Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Zsigmond (†1546)
92 Korlátkövi Zsigmond kor értek a faluba, ahol a már oda összehívott szomszédok - köztük tucatnyi Nyári- és Korlátkövi-jobbágy - társaságában hozzáláttak volna megbízatásuk teljesítéséhez, ha a várúrnő helyi tisztje nem tiltja ezt meg. Ok sem számíthattak szívélyes vendéglátásra: a gazdatiszt rögtön közölte, hogy a falu házaiban nem szállhatnak meg. Erre a kanonok azt válaszolta, hogy „ha nem kapunk szállást a házakban, akkor az utcákon és a főtéren maradunk a szabad ég alatt, egészen a harmadik napig, és így hajtjuk végre az eljárást.” Mire a tiszt: „sem a házakban, sem az utcákon, sem a mezőkön, sem az erdőkben, sem más Nagykovalló határain belüli helyen nem tűröm el jelenléteteket, és ha másnap visszatértek, a falu határába megyek elétek, és nem engedlek be a faluba, mert ez az úrnőm utasítása”.572 A kiküldöttek ekkor úgy tettek, mintha elhagynák a falut, de az utolsó ház előtt megálltak, a lovakat kifogták a szekérből és kikötötték a kertben, maguk pedig bementek a házba és asztalhoz ültek. A falusiak azonban észrevették a cselt és jelentették a tisztnek, aki egy felfegyverzett emberét küldte el a telekre. Mialatt a kiküldöttek étkeztek, ez eloldotta a kantárokat és elkergette a lovakat. Erre már a vendéglátó is megijedt és felszólította hivatlan vendégeit a távozásra, „különben rosszul járnak”. Minthogy nem engedelmeskedtek, a háziúr is elszaladt a tiszthez, majd visszatérve ismét távozásra szólította fel a királyi és káptalani embert. Az újabb nemleges válaszra a háziúr „igen robusztus” fiai puskákat ragadtak, abba puskaport és golyókat töltöttek, és közben így szóltak: „ha nem akartok elmenni, azonnal rosszul jártok, mert tudjuk ám, mit kell tennünk”. Közben azt is értésükre adták, hogy az egyik házban igen sok puskás gyülekezik, akik azt a parancsot kapták, hogy amennyiben nem hagyják el a falut, szörnyű halállal öljék meg őket. így már jobbnak látták dolguk végezetlenül távozni, „hogy a halált elkerüljék”.573 Az ügy folytatásaként egy hónappal később a faluban újabb eljárást akartak végrehajtani, de ekkor a kiküldöttek még hamarabb távozni kényszerültek: megjelent ugyanis Bakic Péter 5721543. febr. 23. „... cui predictum nostrum testimonium dixisset, quod si hospitia in domibus non concederentur, vellent manere in platea et in teatro sub die usque in tercium diem et in exequucione ibi perseverare, hec ipse officialis asseruisset, quod nec in domibus, nec in plateis, nec in campis, nec in silvis, sed neque in aliis locis intra terminos ipsius ville Naghkowalyo existentibus eos tolleraret, sed exire deberent de villa ipsa et quod si crastina die redire vellent, ipse officialis in occursum eis obviaret usque ad limites eiusdem ville et non sineret intrare eos, etiam ipsos limites velle, et quod hanc instruccionem et commissionem haberet a prefata domina sua domina Ursula”. HMBK Prot. 4. 95. old. (=DF 287760.) 573„Dicti vestre magnificencie homo et nostrum testimonium atque prenominati vicini et commetanei tandem domum subintrassent equis de curru emancipatis et eos in casis colligassent tandemque ad mensam consedissent appositisque eis aliquibus cibariis ad edendum et comedere cepissent, incole illius ville Naghkowalyo persencientes asseruissent ad prefatum officialem, qui officialis misso quodam suo servitore armata manu et dictos equos solutis frenis eorum ex ipsa casa et curia domus illius suis armis percussisset divagandos, isto per hospitem domus viso eosdem vestre magnificencie et nostrum homines vicinosque et commetaneos rogasset, ut domum suam egrederentur, alias male expedirentur, ipsis autem nolentibus ipse hospes domus festinans ivisset ad prefatum officialem et exinde statim egrediens rursum rogasset eos, ut domum suam exirent, adhuc ipsis nolentibus duo filii ipsius hospitis valde robusti arripuissent pixides eorum et pulveres imponere atque globos inter hec dicentes, si nollent exire, ad statim male eis succederet scirentque quid agere deberent; fuissetque eis datum intelligi, quod quamplures pixidarii fuissent convocati in una domo, nil aliud pretendentes, nisi ut vestre magnificencie hominem et nostrum testimonium et alios cum eis existentes nisi exirent de ipsa villa Naghkowalyo, miserime necarent et sub istis terroribus eandem villam, ut mortem vitarent, exire fuissent necessitati”. Uo. 96.
