Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Korlátkövi Péter (†1526)
66 Korlátkövi Péter amit az uralkodó jogköre lehetővé tett - például, az előbbi esetnél maradva, egy kegyelemlevél kibocsátása -, annak elérése Korlátkövi számára nem jelenthetett akadályt. A másik biztos észrevétel vele kapcsolatban az az, hogy viszonylag kevés olyan politikai és diplomáciai forrásunk maradt fenn, amelyben Korlátkövit név szerint említik. Ebből természetszerűen következik, hogy még hatalmának csúcsán - befolyása 1521-től kezdődően folyamatosan növekedni látszik - sem tartozott az ország első négy-öt legbefolyásosabb politikusa közé; helyét vélhetően a komoly belpolitikai súllyal rendelkező, de másodvonalbeli bárók között kell keresnünk. Nyilvánvaló, hogy a királyra való utaltság jelentősen korlátozta is az udvarmester hatalmát és politikai lehetőségeit. Bár éppen az ország egyik igazi irányítójának tekintett Szálkái László kancellár híres 1523. évi panasza - miszerint II. Lajos saját gyűrűspecsétjével és aláírásával mindenféle oklevelet bocsát ki396 - világít rá arra, hogy még a gyengekezűnek tartott ifjú uralkodó kezében is jelentős hatalom összpontosult, a korszakban már ritkán adódott alkalom arra, hogy a király jelentős birtokadományokkal ruházza fel kegyeltjeit, és növelje meg ezáltal politikai befolyásukat.397 Amikor viszont erre mégis lehetőség kínálkozott, az uralkodó nem tétovázott, de kísérletei csak részleges sikereket hoztak. Erre a legjobb példa a Hédervári-vagyon esete: jóllehet II. Lajos 1521-ben, a Nándorfehérvár felmentésére induló hadjárat idején örömmel adományozta az árulónak tekintett Hédervári Ferenc valamennyi uradalmát két kedvencének, Korlátkövinek és Sárkány Ambrusnak, végül kénytelen volt tanácsosai és az országgyűlés kérésére a birtokok körét jelentősen korlátozni egy különmegállapodás keretében.398 Hogy végül egy vár mégis csurrant-cseppent a két bárónak, az jól mutatja, hogy a gazdagodás és ezáltal a politikai hatalom növekedése Korlátkövi esetében csak idő kérdése lehetett. 1523-ban aztán a Pozsony megyei Éleskőt kapta meg a királytól, és bár ismereteink szerint a várat a Coborok teljes joggal birtokolták, a király és bíróságai mindvégig Korlátkövi javára ítéltek.399 Ilyen „hátszéllel” támogatva perbeli ellenfelei nem sok jóra számíthattak, és minden bizonnyal szerencséjüknek tartották, hogy az udvarmester nem tért haza Mohácsról. Egy érdekes jelenet a Hédervári-perből jól mutatja Korlátkövi és Sárkány uralkodóhoz közeli pozícióját: a per közepette, midőn az egyik ellenfél, Szekcsői Herceg Miklós bemutatta Zsigmond király egyik oklevelét, a két báró kijelentette: minthogy ezt az oklevelet az 1448-ban megégetett Zempléni Gábor hamisította, hamis oklevél bemutatásáért Herceg minden jószágát felkérték őfelségétől.400 396Kubinyi, Mohács 73., vö. Szydiowiecki 121., 203. 397Jó példa erre a Bátoriak esete, akik birtokvagyonukat a középkor végén korántsem királyi adományokkal, hanem kölcsönös örökösödési szerződésekkel gyarapították: Horváth, Bátoriak 325-326. 398Lásd a Lak váráról írott alfejezetet. 3"Lásd az Éleskő váráról írott alfejezetet. 400„Propterea prenominati Petrus de Korlathkew ac Ambrosius Sarkan universa bona et quelibet iura possessionaria antefati Nicolai Herczeg ubilibet habita et existencia, que ex eo, quod ipse prenarratis litteris nomine antefati condam domini Sigismundi regis false et inique per annotatum condam Gábrielem modo antelato fabricatis atque [... ]matis in iudicio palam usus fuisset, ad collacionem nostre maiestatis iuxta vetustatem et approbatam huius regni nostri Hungarie consuetudinem rite devoluta extitissent, a maiestate nostra pro se impetrassent.” Wenzel, Hédervári 50-51.
