Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Bank Barbara: Néhány tisztázatlan kérdés a mosonmagyaróvári sortűzzel és a Dudás-perrel kapcsolatban
A városból informátorain keresztül érkező jelentések hatására Dudás elrendelte a másodfokú laktanyavédelmi riadókészültséget. A védelmi terv értelmében kijelölte a védelmi pontokat a főépület ablakaiban, a laktanya kapuiban, valamint azok előtt is. A laktanyában levő tisztek között kiosztotta a védelemmel kapcsolatos feladatokat. Gyenes György határőr főhadnagyot jelölte ki laktanyavédelmi parancsnoknak, míg a külső védelmi rendszerért felelős vezetőnek Tóth Károly főhadnagyot nevezte ki. A sorkatonáknak kiosztották a fegyvereket, a lőszert és a kézigránátokat. Egyes elmondások szerint a géppisztolytárakat már 25-ről 26-ra virradó éjszakán feltöltötték. Pékár határőr százados a fegyvereket magával vitte Budapestre, így a laktanya készletéből géppuskákat és golyószórókat vettek elő.7 A bizottság azt is megállapította, hogy elhelyezték a géppuskákat a laktanyán kívüli tüzelőállásokba (lövészárok), melyek kiépítése - egyes vallomások szerint - már megtörtént az október 26-át megelőző napokban. Beástak egy géppuskát az út szélére, a laktanya délnyugati végén levő, az úgynevezett hátsó kaputól kb. 10 méterre. Egy másikat a főépület előtti parkba, az épülettől 15-20 méterre telepítettek. A két géppuska között körülbelül 40-50 méter volt.8 Vannak olyan visszaemlékezések is, melyek szerint még egy géppuskaállás volt a laktanya főbejáratánál, az őrbódé előtt. A hátsó kapu mögött az udvaron, a főépület folyosójára nyíló ajtó előtt elhelyeztek egy golyószórót, és megerősítették az őrséget a laktanya kerítése mentén is.9 Az épület földszinti és emeleti ablakaiban PPS géppisztollyal felszerelt határőröket állítottak.10 A vallomások szerint a laktanyában tartózkodók létszáma körülbelül 10 tisztből és tiszthelyettesből, valamint 50-60 sorkatonából állt, miután a sorkatonák közül a kiképzettebb állományt Pékár százados Budapestre vitte. A laktanyában tehát csak a „kiszolgáló” személyzet maradt. A tisztek közül a laktanyában volt: Dudás István határőr százados, laktanyaparancsnok; Vági József határőr főhadnagy, politikai helyettes; Gyenes György határőr főhadnagy, agitációs-propaganda instruktor; Szokola János határőr hadnagy, pártszerv instruktor; Polyóka Lajos határőr főhadnagy, a felderítő csoport vezetője; Stefkó József határőr hadnagy és Kilián Károly határőr hadnagy felderítő tisztek, Bezzeg István határőr alhadnagy felcser; Máté Lajos határőr főhadnagy, anyagi tiszt; és Forgács András határőr hadnagy, aki Varga Ferenc határőr hadnagy DISZ titkárral együtt a hadműveleti ügyeletes tiszti feladatokat látta el. A laktanya előtti védelmi állásoknál, a géppuskáknál két-két sorkatona tartózkodott. Közelükben volt Gyenes határőr főhadnagy, védelmi parancsnok, valamint Vági és Tóth határőr főhadnagyok. A felvonulók nem egyszerre érkeztek a laktanya elé. Kisebb csoportjuk a laktanya főbejáratánál, nagyobb részük a hátsó kapunál állt meg. Az elsőként érkezetteket Dudás százados fogadta, és megkérdezte tőlük, hogy mit szeretnének. A felvonulók azt kérték, hogy a laktanyáról és a tisztek a sapkájukról vegyék le a vörös csillagot, a határőrök pedig álljanak át a nép oldalára. A felvonulásban részt vevők közül néhányan elmondták, hogy Dudás százados mindvégig a géppuskák közelében tartózkodott. Ő volt az, aki a tömeget felszólította, hogy álljanak meg, ellenkező esetben pedig kilátásba helyezte a fegyverhasználatot. Miután a tömeg nem tett eleget a felszólításnak, 53
