a Héderváry-okmánytárban még közölt transumptumkból ismert 1274-es oklevelét (59. szám).
