Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-10-08 / 41. szám
Thursday, Oct. 8. 1970 FÜGGETLENSÉG 9. oldal1 ADI — Kedves Erzsébet, úgy élünk a partneremmel, mint a kutya és macska. Egyszer majdnem meghalunk a szerelemtől, azután veszekedünk és szakítunk, akkor kibékülünk és jön a másik csúnya veszekedés. Én egyszer szeretem, máskor meg tudnám ölni. Ez már a harmadik éve folyik és az idegeim már tönkrementek. Hogyan segíthetnék ezen az állapoton? VÁLASZ — Maga valamiféle szauna-szerelemben él. A szauna-fürdőben egymást váltogatja a hideg és forró viz. Zárja el a forró csapot is, a hideget is. Menjen át másik kádba, langyos fürdőbe. * * * L. P. — Kedves Mrs. Homoki, mint annyian mások, én is Önhöz fordulok tanácsért, vagy inkább lelki vigaszért, mert az én szomorú és nehéz sorsomon változtatni már nem tudok. Fiatalon kerültünk össze. Férjem két évi diákismeretség alatt nagyon szelídnek, rendesnek mutatkozott. Esküvő után kibújt a báránybőrből a farkas. Mindennek az ő akarata szerint kell történni. Ellentmondás nincs, mert ha igen, akkor üt, rúg, meg fojtogat. Beleszól a vásárlásokba, akármit veszek, ha nem tetszik neki, vissza kell vinnem. Négy gyermekünk van, leköt a háztartás, nem mehetek munkába, erre azt mondja, hogy amit én csinálok, az csak egy kis házimunka. Mindennel el kell számolnom, gyanúsít, hogy lopom a pénzt és a családomnak küldöm. Nevelési módszere szörnyű. A nagyobbik fiunk 20 éves, de még mindig pofozza és ha én közbelépek, én kapom az ütést. A 20 éves fiú és a 18 éves lány remeg tőle. Mindig asztalnál szidja, hazugnak nevezi őket, annyira gyötri őket, hogy reszket a kezükben az evőeszköz és sirvafakadnak. A fiam abba akarja hagyni az egyetemet, azt mondja, inkább elmegy fizikai munkára, mert nem bírja tovább otthon, így bánik a családdal és ugyanakkor azt mondja, hogy ha elveszem tőle a gyermekeimet, nem bírja az életet. Rendesen dolgozik, nem iszik, nem jár el hazulról, néha hetekig csendes, aztán kitör, őrjöng, jönnek a verések, a durvaságok hetekig. Látni rajta, hogy szinte élvezi, hogy lelkileg összetörünk. Mi lehet ez az időnkénti kitörés, ami hetekig tart. Mit tehetnénk? Azt hiszem, már késő. VÁLASZ — Hosszú leveléből csak részleteket idéztem. Sajnos, ennyi szenvedés is több annál, amennyit egy asszony elviselhet. Kár, hogy az elején nem volt erélyesebb. Az időszaki kitörés, az, hogy élvezi a verést, a megalázást, a lelki öszszetörést, arra mutat, hogy valami baj van az idegeivel, a szadizmus határán jár. Ez orvosi probléma. Megfelelő kezelés talán segíthet rajta. Azt írja, viselkedése ellenére ragaszkodik a gyermekekhez. Itt fogja meg. Egy csendes pillanatában, veszekedés nélkül, de nagyon erélyesen beszéljen vele, hogy menjen idegorvoshoz. A beszélgetés olyan legyen, mint az ultimátum: vagy, vagy. Ettől alighanem megszeppen. Ne féljen. Adjon erőt az a tudat, hogy határozottságával megmentheti a család, a gyermekei jövőjét, mert ilyen családi életet sem maga, sem a gyerekek nem tudnak elviselni és egyszer még talán valami tragédia is lehet belőle. * # MARGIT, Bronx — Kedves Erzsébet, a sok badarságot, amit hetente kérdeznek, engedje meg, hogy hasonló badarsággal én is szaporítsam. Nyugdíjasok vagyunk. A nagy nyugdíj elköltése nem okoz különös gondot. Más elfoglaltság hiányában a férjemmel vitatkozni szoktunk bizonyos dolgokról. Én a nagyon rossz nőszemélyt is gazembernek szoktam nevezni, ha olyanról van szó, aki erre a nem kedves jelzőre rászolgál. Ez, a férjem amugyis heves vérmérsékletét a duplájára fokozza és mérgesen rámszól “nem megmondtam már, hogy nő nem lehet gazember, csak férfi lehet az”. Én igyekszem a magam igazát alátámasztani azzal, hogy a nő is ember, ha mindjárt szoknyát is visel, bár lassan-lassan a szoknya a múzeumba kerül, hogy az utókornak fogalma legyen arról, milyen ruhát is viseltek valamikor a nők. Kérek egy pár szót a lapba, hogy kinek van igaza. VÁLASZ — Mi badarság, mi nem, az egyéni megítélés dolga. De a maga kérdése nem badarság. Bizony nem badarság, ha itt Amerikában, ahol a legtöbb magyar nyelve kopik, akad házaspár, aki a magyar szó helyes használatán vitatkozik. Nagyon szép és dicsérni való ez magától, ART BÜCH WALD: A FLORIDAI TELEKLÁZ MIAMI — A “telek” manapság varázsszó Floridában. Az országutakon, a napilapokban és a folyóiratokban látható izgalmas hirdetések szerint, bárki, aki hajlandó leguberálni 10 dollárt “kápé”-ben és további 10 dollárt havi részletekben, néhány hét leforgása alatt egy újabb William Zeckendorf vagy Conrad Hilton lehet. Nem fontos, hogy kicsoda uraságod, a telekláz elragadja, mihelyt leszáll a repülőgépről és meg kell vallanom, én sem voltam kivétel. Nem akartam lecsúszni arról ami “potenciálisan a leggyorsabban gyümölcsöző befektetés az Egyesült Államokban”. Elcsentem tiz dolcsit a kisfiam spórkasszájából és rohantam az első telekfejlesztési ügynök irodájába (legalább kettő van belőlük minden háztömbben). Az iroda nagyon elegáns volt. Gyönyörű házak fényképei függtek a falakon . . . Később felfedeztem, hogy ezeknek semmi közük a felajánlott lakótelephez, viszont igen kellemes légkört kölcsönöznek az irodának. * * * Amikor beléptem, egy káprázatosán szép titkárnő éppen jelzálogszerződéseket gépelt, de mikor meglátta kezemben a tiz dolcsit, azonnal betessékelt a vezérigazgató elegáns irodájába. Az igazgató, egy jóvális külsejű gentleman, Palm Beach öltözetben, erélyesen megnézte a kezemet és intett, foglaljak helyet az egyik elegáns fotelben. íróasztalán legujjal parcellázásának makettje díszelgett, — amely egy kész város benyomását keltette. A makett három golfpályáról, öt iskolaépületről, egy templomról és vagy 500 villaszerű házról tanúskodott. Elállt a lélegzetem, amikor megpillantottam. —Önnek nagy mázlija van, mister — mondotta — már csak egyetlen házunk maradt. — Megnézhetném a helyszínen? — kérdeztem izgatottan. —Minek nézné meg? — kérdezte. — Nem hiszi, amit a saját szemével lát itt az íróasztalomon? — Nos, valóban gyönyörű, — mondottam. — De azt hiszem, érdekes lenne egy kis terepszemlét tartani, megismerkedni a szomszédokkal és általában körülnézni kissé. — Meglehetősen messze van — mondotta. — Ugyanis Evergladesben építettük ezt a várost, hogy távol legyünk a jet-gépek zajától, amelyre mostanában mindenki panaszkodik. Körülbelül száz mérföldre esik a tengerparttól, de csak nappal utazhat az aligátorok miatt. — Aligátorok? — Természetesen. Szükség van az aligátorokra, mert különben a mérgeskigyók ellepnék az egész telepet. de a férjétől is, még akkor is, ha neki nincs igaza. Nyelvünk szókincse gazdag, amellett hajlékony és hajlítható. Azt mondjuk, hogy szélhámos és szélhámosnő, de azt mondjuk: ez a nő szélhámos. Gondoljon csak néhány szép régi magyar szóra: férfiember, asszonyember, férfinép, aszszonynép. Férfi is, nő is lehet gazember. Bárcsak minél kevesebb lenne belőlük. SÜRGŐS KÉRÉS JELIGE — Kedves Mrs. Homoki, beleszerettem egy fiúba, ő is szeret. Nekem ez az első szerelmem és aggódok, mert nem ismerem még elég mélyen a fiút, igy nem tudom hogy hová fejlődik ez a szerelem. Szeretném, ha írna nekem erről. > * * * VÁLASZ — Ne törje a fejét, nem láthat ajjövőbe. A friss szerelem olyan, mint a földbevetett ismeretlen mag, előre nem tudni, hogy mi nő ki belőle: szekfü vagy csalán. — Kígyók? — Csakis az esős szezonban — mondta. —• Egyébként alig láthatók, hacsak egy vadmacska fel nem tűnik a környéken. — Vadmacskák? — Azoktól nem kell tartani, hacsak az ember meg nem reked a futóhomokban. — Futóhomok? — Csak bizonyos helyeken. Nos, ha volna olyan szives, aláírni ezt a szerződést . . . — Egy pillanat — mondtam. — Nem vagyok biztos benne, hogy egyáltalán érdekel a dolog. Egyébként maga bizonyos benne, hogy ez a város létezik, úgy, ahogy itt áll az Íróasztalán? Még nem fejezték be, de már fertőtlenítettük a maláriagyanus állóvizeket és a jövő hónapra elkészülnek a vaddisznócsapdák. Egy éven belül pontosan úgy fog kinézni, mint ez a modell. — Úgy értsem, hogy a templom még fel sem épült ? — Sajnos, még nem. De ne feledje, hogy ez a templom az ön választása szerint lesz, ha már készen lenne, akkor ugyebár nem lenne az ön választása szerint. Elismertem, hogy ez igaz. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon és akarva-nem akarva fültanuja voltam a következő beszélgetésnek: * * * — Igenis, Mr. Ford. Gyárat szeretne építeni az evergladesi telkemen? Hát az nehéz lesz. Éppen itt ül egy kliensem, akinek már odaígértem az utolsó 20 akert. Nem, nem adhatom meg a nevét, de talán majd érintkezésbe lép önnel, Sorry. Goodbye . . . Lepetéztem a tiz dolcsit és gyorsan aláírtam az adás-vételi szerződést. Azóta is próbálok érintkezésbe lépni Mr. Forddal, de sohasem találom az irodájában. De ha. egyszer elkapom és bebizonyítom neki, hogy én vagyok a szóbanforgó telek tulajdonosa, akkor istenuccse fizetni fog, mint a köles. Nevessünk VIGASZ — Neked, mint a legjobb barátnőmnek, őszintén, megmondom, hogy az én életemet az a tudat mérgezi meg, hogy a férjem engem nem szerelemből, hanem a pénzemért vett el. — Legalább meg van az elégtételed, hogy riem olyan hülye, mint amilyennek mindenki tartja. NEHÉZ HELYZET A nászuton azt mondja az asszonyka: — Azt jósolták, hogy sohasem fogok elválni és három gyerekem le3z. — Rémes — mondja a férj. — Nekem ugyanis azt jósolták, hogy én sem fogok elválni, de csak egy gyerekem le3z. r -1 HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA
