Lukácsi Zoltán - Vajk Ádám: Mosonmagyaróvár 1956 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 4. (Győr, 2006)
Szabó Csaba: "Az emberiesség nyitott határa" Mosonmagyaróvár - Hegyeshalom - Nickelsdorf 1ö56 október végén
A határmenti forradalmi események két hetének záróakkordja Hegyeshalomban játszódott le. Főszereplői a határállomást magyar oldalról őrző mosonmagyaróvári főiskolások voltak. „Tizennégy piros-fehér-zöld karszalagos férfi még hétfőn is tartotta a hegyeshalmi osztrák-magyar-csehszlovák határzugban a szabadság utolsó bástyáját. A szabadságharcosok az orosz páncélosok fenyegető ágyúi ellenére nem akarták átadni a hegyeshalmi vámházat az oroszoknak vagy a kommunista titkosrendőröknek. [...] A hegyeshalmi vámház elleni orosz támadást a hétfőre virradó éjszakára várták. Amikor a páncélosok a sötétség leple alatt közeledtek, a tizennégy szabadságharcos kilopakodott a házból és négyszáz méterrel távolabb elrejtőzött egy híd mögött, amely a páncélosok számára valószínűleg túl gyenge lett volna. A vámház fényeit égni hagyták. Az orosz páncélosok katonái hagyták magukat becsapni. Látták a fényt, és azt gondolták, hogy a ház még mindig megszállás alatt van. Ezen az éjszakán nem támadták meg a vámházat. A reggeli szürkületben a tizennégyek ismét visszatértek a házba. Amikor hétfőn délben egy orosz felderítő páncélgépkocsi az osztrák határra kísért egy külföldiekből álló konvojt Magyaróvárról,54 drámai incidens történt. A tizennégy szabadságharcos hirtelen előugrott a vámházból, körbevette a páncélost, és fegyverrel a kézben arra kényszerítette az orosz legénységet, hogy azonnal megforduljon és visszainduljon. A páncélos valóban megfordult és egyetlen lövés nélkül elment.”55 Miután azonban a túlerővel dacoló forradalmárok helyzete a hegyeshalmi vámházban a hétfői nap folyamán teljesen tarthatatlanná vált, a nickelsdorfi plébánián működő Karitász kirendeltség segítségével sikerült őket osztrák oldalra átcsempészni. A főiskolás hallgatók közül a liechtensteini hercegi család közreműködésének köszönhetően többen (köztük Cserháti Miklós, a mosonmagyaróvári forradalmi diáktanács titkára is) előbb az ausztriai Sparbachban található Liechtenstein kastélyba, majd liechtensteini menedékjoggal Vaduzba kerültek. A Liechtensteini Vöröskereszt, a hercegi család és a kormány segítségével, és jelentős anyagi támogatásával Svájcban, a zürichi egyetemen fejezhették be felsőfokú tanulmányaikat.56 Kik adtak hírt a mosonmagyaróvári történésekről? Teljesen természetes, hogy a magyarországi események rendkívüli érdeklődést váltottak ki az osztrák közvéleményben, amely október 26-át követően közvetlenül is érintkezésbe került a fejleményekkel. Az osztrák társadalom ennek kapcsán átélt érzéseit a Die Presse október 28-i vezércikkében az alábbiakban foglalta össze: „Feszült érdeklődéssel és aggodalommal követjük nyomon a magyarországi eseményeket, jól tudva, hogy azok további kimenetele - legyen az jó, vagy rossz - a mi saját sorsunkat is érinti.”57 A Die Furche pár nappal későbbről visszatekintve pedig a következőket írta: „A szimpátia és az emberi segítőkészség hullámaiban, amelyek az első Magyarországról érkező hírek hallatára minden réteget, pártot és vallást megérintettek, volt valami imponáló.”58 November 5-e, hétfő 40
