Soós Viktor Attila: Apor Vilmos naplói I. 1915-1917 - A Győri Egyházmegye Levéltár kiadványai. Források, feldolgozások 2. (Győr, 2005)
Napló, 1915. augusztus 17 - 1917. január 15.
laltatja a halottat, mintha az búcsúszózatot intézne rokonaihoz, s a gyászoló közönséghez. Annál „jobb” a búcsúztató, mennél inkább könnyeket facsar ki a hozzátartozók szeméből. Én komédiának találom ezt. A liturgikus katolikus temetés szertartása oly szép és felemelő és a búcsúztatóval csak utánozni és pótolni akarják a protestánsok halottas prédikációit. Szeptember 25. Egy öreg asszonyt provideáltam. Mily fölemelő az Úr Jézust vinni az utcákon keresztül, mindig eszembe jut Szúz Mária, midőn az Úr Jézussal méhében Erzsébethez ment. Délután egy tuberkulózisban elhalt fiatal katonát temettem. Szegény anyja és nővére, úgy látszik a Felvidékről épp beszentelésre érkeztek. Rettenetes volt látni a szerencsétlen anya irtózatos fájdalmát, nem bírt magával, kiabált, tombolt és végre kint a temetőben, a sír mellett elájult. Hány ilyen esemény játszódhat le manapság Európában. Ilyenkor érzi az ember, hogy mi ez a háború. Október 1. Pósteleken és Gerlán144 voltam. Ún. „lőrén”145 mentem Póstelekre, azaz egy kis lóval vontatott keskeny vágányú vonaton, melyen Póstelekről Gyulára szállítják a répát, s más egyéb gazdasági cikkeket. Széchényi Antal rendkívül barátságosan fogadott, mintha már régóta ismernők egymást. Uzsonnára ott volt Wenckheim Dénesné146 Denise147 leányával. Azután Széchényi Antallal egylovas kiskocsin átmentünk Gerlára Wenckheim Gézáékhoz148, kik szintén igen szívélyesen köszöntöttek. Gyönyörúen viselik a fájdalmas csapást, melyet rájuk mért az isteni Gondviselés. De azért meglátszik, főképp Wenckheim Gézánén149, mennyire búsul szegény Béla150 fiának elestén. Hat órakor ismét lőrén jöttem vissza. Október 2. Az iskolákat mind jobban megszeretem. De egyre jobban látom, mennyire nehéz a gyerekekkel megértetni valamit. A gyermekészhez leszállni, azzal megtalálni a kapcsolatot valóságos művészet. Persze a tanítóknak nem tetszik. - Úgy veszem észre, hogy nemcsak úgy kérdezek, amint a könyvben van, a tanítók elve és ambíciója, hogy az év végi vizsgán a gyermekek mennél inkább brillírozzanak, s azzal persze maga a tanító is, azért az emlézést szeretik nagyon. Pedig sose lesz 144 Gerla, Békés megye, Gyulai járás. 145 Pőrekocsi; oldalfal nélküli vasúti teherkocsi. 146 Wenckheim Dénesné Wenckheim Friderika Mária Karolina Stefánia (Budapest, 1873. május 29. - Algír, 1957. október 16.) császári és királyi palotahölgy. Ó-Kígyóson kötött házasságot 1896. február 17-én gróf Wenckheim Dénessel (Bécs, 1861. október 17. - Doboz, 1933. október 11.) magyar királyi honvédfőhadnaggyal. 147 Wenckheim Denise Mária Friderika Henriette Stefánia (Ó-Kígyós, 1898. december 22. - ?). Dobozon kötött házasságot 1920. október 23-án gróf Wenckheim Józseffel (Ó-Kígyós, 1877. szeptember 24. - Algír, 1952. október 6.) 148 Wenckheim Géza (Gyula, 1847. augusztus 30. - Gerla, 1924. március 19.) a magyar főrendiház örökös tagja, a pápai Szent Gergely rend nagykeresztese. Országgyűlési képviselő, a mentelmi bizottságának volt tagja. 1876. február 9-én vette el Ó-Kigyóson Deshayes Eugéniát (Hulme (Anglia), 1850. június 17. - Gerla, 1926. július 9.). Házasságukból öt gyermek született. 149 Wenckheim Gézáné Deshayes Eugénia (Hulme (Anglia), 1850. június 17. - Gerla, 1926. július 9.). Ó-Kígyóson kötött házasságot 1876. február 9-én Wenckheim Gézával (Gyula, 1847. augusztus 30. - Gerla, 1924. március 19.). 150 Wenckheim Béla Mária Ferenc Xavér (Gerla, 1881. augusztus 27. - Zaleszczyczki (Galícia), 1915. június 12.) császári és királyi huszárfőhadnagy, a Signum Laudis tulajdonosa, hősi halált halt. 48
