Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)

1970-10-22 / 43. szám

Thursday, Oct. 22, 1970 FÜGGETLENSÉG 15. oldal r MÜNCHENI LEVÉL | A NAGY BÜNPER 1 MAGYAR FIGURÁI i Lírikus volt. A szép-próza lírikusa. Lant volt ke­zében a toll. Hivatása pecsétjének záloga. Még sportriportjait is szívhez szólaltatta. Egyetlen cikkére sem lehetett mondani: Elpazarolt idő volt az elolvasása. Szive nemes stílusban zengő skáláját hallatta, éreztette élvezetesen minden írása, elmefuttatása, ahogyan ő nevezte. S ez a toll árván ma­radt. Egy lirasziv dobogása örökre elhallgatott. Csávossy Leó meghalt. Döbbent szívvel vettem halá­la hírét. Egy őszinte kartársa­mat vesztettem benne. Vissz­hangja volt lapunkban megje­­lent bemutatkozó cikkemnek. lévay margit — “A íköltő és szerelem” cí­men kedves, hangulatos elmefuttatás jelent meg Szabóné Lévay Margit tollából. Minthogy a cikk inkább általánosságban filozófiai síkon beszél költőink szerelmi életéről, szabad legyen nekem az ő lángoló érzelmi világukat saját Írásaiból vett néhány példával kiegészíteni” — irta “Költők a sötét teremben” cimü — visszhangjában. A vissz­hang nem halt el. — “Csiszolt lelket tükröző szép írásait élvezettel olvasom . . . “Kiváló irókartár­­samnak mély tisztelettel, magyar szeretettel” de­dikálta. Aztán Európából jöttek a meleghangú remek táj képes üdvözletek “sok-sok kézcsókkal és igaz magyar szeretettel”. S egy szivfájditó kérdés: “Mikor űzi szive honvágya egy európai üdülésre? Nagyon örülnék a személyes megisme­résnek.” Árván maradt tollával megszűntek a lírai zen­gésű visszhangok is. A kéz, mely lantként szó­laltatta meg, jéghidegdermedten nyugszik a ki­hűlt szivén; elméje megszűnt tollba-diktálni szí­nes útleírásait, élményeit, beszélyeit, — agyvér­zésbe halt. Csávossy Leó, akit nem csak mint irót, de mint barátot is értékeltük, most már csak emlékezetünkben él. Hiszem, sokunknak. Nem csak barátaik, irókartársaik, de lapunk hangula­tos írásait olvasók is. A személyes megismerés a honvágy erején sem valósulhatott, mivel az én életem kenyerét — fájószivvel látom, mind az Egyesült Államok területein tétette le az Ur. Szülőföldem csak any­­nyit tétetett le számomra, amennyi nem egészen tizenhétéves koromig volt elég. E’gy török monda tartja, hogy az Isten rakás kenyereket tétet el imitt-amott az ember számára, és oda kinek-ki­­nek cl kell mennie és ott kell maradnia, mig a ke­nyerében tart. Lám! Csávossy Leónak vissza kel­lett mennie Magyarországra, mivel élete utolsó 4 évének kenyerét ott, a szülőföldjén tétette le az Isten s ott kellett megennie. Hirdessétek Harangok: Ilyen az élet! Kime­­gyen a lelke; visszatér Teremtőjéhez, és aznapon elvesznek az ő tervei. (146. Zs.) Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. Ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! mert por vagy te s ismét porrá leszesz. (90. Zs. Boldog, aki nem terméketlenül hervad el, nem gyümölcstelenül szárad ki. Csávossy Leó azok kö­zött él. Lelke, szelleme termékei, könyv-müvei hervadhatatlanságban hirdetik életét. Áldott az Isten, aki megvigasztal minket, hogy mi is megvigasztalhassunk azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket: a halhatatlan lélek termékeinek elavulhatatlan kincseivel. Októberi évfordulók Mario Lanza világhírű amerikai énekes 11 esz­tendeje halt meg. * * * Szabó Lőrinc Kossuth-dijas költő és műfordító halálának 13. évfordulója. ❖ * Le Corbusier svájci származású világhírű fran­cia építész, városépítő, müvészetelméleti iró szü­letésének 83. évfordulója. * * * Szentjóbi Szabó László költő, a felvilágosodás hive, a magyar szentimentális lira egyik jelen­tős képviselője 175 esztendeje halt meg. * * ❖ Eleanor Duse olasz színművésznő, kora legna­gyobb tragikája születésének 111. évfordulója. * * * Madách Imre, kiváló magyar költő, drámairó, publicista, Az ember tragédiája szerzője halálá­nak 106. évfordulója. * * * Niccoló Paganini olasz hegedűművész- és vir­tuóz 188 évvel ezelőtt született. AZ ÉLET FURCSASÁGAIRÓL Mirva Trovo asszony hét hónapja ül egy milá­nói börtönben. Büntetését azért kapta, mert el­hagyta gyermekeit. Mind a négyet. Ha kiszabadul, már öt gyermek gondját kell magára vállalnia. Mirva Trovo ugyanis megint állapotos, a harmadik hónapban van. Minthogy hét hónapja rab, most a börtönigazgatóság kü­lönleges vizsgálatot indított annak eldöntésére, hogy ez miként lehetséges? Ha nem kerülsz te az utamba, Éltem nem volna most árva-fa, Virág is akadna rajt’ talán, S boldogságom volna a magány. Te virágba csaltad azt a fát, Rászórva hő lelked sugarát, Aztán tova tűntél, mint a nap S virágai mind lehűlt annak. Mi lesz ennek vége, nem tudom, Nem fogok én járni más utón, De legyen még fájóbb életem. Vigasztal, hogy érted viselem. * * * Guillermo de Jesus,Rio de Janeiro-környáki földműves elcserélte feleségét két tehénért és tiz kecskéért. Utána eladta családi házát és az állato­kat és beköltözött Rióba, hogy további életét ké­nyelmesebben és főleg nyugodtabban élhesse le. Pedro Jimenez, aki megvette az asszonyt, né­hány nappal a vásárlás után kiábrándult, mert a menyecske hisztérikusan viselkedett. Súlyosan becsapottnak érezte magát és ezért csalás miatt panaszt emelt a rendőrhatóságnál Guillermo de Jesus ellen. Most mindketten a rács mögött elmélkednek. Csak az eladott asszony maradt szabadlábon... Egy teljes hónapig fog tartani az a csalási per, melynek tárgyalását a napokban kezdte meg a müncheni bíróság. A német lapok a háború utá­ni esztendők legnagyobb művészeti botrányaként emlegetik az ügyet. Főrésze benne az a bizonyos “Wunderwirtschaft”, amely néhány évvel ezelőtt virágzott Németországban, s amely futószalagon termelte a milliomosokat. A hirtelen felcsepere­dett réteg lovagvárakat, műkincseket, drágábbnál drágább ékszereket akart vásárolni. A konjunk­túrát hamar felismerte néhány magyar menekült s megszületett a terv: hogyan lehetne a kínálko­zó lehetőségeket kihasználni? A terv kigondoló­­ja a 41 esztendős Wintner György volt a 38 éves Grosz Frigyessel együtt. A két főbünös idejében meglépett, igy csupán a zseniális terv kivitelezői ülnek a vádlottak padján, A társaság az uj német milliomosok kifosztásá­ra a következő tervet eszelte ki, a vádirat szerint: Felkeresték azokat a gazdagokat, akikről hal­lották, hogy érdeklődnek a képek, műkincsek iránt. Ezt a munkát a társaság “arisztokrata” tagjai végezték, nekik kellett lépreesalni az ál­dozatokat. A mese az volt, hogy az egyik neves mág­nás család megszorult idősebb hölgytagja kény­telen megválni féltett kincsétől, egy Verőn ese­tő!, vagy egy Rembrandtéi, s persze jóval olcsób­ban, mint amennyit valójában megér. Ha a milli­omost a dolog érdekelte, elvezették a hölgyhöz, a kép tulajdonosához, aki hófehér hajával, szen­vedő arcával maga volt a megtestesült becsüle­tesség. Álmodni se merte senki, hogy a várurnő erre a célra külön szerződtetett kiöregedett szí­nésznő. A vár azonban valódi volt; a társaság direkt erre a célra bérelte ... A kért összeg ma­gas volt ugyan, de még mindig előnyös, úgyhogy kevesen tudtak ellenállni a csábításnak, különösen azért, mert a képek mellé szakértői igazolás is járt, s ezek szintén valódiak voltak. Erre a célra banda neves szakembereket nyert meg: egy mű­vészettörténész professzort és nyugalmazott mu­­zeumigazgatót, mind a ketten jóval 90-en felül. A legérdekesebb figura az arisztokrata szerep­lők között Podmaniczky Félix. Sok filmrendezés fűződik nevéhez a harmincas évek idejéből. Kar­rierje furcsán tört ketté. Az egyik legszebb pes­ti “telefonszinésznő”,, Bilinszky Ibolya férje volt és nagylábon éltek a háború előtt és alatt, mint keresztényt és arisztikratát a filmszakmában' az első vonalba helyezték. A házaspár később kü­lönvált, Bilinszky Ibolyának sok gavallérja akadt. Az egyik lovagja a pesti éjszakai életben “Lord Kovács” néven ismert fiatalember volt, a leggaz­dagabb pesti ügyvéd fia. “Lord Kovács” szórta a pénzt, volt azonban azokban az időkben egy súlyos “bűne”: a náci fajvédelmi törvények ha­tálya alá esett és sok kellemetlensége támadt kü­lönféle zsarolókkal. A “lordot” egy napon holtan találták az ostromlott Budapesten. Az ostrom után indult meg az eljárás “Lord Kovács” titokzatos halála ügyében. Az ügyészség vádiratot adott ki ki Podmaniczky ellen, azzal, hogy ő lőtte agyon barátját és egyben riválisát, majd az élettelen testet kicipelte a sötét utcára, hogy a baleset látszatát keltse. A pörben sok tanú vonult fel, a régi Pest hires alakjai. Podmaniczky végül 3 esztendőt kapott halált okozó súlyos testi sértésért. A biróságnak csupán annyit sikerült megállapítania, hogy a két férfi között veszekedés-verekedés zajlott le és en­nek során érte a “lordot”, a halálos sérülés. Pod­maniczky büntetését kitöltötte, majd a főváros­ban kallódott, mert filmről, rendezésről persze már szó sem lehetett többé. A rendkívül jómeg­­jelenésü, elegáns férfi 56 után Bécsbe menekült-CSÁVOSSY LEÓ Irta: SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT NEGYEDI SZABÓ MARGIT Ha nem kerülsz

Next

/
Thumbnails
Contents