Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
I A pozsonyi káptalan panasza 91 kintést, hogy a várbirtokos előkelők mennyire nem tartottak a törvény szigorától és cselekedeteik következményeitől. Az úgynevezett elűzéshez (repulsio) - az ítéletlevelek végrehajtásának megakadályozásához - elvileg elegendő lett volna egy hüvelyéből kivont kard felmutatása, tehát nem szükségképpen járt együtt erőszakkal. Azt a felet, aki az elűzéshez folyamodott, még a helyszínen megidézték, hogy ennek okát adja.570 Az alábbi esetekben azonban nem erről volt szó: a kiküldöttek kénytelenek voltak fejvesztve menekülni, és így természetesen az ilyenkor szokásos idézést sem tudták végrehajtani. Amellett, hogy az alperes így újabb időt nyerhetett, e tehetős nemesek számára az elkövetésért kiszabott egy márkányi arany (72 forint) bírság sokszor jobb választásnak tűnhetett, mint egy település átmeneti elvesztése, főként ha azt esetleg peren kívüli egyezség követte, és nem újbóli eljárás (ennek során a második repulsio elvileg már fő- és jószágvesztést vonhatott maga után.). 1543 januárjában a kisebbik kancellária egyik jegyzőjét és egy pozsonyi kanonokot azzal bíztak meg, hogy a holicsi uradalom negyedét mérjék fel és iktassák Cobor Imre özvegye részére. Pálfordulás napján (január 24.) a két kiküldött délután két óra körül az uradalom központi településére, Holies mezővárosba érkezett, ahol az összehívott tanúk társasaságában az itteni várhoz vonultak. Itt Cobor Gáspár özvegyének, Sárkány Orsolyának a várnagya hosszú ideig várakoztatta őket, majd miután a várból kijőve végighallgatta a bírói parancslevél tartalmát, közölte, hogy menjenek úrnőjéhez, aki jelenleg a sasvári kastélyban tartózkodik, tőle választ kaphatnak, majd kijelentette, hogy amennyiben ezt nem kívánják megtenni, jöjjenek vissza másnap, addig megtudakolja a várúrnő szándékát, de a városban nem tölthetik el az éjszakát. Mivel már estére járt, a társaság pedig éhes és szomjas volt, úgy határoztak, hogy nem törődnek a várnagy szavaival, és a városban látnak vacsorájukhoz. Két polgárháznál szállásolták el magukat, és noha étkezésük alatt a várnagy egy ifjú útján ismét felszólította őket a város elhagyására, nyugovóra tértek. Már aludtak, amikor az éjszaka kellős közepén hirtelen több karddal, kopjával és puskával felfegyverzett katona tört be a házba, ágyaikból kirángatták őket, közben szidalmakkal és fenyegetésekkel illetve őket. A kocsisukat arra kényszerítették, hogy az istállóból már az utcára kirángatott lovakat fogja be a szekerük elé, majd a fegyveres csapat kikergette a két kiküldöttet a városból. A sötétben előbb a várhoz tartozó Péterfalvára értek, hogy itt töltsék el az éjszakát, és reggel visszatérhessenek Holicsba, az itteni lakosok azonban a várnagy utasítása alapján nem adtak nekik szállást, és ugyanezt tapasztalták a többi faluban is. Mint utólag megjegyezték, egész éjszaka, egészen napkeltéig bolyongtak, megkerülve Sasvár mezővárost is, és „a mostani téli időben nagy reszketéssel kellett elviselniük a szörnyű fagyot”, így akadályoztatva természetesen nem tudták teljesíteni megbízatásukat.571 Egy hónappal később hasonló eset játszódott le, ismét Sárkány Orsolya jóvoltából. A királyi és a káptalani ember ekkor a Holicshoz tartozó Nagykovallóra szállt ki, hogy egy birtokvisszaiktatást foganatosítson. Február 15-én, délután három óra-570Az elűzésre 1. Hajnik, Bírósági szervezet 428-432. 5711543. febr. 1. „per ipsam noctem usque ad ortum solis coerrantes, hoc presenti brumali tempore intensissimum frigus subire et pati fuissent necessitati magnis cum tremoribus”. HMBK 8-10-23.
