Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Bank Barbara: Néhány tisztázatlan kérdés a mosonmagyaróvári sortűzzel és a Dudás-perrel kapcsolatban
a tűzvonalból elmenekülni. Mivel a sorozat folytatódott, ekkor ért többeket halálos lövés. A második géppuskasorozat már végképp érthetetlen volt, annál is inkább, mivel a Szolgálati Szabályzatban is le van fektetve, hogy „a fegyverhasználat addig jogos, míg a szolgálati célt a rendőr elérte. Fegyvert ezért megtorlásul használni nem szabad.”16 A szabályzat azt is előírja, hogy „nem szabad lőfegyvert használni ott, ahol a lövés ártatlan emberek életét és testi épségét is veszélyeztetné.”17 Sőt ennél is tovább menve, ha fegyverhasználatra kerül sor - mint a mosonmagyaróvári laktanya estében is -, a Szabályzat külön tárgyalja, hogy ilyen esetben „lehetőleg kerülni kell az élet kioltását. [...] a lövést lehetőleg lábra, [...] illetve kézre kell irányítani.”18 A bizottság megállapította azt is, hogy a határőrök a már földön fekvő emberek közé kézigránátokat dobáltak. Figyelemmel az épület, valamint a tömeg elhelyezkedésére, alaposan feltételezhető, hogy a kézigránátokat a hátsó kaputól, a géppuskaállásokból, valamint az épület végén az első emeleti ablakokból dobálták. Valamelyik ablakból kidobott kézigránát a katonák közelében robbant. Ekkor sérült meg Radácsi Béla és Sánta Dezső határőr.19 Holló Sándor határőr, az egyik géppuska kezelője elmondta, hogy a pisztolylövést követően kezdett tüzelni. Eközben „akadálya keletkezett”, és nem bírt tovább lőni, ezért dobálta a kézigránátokat.20 A Hering-bizottság véleménye szerint a laktanya megtámadásának reális, közvetlen veszélye nem állt fenn. A felvonulók követelése a vörös csillagnak a laktanyáról való eltávolítása, a szovjet csapatok kivonulása, és a katonáknak a forradalom mellé állítása volt. Ezek a követelések jelszóként hangzottak el. A tömeg - melynek számát 1000-2000 főre becsülték - a laktanya előtt elénekelte a Himnuszt, a Szózatot és a Kossuth-nótát. A bizottság megítélése szerint helytelen volt a géppuskák laktanyán kívüli elhelyezése, mivel ezzel megakadályozták, hogy a tömeg a laktanya előtt szabadon el tudjon vonulni. A döntés már eleve magában hordozta a fegyverhasználat bekövetkezésének lehetőségét. Ugyanis a katonai szabályzatok szerint, ha a megállásra történő felszólításnak nem engedelmeskednek, az elvezethet a fegyverhasználatig. Jelen esetben, miután a tisztek felszólítására a tömeg nem állt meg és a géppuskák közelébe ért, a tüzelés már elkerülhetetlen volt.21 A bizottság nem talált elfogadható indokot a kézigránátok alkalmazására. A sortűz okai között szerepet játszott az állomány nem megfelelő felkészítése, felfokozott idegállapota, a kialakult pánikhangulat, valamint a tiszti állomány nem megfelelő helyzetértékelése. A bizottság megállapította azt is, hogy Dudás István határőr századost a fegyverhasználatért mindenképpen felelősség terheli.22 Felelőssége abszolút, mivel a laktanya parancsnoka egyértelműen felel egységének cselekedeteiért. A felelősség alól az sem menti fel, hogy a tűzparancsot feltételezhetően nem ő adta ki. A Szabályzat pontosan fogalmaz abban is, hogy „zárt rendőri egység a fegyvert csak saját parancsnoka parancsára használhatja.” Ez azt jelenti, hogy Dudás ugyan kijelölhette a laktanya külső védelmére parancsnoknak Tóth Károly főhadnagyot, és az épület védelmére Gyenes György főhadnagyot, de mindenért, ami a laktanyán belül és a környezetében kívül történt, ő volt a felelős. Továbbá, a „fegyverhasz55
