Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Bevezetés
10 Bevezetés szerzésével hamar beolvadnak az újkori magyar arisztokrácia soraiba.4 Másfelől az is egyértelmű volt számomra, hogy e vizsgálatot az általam évek óta vizsgált északnyugat-magyarországi régió, azon belül is Nyitra megye egyik e réteghez tartozó családjával érdemes elkezdenem. A középkor végén a megye többi várbirtokos rokonsága (Apponyi, Cobor, Forgács, Majtényi) közül - részben demográfiai okokból - e család rendelkezett a legjelentősebb vagyonnal, és a Mohácsnál elesett Péter udvar-, illetve ajtónállómester révén tagadhatatlanul a legnagyobb befolyással is. Jóllehet közvetlen szomszédságukban a Coborok hasonló vagyont mondhattak magukénak, bárói tisztségekkel őket is csak a Mohács utáni évtizedekben tüntették ki. A történész számára szintén szerencsésnek bizonyul az a szempont, hogy a család két évtizeddel a középkor hagyományos zárópontjának tekintett esztendő után kihalt, így történetüket vizsgálva nem szükséges mesterséges korszakhatárokat kijelölnünk. Bár kétségtelen, hogy Nyitra megye a családtörténeti kutatások terén szerencsés helyzetben van,5 fontosnak tartom ugyanakkor megjegyezni, hogy a magyar történeti irodalom ma már klasszikusnak tekintett családtörténeti műve, Fügedi Erik Elefánthyak-ja6 az alábbi dolgozat megírása során nem biztosíthatott számomra kontroli-anyagot: míg az Elefántiak a késő középkorban tekintélyes megyei középbirtokosok voltak, addig a Korlátköviek várbirtokos előkelők, majd bárók lettek, akiknek vagyona, hatalma és ezáltal mindennapi törekvései egészen más téren mozogtak, mint említett megyebéli társaiké. Célkitűzésem alapvetően kettős: a család történetének megírásánál hangsúlyosan törekedtem politikai szerepük felvázolására, de igyekeztem az ezzel szorosan összefüggő társadalmi hátteret is a lehető legpontosabban megrajzolni. Módszerem igen egyszerű volt: teljességre törekvő adatgyűjtést folytattam. A különleges középkori forrásadottságoknak megfelelően elsősorban arra összpontosítottam, hogy a család által birtokolt településekkel együtt levéltáruk töredékei mely családok vagy intézmények kezére vándoroltak; másfelől a birtokaikhoz közel eső hiteles helyi és városi levéltárakat, több nyugatfelvidéki családi levéltárat, végül mutatói segítségével a legnagyobb középkori oklevélgyűjteményt, a Neo-regestrata Acta-t vizsgáltam át. Az így nyert nagy mennyiségű, főként okleveles adatot a következő tematikus egységek köré csoportosítottam: a családfők életrajza (tisztségeik és feladataik, familiárisi, udvari, bárói tevékenységük, várak megszerzése, családi kapcsolatok), a birtokvagyon alakulása és egyéb társadalomtörténeti szempontok (rezidencia, familiárisok, műveltség). Minthogy dolgozatom egy évszázad történéseit vizsgálja, ráadásul egy család szemszögéből, természetesen nem lehetett célom az, hogy egy-egy országos jelentőségű politikai eseménynél hosszabban elidőzzek; ezek esetében csupán a családtagok szerepére összpontosítottam. Szintén nem tö-4E középkorvégi nemesi rétegre: Kubinyi, Középbirtokos nemesség 8-10., Kubinyi, Változások 10., a Nyitra megyei családokra: Neumann, Esküdtek 280-281.; a birtokvagyon és az udvarba jutás kölcsönhatására korábbi korszak alapján: Engel, Ung megye 109.; bárói tisztséget is viselt előkelő családra 1. pl. Engel, Liszkóiak 63-76.; a kastéllyal rendelkező nemesség társadalmi pozícióira 1. Koppány, Kastélyok 82-88. 5 A várbirtokos előkelők tekintetében az alábbi forráskiadványok és adattárként is hasznosítható monográfiák emelendők ki: Apponyi I—II., Bártfai Szabó, Forgách, Szerémi-Ernyey, Majthényiak. 6Fügedi, Elefánthyak.
