Neumann Tibor: A Korlátköviek. Egy előkelő család története és politikai szereplése a 15-16. században - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 5. (Győr, 2007)
Bevezetés
Célkitűzés 11 rekedtem arra, hogy olyan hagyományos családtörténeti munkát írjak, amely a középkori magyar forrásadottságokból következően jól feltérképezhető, gyakran sok éven át húzódó birtokpereket is részletesen ismertetve, alapvetően időrendben haladva mutatja be a vizsgált család történetét. Kivételt csupán a váruradalmak ügyében támadt perekkel tettem, amelyeket politika- és társadalomtörténeti vetületűk miatt érdemesnek véltem a bővebb ismertetésre. Mivel a család birtokait nem egy, hanem több, tőlük leányágon leszármazó család, valamint a Nyári-rokonság örökölte, összefüggő iratanyaguk nem, csupán annak egyes szétszóródott részei maradtak fenn: a Batthyány levéltár Apponyigyűjteménye őrizte meg legtöbb oklevelüket, de fontos iratokat tartalmaz a Motesiczky család korlátkői uradalmi, a Majthényiek nováki és a Pongráczok - sajnos részben elpusztult - bashalmi, óvári és turócdivéki levéltárai is.7 Az ezekben fennmaradt forrásokat jól kiegészítik a hiteles helyi gyűjteményekben, főként a pozsonyi, nyitrai és esztergomi káptalanok levéltáraiban fellelhető adatmorzsák - a Nyáry család elkallódott berencsi levéltára viszont fájdalmasan hiányzott a munkám során.8 A legnagyobb nehézséget mégsem az iratok újkori pusztulása és eltűnése, hanem a vélhetően már a 16. században végbemenő selejtezés jelenti. Az ifjabb Osvát által 1498-ban kieszközölt új adomány, amely a család csaknem összes birtokát felsorolta, fontos választóvonalnak tűnik: az ezelőtt kelt oklevelek jelentős része eltűnt, a család Komárom megyei terjeszkedésének iratait például hiába keressük az itteni birtokokat megöröklő családok levéltáraiban. Ennek ellenére leszögezhetjük: noha a Korlátköviek történetének megírásához nem rendelkezünk olyan mennyiségű forrással, mint például a Gersei Pető, Káliói vagy Kisvárdai családok esetében, a viszonylagos adatbőség mégis elegendőnek tűnik tendenciák felvázolására.9 Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az alábbi tanulmány, a többféle kutatási szempont ellenére, családtörténet: nem kíván általános, azaz országosan elfogadható társadalomtörténeti következtetéseket levonni a késő középkor előkelő családjairól; bár a Korlátköviekre vonatkozó megállapításaimat igyekeztem a többi Nyitra megyei várbirtokos családnál megfigyelhető jelenségekkel összevetni, ilyen összegző munkára csupán több, a Korlátköviekkel hasonló súlyt képviselő család vizsgálatát követően lesz lehetőség. 7E pusztulás már csak azért is fájdalmas, mert a Pongrácz család levéltárából jelentős mennyiségű oklevelet kivonatokban közlő Karácsonyi János a 20. század elején láthatóan csak a levéltár egy részéhez tudott hozzáférni (Karácsonyi, Pongrácz 1-3. közi.), vö. a DL-ben fényképen kutatható bashalmi levéltár jelenlegi anyagával és az 1565. évi talpasi urbáriumba bejegyzett kivonatokkal (1. az adattárat, Zaránd megye). 8A gróf Nyáry család berencsi levéltárát említi: A Történelmi Társulat 1875-ki kirándulása. Századok 8. (1875) 567., vö. Kosáry 711. Egy Nyáry-levéltár található a Szlovák Nemzeti Levéltárban is, de csak 17-18. századi anyagot tartalmaz. Sajnos az R szekcióból a gróf Nyáry család 1945-ben nagyrészt elpusztult levéltárába áthelyezett egy fasciculusnyi anyag is csak néhány 16. századi Nyári-vonatkozású oklevelet tartalmaz: MOL P 1432. (Nyáry cs.) 4. csomó (R szekcióból kiemelt iratok.), az Orczy család levéltárába olvadt Nyáry-iratanyag pedig Berencs vonatkozásában csak 1551-től kezdődően tartalmaz(ott) iratokat: MOL P 518. (Orczy cs.) Possessionaria, 32-33. kötet. 9Munkámhoz rendkívül nagy segítséget nyújtott a levéltári adatbázis (A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa, DL-DF 4. 2. Szerk. RÁcz György. CD-ROM [Arcanum Digitéka], 2003.), amely számtalan olyan adatra hívta fel a figyelmemet, amely különben kimaradt volna gyűjtésemből.
