Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Birtokok és jogigények adattára
128 Társadalomtörténeti vizsgálatok 6. táblázat: Nyitra megye várbirtokos családainak társadalmi státusza (vázlat) Család 1. nemzedék 2. nemzedék 3. nemzedék 4. nemzedék Apponyi (Péter ága) Várbirtokos Palotás Palotás Főúri familiáris Cobor Főúri familiáris, Budai udvarbíró Palotás, megyés-, ispán, diplomata, várak, decempersonatus Palotás Báró Forgács (János ága) Várbirtokos (apja báró) Palotás, megyésispán Palotás (majd Mohács után báró) Báró Korlátkövi Főúri familiáris, vár Palotás, megyésispán, diplomata, decempersonatus Báró, várak, birodalmi bárói cím Majtényi Főúri familiáris, vár Főúri familiáris, palotás, turóci prépost Palotás, turóci prépost Megyésispán felaprózódást. A Forgács-testvérek, Péter és Gergely ugyan báróságot viselt családból származtak, de csak 1498 után, a család másik ágától megörökölt birtokokkal jutottak hozzá jelentősebb vagyonhoz, és így is csak fiaik szereznek a 16. század második felében bárói tisztséget. A szintén a decempersonatus jogát elnyerő Coborok esetében kirívó, hogy váraikat zálog-, illetve adásvételi szerződésekkel szerezték meg, így a harmadik generáció - amúgy is állandó anyagi gondokkal küszködő - férfitagja, Gáspár királyi kamarás kénytelen volt a birtokokon megosztozkodni a leányággal; a család fia, Imre személyében jut bárói (nádori helytartói) méltósághoz. Mindez azt mutatja, hogy a Korlátköviek bárói rangjának eredetét egyszerre kell idősebb Osvát várszerzésében, a „kedvező” demográfiai véletlenben, az uradalmak jogi helyzetében, a komoly presztízst jelentő decempersonatus-i jogban, a minden nemzedéknél kimutatható műveltségben, de mindenek előtt: az átlagon felüli tehetségben megjelölnünk - utóbbi nélkül a család által élvezett tekintély és hatalom láthatóan azonnal szertefoszlott, amint azt Korlátkövi Zsigmond esetében tapasztalhattuk. Péter halálával a családi birtokvagyon így alapozta meg két kora újkori bárói család (Bakic és Nyári) hatalmát. A Korlátköviek történeti, főként regionális szerepének megítéléséhez hozzátartozik az utókor ítélete is. Midőn Bél Mátyás a 18. század első felében Korlátkő várához érkezett, elragadtatással állapította meg, hogy e várban születtek „a magyar történelemben nevezetes” Korlátköviek.799 Ifjabb Osvát több tucatnyi arisztokrata és nemesi család ősapja lett, akinek nevét a tőle származtatott birtokjogokra tekintettel megszámlálhatatlan családfa élére helyezték. Idővel természetesen az utódok emlékezete a családot a valóságosnál még nagyobb hatalommal és tekintéllyel ruházta fel: Osvát így kaphatta meg leszármazottaitól a birodalmi bárói címet, de a legtanulságosabb esetet minden bizonnyal Labsi Labsánszki János 1688-ban 799„Dedit [se. castrum] natales, celebri in historia Hungarica, Korlátköiorum familiae”. Bél, Notitia Hungáriáé IV. 515.
