Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Birtokok és jogigények adattára
158 Birtokok és jogigények adattára kezén maradt. 1498-ban Korlátkő tartozékaként szerepel ifjabb Osvát új adományában. 1530-ban a komáromi várkapitány kéri Nagyszombatot, hogy szólítsa fel Korlátkövi Péter (!) egyik jobbágyát, Zylychei (Zélai?) Ádámot, hogy fizesse meg a komáromi uradalom néhány jobbágya irányában, ménesvásárlás ügyében fennálló 40 forintos tartozását. 1551- ben Nyári Ferenc végrendelete alapján a birtok a berencsi uradalom részeként felerészt Nyári Jánosé, felerészt pedig Ferenc többi rokonáé lett. - Ma: Horné Zelenice (Felsőzélle, Szlovákia), Zelenice része.884 Csama Benedek birtokai: Ifjabb Osvát és Bélái Barnabás palotáskapitány 1501-ben közösen kapták adományul Ulászló királytól az örökös nélkül elhunyt Csama Benedek valamennyi birtokát. Itt a Nyitra megyében is birtokos, Bodrog megyéből származó Régyi Csama Gergely fiáról lehet szó, birtokainak pontos fekvését azonban nem ismerjük. Az adománynak láthatóan nem lett kézzel fogható eredménye.885 Nyitránszki-Ocskói-Csongrádi-birtokok: Korlátkövi Péter 1502-ben adományul nyerte Ulászló királytól a Csongrádi Berkó meggyilkolásával vádolt Nyitránszki János, Ocskói György és Csongrádi Csesznek Miklós minden birtokát. Az iktatást Nyitránszki brunóci részébe (a birtok felébe), Csongrádi Csongrád nevű pusztájába (Brunóc mellett), valamint Ocskói ocskói részébe hajtották végre, de a tulajdonosok mindenhol ellentmondással éltek. Az adománynak ismereteim szerint nem lett eredménye.886 Pozsony megye Báhony: Mikor 1503-ban Illésházi Györgyöt zálogjogon vissza akarták iktatni Pratniker János özvegye, Katalin itteni birtokrészébe, akkor az eljárás lefolytatóinak ezt ifjabb Osvát familiárisai megtiltották. 1504-ben Osvát tiltotta Pratniker özvegyét, hogy Báhony felét elidegenítse, illetve Illésházit, hogy ezt megszerezze, mivel ez őt a (Cífer felőli) közvetlen szomszédság okán illeti meg. Az ennek folytán kialakuló per még Osvát halála után is folytatódott: 1513-ban Illésházi részére, Korlátkövi Péter ellenében újabb bírói parancsot bocsátottak ki, és zálogjogon részére is iktatták a per alatt álló, egykor Hideghéti Gergely által birtokolt részt, de a következő évben Illésházi arra panaszkodott, hogy az iktatás után Péter és három testvére azonnal visszafoglalta és azóta birtokolja azt. 1516-ban Illésházi ugyanezzel a panasszal újra pert kezdett; az 1517-ben kezdődő tárgyalások valamelyikén (lásd a hátoldali perfeljegyzést) a három fiatalabb testvér részeit illetően a per átszállt a zálogbirtokos Szerdahelyi Imrefi Mihályra. Ez talán 1518-ban történhetett, hiszen Korlátkövi Antal ekkor nem fizette meg Szerdahelyi allovászmesternek 825 forint tartozását. 1519-ben Szentgyörgyi Farkas gróf váltott ki iktatóparancsot Korlátkövi Antal itteni birtokrészére, amely őt zálogjogon, Antal korábbi kötelezvénye alapján illetett meg; iktatás azonban talán nem történt, mivel az 1519. évi tárgyaláson Illésházi még mindig Péter és Szerdahelyi ellen pereskedik. Ekkor az az ítélet született, hogy utóbbiak idéztessék meg azokat, akik vállalták, hogy megvédik őket a birtokban. Az első Mohács utáni adóösszeírás (1532-ben) Báhonyt tévesen Bánfi Boldizsár birtokának tekinti (fele az övé, fele a Korlátkövieké volt), 11 adózó, 1 bíró és 4 szegények által lakott, 8 elhagyott, 8 égéskár miatt felmentett, azaz összesen 32 portával és egy pásztorral. A következő évben a birtok felét már Korlátkövi Zsigmond részeként írják 8841373: DL 73085., 1383: DL 75555., 1414: ZsO IV. 1885., 1422: ZsO IX. 900. sz., 1449: DL 102832., DL 102833., 1451: DL 102835., 1452: DL 44649., DL 104994., 1469: DF 273208., 1484: DL 45985., DL 98210., 1485: DF 273187., 1498: DL 105065. (Oklevélfüggelék 12. sz.), 1500: DL 62634., 1530: AMT Missiles ad civitatem 160., 1551: LR II. 430-433., vö. Györffy IV. 488-489. 8881501: DF 273347., vö. 1479: DL 59664. 8861502: DF 273348.
