Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén
Szombaton délben az előző napon tapasztalt helyzet annyival súlyosbodott, hogy három szovjet páncélos harci kötelékben egészen a határsorompóig nyomult előre, hogy aztán az erődemonstrációt követően a határtól pár száz méternyire, az első kanyarban táborozzon le. A magyar határőrök egy útmenti árokban megbújva osztrák oldalra húzódtak fedezékbe, majd rögtön azután visszatértek állomáshelyükre, hogy a páncélosok kissé hátrébbvonultak. Délután meglátogatta a helyszínt Oskar Helmer belügyminiszter és Otto Tschadek50 igazságügyminiszter is, akik aztán az osztrák és magyar határőrök közvetítésével igyekeztek világossá tenni, hogy a sorompó túloldalán a semleges Ausztria kezdődik, amelynek területi integritását nemzetközi egyezmények védik. Az egész eseményt a legapróbb részletekig tárgyalta az Arbeiter-Zeitung másnap megjelenő száma, amely zárásként a következőket fogalmazta meg: „Egyelőre az egész helyzet átláthatatlan: a bécsi orosz szervek nincsenek közvetlen kapcsolatban a páncélosok katonáival - és azoknak parancsuk van. De remélhetőleg holnap már másmilyen!”51 November 4. vasárnap A sors furcsa fintora, hogy amikor az osztrák újságolvasók a fenti idézet reménykedő zárómondatát november 4-én reggel nyomtatásban láthatták, Magyarországot már teljes egészében megszállta a szovjet katonai túlerő, amely aztán leverte a forradalmat. A telefonösszeköttetés ismét teljes egészében megszakadt a két ország között, úgyhogy megint csak a rádiók híradásai maradtak meg szinte egyedüli hírforrásnak. A határon viszont mindenfajta hivatalos hírnél jobban látszott, hogy mi zajlik az országban. Vasárnap ugyanis kezdetét vette a magyarok tömeges kivándorlása Ausztria irányába: egyetlen nap alatt közel tízezer menekült lépte át a magyar-osztrák határt. „A menekülthullám vasárnap néhány óra alatt szökőárként tört ki. A délelőtt folyamán az oroszok páncélosékei előrenyomultak a nyugat-magyarországi határtelepülések felé. A lakosság egy jelentős része inkább elhagyta házát és vagyonát, és koldusszegényen az idegenbe indult, semminthogy mégegyszer orosz megszállás és ÁVO-terror alatt kelljen élnie.”52 „Ez idő alatt Magyaróváron sajátos viszonyok uralkodtak. Annak ellenére, hogy az oroszok megszállták a várost, és páncélosokkal közlekedtek rajta keresztül, mégis a forradalmárok vezetői igazgatták azt. A közlekedést a szabadságharcosok irányították, akik géppisztolyokkal voltak felfegyverkezve és még viselték piros-fehér-zöld karszalagjukat. Amikor vasárnap a város orosz megszállását olyan mértékben megerősítették, hogy az oroszokkal szembeni ellenállás kilátástalan volt - a magyarok adatai szerint két orosz páncélos-zászlóalj érkezett a városba - a város forradalmi tanácsa elrendelte, hogy ne kezdjenek harcot az oroszokkal. Amikor aztán vasárnap este az oroszok a város átadását követelték, a magyaroknak nem maradt más, mint kapitulálni. A forradalmárok most már letették karszalagjaikat, de magasan az orosz páncélosok felett, minden közintézményen és sok magánházon lobognak még a forradalom zászlói, a piros-fehér-zöldek és a feketék, a szabadság és a gyász zászlói.”53 November 3. szombat 39
