Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Beszélgetés Balogh Ádám egykori harmadéves akadémistával
épségben maradtam. Majd eszeveszett futásba kezdtünk a város felé, és ahogy futottunk, jöttek teherautók, mentők, talán személyautók is, és nemsokára jöttek vissza a laktanya felől sebesültekkel megrakodva. Bementünk az akadémia épületébe, már dél körül járt az idő. Jó páran, akik épségben megúsztok, ott voltunk, meg néhány tanárunk is. Az egyik, aki ott volt a sortűznél velünk -nagyon bátor volt, mert - azt mondta, nézte az óráját, hogy mennyi ideig tartott a sortűz, és úgy mérte, hogy az első közel egy percig tartott, a második is jó fél percig, tehát olyan másfél percig tüzeltek ránk. Egy másik tanár, aki már a kórházból érkett, mondta, hogy bizony nagy baj van. Nagyon sok a sebesült, és még több a halott. Délután bementünk a kórházba megnézni, hogy kik vannak ott közülünk, és az egyik évfolyamtársunkat felismertük, aki akkor már halott volt: Nagy Árpád, harmadéves éfvolyamtársam... hát szörnyű látvány volt. Ez volt 26-án. Nagyon bénultak voltunk, és nem is tudtuk, hogy mit kezdjünk magunkkal, csak ültünk a szobánkban. Más eseményre 26-án nem emlékszem. Másnap, 27-én, az öregvár épületénél gyűltünk össze. Nem voltunk sokan, mert akkor már többen elmentek haza, mert vidékiek voltak. Talán két-három magyaróvári évfolyamtársunk volt. Jött a katonai tanszékről egy fiatal hadnagy, aki nagyon lelkesen a forradalom mellé, mellénk állt, és azt mondta, hogy most megalakítjuk a Nemzet-őrséget. Ő vállalja a parancsnokságot. Voltak ott szintén fiatal, tettrekész tanárok, akik ugyancsak vállalták a vezetést, és a diákok közül is az alkalmasakat kijelölték vezetőknek. A feladatunk az lett, hogy az épületeket, tehát a várat, meg mellette az új épületet és a konviktust őrizzük. Sőt akkor már egy negyedik épület is az akadémia tulajdonába került vissza, ez a pártbizottság épülete volt, ami eredetileg tanári lakásokként szolgált valamikor a háború előtt, de a háború után elvették. Ezt a négy épületet kellett őriznünk, hoztak fegyvereket, hogy honnan, nem tudom. Puskákat kaptunk, nemzeti színű karszalagot „nemzetőr” felirattal. A fegyvereket nem osztották ki, hanem mindig, aki szolgálatban volt a kapunál vagy valahol máshol, az kapott fegyvereket, és őrizte az akadémia épüA tüntetés útvonalát részben az határozta meg hogy merre lehet még eltávolítani vörös csillagot az épületekről. (Rolf Gillhausen - Stern) 81
