Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Bank Barbara: Néhány tisztázatlan kérdés a mosonmagyaróvári sortűzzel és a Dudás-perrel kapcsolatban
Dudás a géppuskák vonaláig hátrált, majd jelzésére tüzet nyitottak. Mindezzel szemben azonban az a valószínűbb,11 hogy Dudás a sortűz kezdetekor nem a géppuskáknál, hanem már az épületben, az irodájában tartózkodott.12 Ott hallotta meg a lövéseket, majd az ablakhoz ment, és hangosbeszélőn keresztül „tüzet szüntess!”-t vezényelt. A fegyverek csak ekkor hallgattak el. Dr. Korda György nyugállományú hadbíró ezredes elmondta, hogy 1957 tavaszán az Igazságügy Minisztérium Katonai Főosztályán dolgozott. Akkor ő folytatta le a vizsgálatot a mosonmagyaróvári fegyverhasználattal és Dudás István laktanyaparancsnok magatartásával kapcsolatban.13 A vizsgálattal kapcsolatos jelentést a vizsgálat után felterjesztette Nezvál Ferenc igazságügy-miniszternek. Korda viszszaemlékezése szerint a korabeli vizsgálat azt állapította meg, hogy Dudás a sortűz ideje alatt az irodájában tartózkodott, amíg a géppuskáknál Vági főhadnagy volt. Ugyanakkor Dudás Istvánt felelősség terhelte a bekövetkezett eseményekért, és azért, mert egységét magára hagyva Csehszlovákiába menekült.14 A Hering-bizottság az egymástól eltérő visszaemlékezésekből legelfogadhatóbb, leglogikusabb és közvetetten leginkább bizonyítható változatként így rekonstruálta a sortűz kezdetének eseményeit: „A tüntetők az úton a laktanya felé haladva a kaputól kb. 40-50 méter távolságra szembetalálkoztak a laktanya tisztjeivel, akik a tömeget megállásra szólították fel. Felszólításukat az első sorokban haladók hallották és a kihelyezett géppuskákat is meglátták. Az első sorokban lévők megtorpantak, majd az útról jobbra és balra a laktanya előtti térre lehúzódtak. Helyükbe mindig újabb és újabb személyek léptek, egy permanens mozgásfolyamat indult be, miközben a tömeg arcvonala lassan előre araszolva haladt a laktanya felé. A tisztek folyamatosan hátráltak, és amikor a tömeg egy úgynevezett kritikus pontot elért - amely a géppuskáktól 10-15 méterre lehetett - az egyik tiszt, a visszaemlékezések szerint Gyenes, vagy Tóth határőr főhadnagy pisztolyát elővette és a levegőbe lőtt. Más visszaemlékezések szerint nem lőttek, hanem a tömegben levő egyik tiszt jobb kezét felemelve jelzést adott és ezt követően a katonák lőni kezdtek. A sorozat leadását riasztólövések nem előzték meg, a katonák egyenesen a tömegbe lőttek.”15 A bizottság a rendelkezésükre álló adatok alapján azt is megállapította, hogy a laktanya védelmére beosztott sorállományú katonák nem voltak megfelelően felkészítve arra, hogy az esetleges tűzparancsot milyen formában közük velük. Ezért alaposan feltételezhető, hogy a pisztolylövést - melyet figyelmeztető lövésnek szántak - a katonák tűzparancsként értelmezték. Az egyik géppuska megszólalását követte a másik is. A golyószóróval, az emeleti ablakokból pedig a géppisztolyokkal a katonák „pánikszerűen” a tömegbe lőttek. A sorozatok egy-két rövid megszakítással mintegy másfél percig tartottak. Figyelembe véve a fegyverek elméleti és gyakorlati tűzgyorsaságát is, a katonák ezen idő alatt 500 és 1000 közötti lövedéket lőttek a tömegbe, illetve a levegőbe. A tüntetők közül az első sorokban állók észlelték a lövések kezdetét, míg a hátrébb állók először fel sem fogták a helyzetet. A lövések eldördülését követően az emberek hasra vetették magukat, és fedezéket kerestek. A sorozat néhány pillanatra megszakadt, ekkor az emberek felugrottak és megpróbáltak 54
