Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-02-12 / 7. szám
Thursday, Feb. 12, 1970 FÜGGETLENSÉG 5, oldal AZ ÖREGSÉG ROSSZABB A HALÁLNÁL- MONDJA EGY HÍRES FRANCIA IRDNÚ Franciaország’ legkiválóbb és leghíresebb Írónője a 62 esztendős Simone de Beauvoir. Mile, de Beauvoirnak a közelmúltban jelent meg uj könyve, amelynek cime: Az Öregség. A közelmúltban a kiváló Írónőt megintervjuolta egy amerikai újságíró Párisban. Simone de Beauvoir a következő nyilatkozatot tette: — Tekintettel arra, hogy magam is megöregedtem, most már valójában tudom és látom, hogy mi az öregség. Az öregség a mai Társadalom titkos szégyene. Öregnek lenni rosszabb, mint meghalni. Az öregség rosszabb, mint a ' halál. — Ötven esztendős voltam, amikor egy amerikai diák elmondta nekem, hogy diáklány-barátnője mit mondott neki felőlem. A megjegyzés igv hangzott: ' — Ne beszélj nekem Simone de Beauvoiról: az már rettenetesen öreg asszony. — Talán ez volt az egyik indítéka annak, hogy sokkal később, 1967 júniusában, hozzákezdtem az öregségről szóló könyvem megírásának. Miközben a kérdést tanulmányoztam, mindenekelőtt, két körülményre lettem figyelmes. Az egyik körülmény az volt, hogy a mai Társadalom nem kezeli az időskorúakat emberi lények módjára. Az öreg embert ma már korántsem tekintik tiszteletreméltónak s bölcsnek—vagy legalább is, ez az értékelés kivételnek számit. Az öreg embert ma általában nevetségesnek tekintik kigunyolják . — Következésképpen, két fő-tipusát láthatjuk az időskoruaknak: az egyik az, akinek előjogai vannak, a másik pedig az, akit kizsákmányolnak. A probléma azonban csupán a 19-ik századtól kezdve vált égetővé: az orvostudomány ugyanis csupán a 19-ik századtól kezdve képes arra, hogy jelentős mértékben meghosszabbítsa az emberi életet. —Csupán a 19-ik századtól kezdve találhatunk az emberi társadalmakban jelentős számú időskorú személyt. — S ekkor, a 19-ik századtól kezdve, azt látjuk: az emberi társadalom nem kezeli emberi lény módjára az időskorúakat. Az emberi társadalom valamiképpen, emberalatti lényeknek tartja az időskorúakat, kevesb bnek trtja őket annál, mint amertynyire egy fiatal, vagy középkora emberi lényt értékel. — Néhány primitiv társadalomban még mindig tisztelik az öregeket és például egy, az Andesekben élő hegyi törzs körében még az a meggyőződés, hogy az időskorú személyek természetfeletti hatalommal és természetfeletti képességekkel rendelkeznek. — A szegényebb és szűkösebb körülmények között élő törzsek között azonban az időskorúakat egyszerűen felesleges tehernek, gazdasági nyűgnek tekintik és nagyon sok esetben, elpusztítják őket. — Igazában véve azonban — ezt találtam tanulmányaim során — a modern nyugati társadalom az, amely teljes egészében és véglegesen lealacsonyítja az időskorúakat. — Valamikor az öreg ember tapasztalata és önmagában felhalmozott tudása tiszteletet váltott ki. Ma, az ipari fejlődés, a technika korában, kevésre értékelik a tapasztalatot és a felhalmozott tudást: az igazi értéket a fiatalság jelenti, az igazi értéket a fiatalság lendülete és gyorsasága jelenti. Azok, akik szerencsések voltak és sikerült valami kis pénzt összekaparniuk fiatalabb korukban, öregkorukban, legalább, viszonylagos fizikai kényelemben élhetnek. — A kevésbbé szerencsések öregkora azonban keserű: az átlagos munkás számára az öregkor gyakran már korán elérkezik, nem egyszer már 50 esztendős korában öregnek számit. Ezek a szerencsétlen öregek, idős korukban magányra és a legjobb esetben is szerény életmódra vannak kárhoztatva. — Az öregkor “békéje” nem egyéb közönséges hazugságnál és legendánál. Az időskorúakat elsősorban is elelhagyja a Társadalom, azután engedi, hogy közömbösségbe és keserűségbe süllyedjenek és magányosan, kiábrándultán és rettegve várják a halált, amely ilyen módon semmiképpen sem lehet méltóságteljes és semmiképpen sem lehet békés: a modern nyugati társadalmakban az az igazán szerencsétlen, aki megöregszik. Szere ncsések azok, kik fiatal korukban meghalnak. Johannesburg, Délafrikában volt a színhelye a tragédiának, ahol egy iskolás gyereket szállító busz és egy postaszállitó vonat össze ütközött. Legalább 23 gyerek meghalt, 13 súlyosan megsebesült. Wash ington i levél írja: SPECTATOR Még mindig nincs határozat Washingtonban Nixon elnök legutóbbi legfelsőbb bírósági kinevezése ügyében A jelenlegi szövetségi körzeti biró G. Harrold Carswell a főváros nevezetességeit tekinti meg Sen. Edward J. Gurney republikánus floridai szenátor társaságában. William Pröxmire, wisconsini demokrata szenátor, feöruár21-én alapítványi vacsorát rendez. A vacsora fő-szónoka Edward M. Kennedy, szenátor lesz. Hosszú idő óta ez az első nyilvános politikai szereplés, amelyet Kennedy elfogadott. Kennedy teljesen igyekszik elzárkózni a nyilvánosság elől az emlékezetes autószerencsétlenség óta. Jól értesült körök tudni vélik: Február 21-ike lesz az a nap, amikor Kennedy kilép hosszú ideje tartó politikai elzárkózott ságából. Nixon elnök legújabb bizalmasa — állítólag — egy John Ehrlichman nevű ügyvéd. Sokak szerint Mr. Ehrlichman jelenleg nagyobb befolyást tud gyakorolni az elnökre, mint Nixon régi ügyvéd-társa, a mostani igazságügyminiszter, John N. Mitchell. Sokakban felmerült a kérdés: miért késlekedett Nixon elnök a költségvetési tervezet benyújtásával? Válasz: A federális kormány nyomdái olyan foglaltak voltak, hogy nem tudták a költségvetési tervezetet idejében kinyomtatni. A Fehér Házhoz közelálló körök tudni vélik: Amerika uj politikai irányvonalat száné dékozik követni a jövőbeh kommunista Kinával szemben. Az uj politika lényege: Ame^ rika nem igyekszik kommunista Kínát távoltartani az Egyesült Nemzetek Szervezetétől és megengedi, hogy a. legközelebbi tagfelvétel alkalmával, szövetségesei, szabatdon, mindenfajta nyomás nélkül, szavazzanak kommunista Kina UN-tagsága ügyében. 1 Egyes washingtoni törvényhozók a közelmúltban beszélgetéseket folytattak George Wallace, a Harmadik Párt egykori elnökével. A beszélgetésekből kiderült: Mr. Wallace még nem döntött végié] gesen affelcJ, hogy indul-d Alabama állam kormányzó megbízatásáért, azt azonbar már “majdnem biztosan” el! döntötte, hogy 1972-ben in dúl Nixon elnök ellen, akit —] semmiképpen sem tart meg] felelő elnöknek. HIRDESSEN EAPIINKBAN
