Perger Gyula: „…félelemmel és aggodalommal…” Plébániák jelentései a háborús károkról a Győri Egyházmegyéből 1945 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 3. (Győr, 2005)

Bevezető

A korszak légkörét, a kárjeletések „utóéletét” jól érzékeltetik az „élet megindulása” után kelt levelek. Bilovits István rábapatonai plébános május 28-án a Pokorny Miklós káptalani helynökhöz fordul azzal, hogy: „Hiveim mély tisztelettel kérik nagyságodat, ha lehetséges, kegyeskedjék illetékes helyen közbenjárni, hogy egyéni akciók ellen védelmet kapjanak. Időről-időre még most is megtörténik, hogy néhány orosz katona betéved a községbe s több helyen erőszakosan lép fel. Az illetékes győri orosz parancsnokság az értesülés után rögtön szokott a bajok orvoslására intézkedni: de valami állandó jellegű védelem volna kívánatos. Hiveim most is közreműködnek a rend fenntartásában, de fegyvertelenül mégis sok esetben tehetetlenek.” A helynök válasza szerint „... kérelme ügyében eredményt elérni, sajnos, lehetetlen. Egyéni túlkapások még a parancsnokság székhelyén sem akadályozhatok meg”.* 19 20 Június 14-én Nagy Sándor győri református lelkipásztor értesíti a püspöki titkárságot, hogy „...egy Bástya utcai hívem beadott hozzám egy kelyhet, melynek talapzatán a következő bevésés olvasható: „Müller Éva Isten tiszteletére 1861.” A kehely négy darabból áll, az egyes darabok külön-külön sérültek. Kérem utána kutatni, hogy melyik templomból való. Hivatalomban bármikor megtekinthető és átvehető.”21 A rábacsanaki jelentésből tudjuk, hogy az ott eltulajdonított lunula22 szerencsésen megkerült. A csornai plébániatemplom elrabolt miseruháinak pótlásáról azonban már a rendőrség is gondoskodott, nyilván más templomokból elhurcolt és eldobált textiliákból. „Tisztelettel megjegyzem, hogy a csornai rendőrkapitányságtól a premontrei perjel úr közvetítésével kaptunk egy fehér és egy piros kazulát, ókeresztény stílusban, de hiányzik a hozzá való stóla, manipulus és vélum. Viszont az elveszett piros és fehér ókeresztény stílusú kazuláinkból megvan a stóla, manipulus és vélum. Arra kérem tehát a Főtisztelendő EgyházmeGyEL PL. Háborús kárjelentések 13. A Székesfehérvári Egyházmegyében sem készült el a teljes kimutatás. Vő. Mözessy Gergely: Inter Arma 1944-1945. (Forrásoka Székesfehérvári Egyházmegye történetéből II.) Székesfehérvár, 2004.

19 A megszállók okozta károk hivatalos bejelentésére csak 1945. december közepe után volt mód. Erről az eddig ismert egyetlen dokumentum Győr-Moson-Pozsony Vármegye főispánjának leirata:

„Győr város és Győr-Moson vármegye szovjet katonai parancsnokának megkeresésére felhivom Címeket, hogy a város és megye területén elkövetett bármiféle kilengéseket a tett elkövetése után azonnal közöljék nevezett parancsnoksággal, mert csak igy tud megfelelő intézkedéseket tenni a tettesek kézrekerítése és a további cselekmények elkövetésének megakadályozása végett. A későn (napok, vagy hetek múlva) érkezett jelentések alapján természetszerűleg hatásos intézkedést foganatosítani nem tud. A jelentéseket telefonon kell továbbítani a következő számok valamelyikére: város parancsnokság 309., város parancsnokság ügyeletese: 305., város parancsnokság irodája: 308. Felhivom Címeket, hogy fentieket alárendelt hatóságaikkal azonnal közöljék. Egyben közlöm azt is, hogy a parancsnok a legszigorúbb megtorló intézkedéseket és idejében érkezett jelentés esetén azonnali fegyveres közbelépést helyezett kilátásba. Győr, 1945. december 13. Katona János s.k. főispán” (Győr Megyei Jogú Város Levéltára. Polgármesteri iratok XII.945/1135.)

A győri polgárok kárbejelentésiről bővebben Baracskai András: Adalékok a „felszabadító” szovjet katonák győri tevékenységéről (kézirat Győr Megyei Jogú Város Levéltárában).

20 GyEL PL. Egyházkormányzati iratsorozat. 812/1945.

21 GyEL PL. Egyházkormányzati iratsorozat. 1418/1945.

22 A szentségmutató félhold alakú része, mely a Szentostyát tartja.

11