Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)
Bevezető
fönn és őket az előforduló fontosabb eseményekről és ügyekről a lehetőség szerint legalább hetenkint értesítsék.”15 A „stafétaut” sem működött azonban zökkenőmentesen, sok plébániára el sem juthatott a felhívás, hiszen Apor Vilmos halála után,16 illetve az új politikai-közigazgatási berendezkedést követően újabb jelentéseket kért az egyházmegyei hatóság. Erre utal Szántó Antal nagycenki esperesnek július 31-én kelt, a jelentésekhez mellékelt és Pokorny Miklós káptalani helynökhöz címzett kísérőlevele: „Méltóságos Prelátus Úr! Legnagyobb tisztelettel küldjük a máj. 5-én kívánt jelentést. A hiányzó plébániák közvetlenül a főesperesi hivatalba küldötték jelentésüket.”17 - valamint az, hogy több plébánia, illetve kerület összefoglaló jelentéséből két, különböző időpontban keltezett változat is fennmaradt. A május 5-ét követő jelentésekben már a pártok szerveződéséről, a birtokok kisajátításáról, a kegyúri terhek megváltásáról stb. is értesülhetünk. A július közepéig beérkezett jelentések „feldolgozása” - az iratok hátoldalára gépelt, vagy kézzel írt feljegyzések, az utólagos ceruzás aláhúzások, egyes részletek szó szerinti kijegyzetelésének tanúsága szerint - megkezdődött az egyházmegyei hivatalban, de összegzés, összefoglaló jelentés úgy tűnik nem készült.18 Ennek az iktatókönyvekben sincs nyoma. A kárjelentéseket feltehetőleg még 1945-ben „borítékolták” és elrejtették, hiszen az év végéig fennálló rendkívüli helyzet, illetve a következő időszak névleg demokratikus berendezkedése nem tette lehetővé sem a kárigények érvényesítését, sem az erkölcsi pusztítás elleni fellépést.19 15 Lásd kötetünkben, GyEL PL. Háborús kárjelentések 48. 16 Több jelentésben is megemlékeztek Apor Vilmos haláláról. A rajkai plébános például „rokonától értesült” a tragédiáról (GyEL PL. Háborús kárjelentések 53.). Kéziratban körlevélként adták tovább a megyéspüspök „utolsó üzenetét is”. Ilyen dokumentumot őrzött meg Nagy József - akkor teológus hallgató - naplója: „Báró Apor Vilmos győri püspök úr utolso szavai: Mégegyszer üdvözlöm papságomat. Köszönöm szerető ragaszkodásukat s kérem, tartsanak meg emlékezetükben. Legyenek hűek az Egyházhoz, hirdessék bátran az evangéliumot. Segítsék romjaiból felépíteni szerencsétlen magyar hazánkat és vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket. Április 2-án éjjel 'A 1 órakor: Istenem, Atyám, a Te kezeidbe ajánlom testemet, lelkemet Jézus, Mária, Szent József legyetek énvelem, most és halálom óráján. Jézus Szentséges Szive bízom benned! Felajánlom összes szenvedéseimet engesztelésül a saját bűneimért, de felajánlom papjaimért, híveimért, az ország vezető embereiért és az ellenségeimért. Kérem az Istent, ne tulajdonítsa nekik bünül azt, amit elvakultságukban az Egyház ellen tesznek. Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért. Sebesülése után hordágyon vitték a Kórházba. Útközben egy orosz katonával találkozott, aki rátekintett. Megáldotta őt. Amikor jelentettem neki, hogy mielőbbi felgyógyulásáért a háznéppel külön délutáni ájtatosságot tartunk, kérte, hogy ez ne csak őérte legyen, hanem az egész egyházmegye szenvedő papjaiért és híveiért.” (GyEL. Bő plébánia iratai) Apor utolsó szavai később az egyházmegyei hatóság 311/1946. számú engedélyével kiadott halotti emléklapon is megjelentek. (GyEL PL. Egyházkormányzati iratsorozat 311/1946.) 17 Lásd kötetünkben, GyEL PL. Háborús kárjelentések 46. 18 Csupán egy átütő papírra ceruzával lejegyzett összefoglaló maradt ránk. Lásd kötetünkben, 10
