Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Társadalomtörténeti vizsgálatok
Összefoglalás 127 teljesen érthető, hiszen a zavarosnak nevezett idők nem csak a gyors bukás, hanem a szokottnál gyorsabb felemelkedés és meggazdagodás lehetőségét is biztosították. Fia esetében a gyarapodás útját már nem a készpénzvagyon, hanem a királyi adományok - amelyeket látszólag bármikor kieszközölhetett uralkodójától -, továbbá az ezeket követő szerződések jelölték ki. Ha vagyoni helyzetét vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy birtokai elzálogosítása nélkül csupán néhány száz forintot tudott megmozgatni.796 Az is bizonyos, hogy bár politikai hatalma, házassága, valamint az a tény, hogy egy komoly, reprezentációra is alkalmas hegyivárban építette ki rezidenciáját, Péter esetében a bárói életmód és státusz kétségtelen jeleit mutatják, familiárisainak alacsony társadalmi hovatartozása és 1525 előtti birtokvagyona helyét még inkább a nemesi előkelők és a bárók közötti átmeneti rétegben jelölik ki; Lak várának 1525. évi megszerzésével viszont már birtokainak kiterjedése is a kisebb vagyonú bárók közé emelte.797 Talán érdemes megvizsgálni azt, hogy mennyire tekinthető tipikusnak a társadalmi emelkedésnek az a fent vázolt folyamata, amely a harmadik nemzedékben a bárói tisztségben csúcsosodott ki. A kérdésre természetesen csak a többi Nyitra megyei előkelő család példáját felhasználva tudok válaszolni (6. táblázat).798 A táblázatban első nemzedékként az 1440-es években, idősebb Osváttal egy időben élő családtagokat tüntettem fel, a társadalmi státusz egyszerűsített megjelölésével természetesen minden esetben a nemzedék legeredményesebb tagjainak a pozícióit kívántam megadni. A táblázat valójában csak azt az egyértelmű tendenciát igazolja, hogy a vár birtoklása a Jagelló-korban is törvényszerűen elvezet az udvari szolgálathoz - vagy az azzal csaknem egyenértékű Szapolyai-familiaritáshoz (Majtényi Rafael). Mielőtt azonban levonnánk azt az egyébként helytálló következtetést, hogy a felsorolt rokonságok közül egyedül a Korlátköviek jutottak a Mohács előtti Magyarországon bárói tisztséghez, sőt birodalmi bárósághoz, le kell szögeznünk, hogy az egyes családok között jelentős eltéréseket is megfigyelhetünk. így például kiemelendő, hogy egyedül a Korlátköviek esetében alkotja a második generációt egy felnőtt férfi, ami megakadályozta a Majtényiak és az Apponyiak esetében jól megfigyelhető birtok-272 ft (Szomolány, 1455). Egyedül a Monostori-birtokokért kiadott összeget kapta vissza 1449 végén; nyilván ebből szerezte meg az 1450-es években Hluboka felét, Szákot, egy további kovarci részt, Farkasdot, és esetleg más birtokokat is (Szurovin, Cífer). 796Például Hegyesd megváltására önerőből csak 750 forintot fordított, a maradék 3250-et Sárkány Ambrustól vette kölcsön. Egyetlen birtokvásárlásánál ismerek összeget: 1510-ben 400 forintért vásárolt meg egy valkházi birtokrészt (Bars m.). 797Péter zálogbirtokok megszerzésére a következő pénzösszegeket fordította: 200 ft (Dojcs, 1520- as évek), 350 ft (Popugyin és Vradistye, 1520), 110 ft (Lopassó, 1521). A Berencs kiváltásakor zálogba bocsátott falvak egy részét is ő váltotta vissza. Nem ismerjük a vételösszeget Vekerd (Bihar m.), Lakács és Priterzs (Nyitra m.) esetében. Lehetőségei korlátáit jelzi a laki-ügy: 1525- ben 1500 forintot ki tudott fizetni Sárkány Ambrusnak, de a másik 1500 forintért birtokokat kötött le (1. Szentpál esetét, Komárom m.) A lábatlani uradalmat Csongrád és Külső-Szolnok megyei birtokai feláldozásával szerezte meg, 1514-ben pedig rövid időre zálogba bocsátotta 200 forintért a Külső-Szolnok megyei Ságot. Gyanítható, hogy szükség esetén 1000-2000 forintot tudott megmozgatni, olykor agresszívnek tűnő birtokszerzési tevékenysége nyilván nagy összegeket emésztett el. 798Nem véve figyelembe természetesen sem az 1490 előtt kihalt családokat (Bajmóci Nofri), sem a kizárólag kastélyt birtokló rokonságokat (Ludányi és Szerdahelyi).
