Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-10-08 / 41. szám
10. oldal FUGGETÍ ENSE«. A minap megjelent “Erzsébet királyné meggyilkolásának évfordulója” cimü cikkemben említettem, hogy bécsi tartózkodásunk alatt meglátogattuk a kapucinusok templomában Erzsébet koporsóját. A kripta terjedelmes helyiségeit zsúfolásig megtöltötték a turisták, hiszen a város látványosságait bemutató autóbusz-járatok negyedóránként ontják az érdeklődőket a Habsburgok ősi temetkezési helyéhez. Valahogy mégis úgy adódott, hogy a kisebb teremben, melyben csupán Ferenc József, Erzsébet és Rudolf koporsóit helyezték el, alig tiztizenkét látogató került öszsze. Nézegettük a koporsók tetejére rögzített címereket; olvasgattuk a személyi adatokat. Egyszerre csak arra lettünk figyelmesek, hogy a mellettünk levő, összetrtozó•nak látszó társaságból egy korombeli öregur egyre izgatottabban magyaráz a körülötte állóknak. Hangja élesedik. A kripta csendjében sokszoros a visszhang. Az öregur tüzbe jön és nyilván már nem ura sem önmagának, sem a hangszálainak, amikor kiabálja: — Csalás! Disznóság! — Nem türjük, hogy Erzsébet császárnő emlékét meggyalázzák ! napilapjának, a “Kurier”-nak a közeli Kaentner strassén levő fiók- kiadóhivatalába, hogy megszerezzük a szóbanforgó cikket. Érdeklődésünkre azt válalaszolták, hogy emlékeznek az Erzsébet császárnéról megjelent közleményre, de nálunk nem kapható, mert régebbi példányok kizárólag a főkiadóban, Linden gasse 52 alatt találhatók. Dr. FÁBIÁN SÁNDOR — Mi csak átutazóban vagyunk Bécsben — mondom— holnap visszarepülünk New Yorkba. Fizikai képtelenség részünkre, hogy a távoli főkiadóba menjünk és ott kutassuk, melyik számban közölték a keresett cikket. Felmutattam újságírói igazolványomat és hangsúlyoztam, hogy az amerikai magyar újságok olvasóinak szívügye: Erzsébet, ezért be kell számolnom arról is, mi zajlik most Erzsébet körül. Kérem tehát segítsenek, mert én nem hagyhatom el Bécset Hát ez mit jelent? — kérdezem Edithet. Ki akarja Erzsébetet meggyalázni meggyilkoltatása hetvenkettedik évfordulójának idején? . . . Amikor az öregur pillanatnyi szünetet tart, hozzáfordulok és megkérdezem, mi az izgalom oka ? — A Kurier-ban megjelent egy cikk — feleli, — melyben közölték, hogy a televízióban filmet készülnek bemutatni, melyben nyilvánosságra hozzák és dokumentumokkal bizonyítják, hogy Erzsébet a valóságban nem volt az az ideális asszony, amilyennek általában tartják, hanem pontosan az ellenkezője annak, amilyennek ábrázolják. Talán ön ezt nem tartja felháborítónak? Nem feleltem a kérdésre. Ifjonti riporteri vérem izzott és űzött, hogy lenyomozzam a tényállást. Izgalmas témát szimatoltam. Hagytunk csapot-papot és Edith meg én rohantunk Ausztria legnépszerűbb és legelterjedtebb anélkül, hogy a közleményt meg ne szerezzem. GYORSASÁG NEM BOSZORKÁNYSÁG Megértéssel fogadták szavaimat. Ide-oda telefonálás után közölték a kellemes hirt, hogy a főkiadóhivatal egy órán belül autón juttatja el hozzám nemcsak a kívánt cikket, hanem a Kurier: “Forum” rovatába az olvasóktól beérkezett hozzászólásokat tartalmazó példányt i3. így történt. Pontosan egy óra múlva kezemben tartottam a példányokat. Fel jegyeztem annak a két urnák a nevét, akik ilyen előzékenyen álltak rendelkezésemre: Herr Fungren é3 Herr Breintinger. VAKMERŐ TÁMADÁS Ki se nyitom az újságot. Már az első oldal jobbsarkából, a vezető főcímek feletti feltűnőbb helyről, mint a nap kimagasló szenzációjának hire, vastag betűkkel harsog és szemembe ugrik a bekeretezett cim: “TV Entzaubert Kaiserin Elisabeth” Megborzongok. Hogyan fordítsam magyarra ezt a rikoltó vijjogást? Talán igy: A TV megfosztja Erzsébet császárnét a varázserejétől. Szóval: lerántják a piedesztálról. — íme! Igazat mondott az öregur a templomban. Meggyalázzák Erzsébet emlékét . . . Remeg az újság a kezemben. Miért szívom ennyire mellre, miért érint ilyen mélyen Erzsébet Sárbatiprása ? Elmondom. Véremmé vált az ősi latin tanítás: “A halottakról vagy semmit, vagy csak jót”. Örök igazság. Az óvatos duhaj, aki az elhunytat bántja, gyávább, mint az országút banditája, hiszen nem kockáztat semmit. Nincs ellenállás. Nem kell félnie, hogy a megtámadott a sir mélyéből visszavág. De . . . személyes okom is van, hogy annyira fáj az Erzsébetünk elleni durva támadás. Én ugyanis Erzsébet kultuszában nőttem fel. A mi édesanyánk nem rémitett minket vészes, véres mesékkel. Nem arról beszélt, hogy Piroska nagymamáját lenyelte a farkas és arról se, hogy Jancsit és Juliskát miként csalta be a gonosz boszorkány a mézeskalács házikóba. Nem. Nem. Mamácska a Történelmi Arcképcsarnokból olvasott fel nekünk és főleg saját szavaival igen gyakran regélt Erzsébet királynéról és ismételgette a vele kapcsolatos csodálatos legendákat. A mi szülői otthonunkban és akkoriban — különösen vidéken — csaknem minden lakásban ott pompázott Erzsébet arcképe. Amióta az eszemet tudom, a tállyai boldog családi házban is a falon díszelgett aranyozott keretben Erzsébet királyné színes képmása. . . . Most ezeket a képeket le akarják ráncigálni. Pocsolyába dobják Erzsébetet. Né- i pék millióinak szivéből akarják kitépni az emlékét. Nem engedem. Szerény erőmmel, pucér toliammal védőül jelentkezem . . . A 13-IK OLDAL Izgatottan lapozni kezdtem az újságot. Eljutottam a 13. oldalhoz! 13! “Peches” számnak mondják. Nem vagyok babonás, mégis arra gondolok, hogy a fatális 13-as szám szerencsétlensége bumerángként vág vissza azokra, akik Erzsébetet bántani merészelik. . . . Az oldal felső részét két fénykép illusztrálja. Az első alatt a szöveg: “Sissi”, Romy Schneider a “Lieb” ci-Thursday, Oct. 8, 1970 ^ Érthető boldogság ragyog le a Williamsport, Pa.-i 42 éves John S. Laiellí arcáról, amint felesége egy nagy csókot nyom az arcára. De a boldogság nem annyira a csók miatt van, hanem inkább a hivatalos értesítés miatt: megnyerte a New York állami sorsjáték negyed milliós első diját! Éppen jókor: a háziasszonya éppen elzőleg értesítette a heti 85 dolláros fizetésű, anyagi nehézségekkel küzdő férfit, hogy nemfizetés miatt kilakoltatási eljárást indíttat ellene. mü filmben. — (Közismert, j hogy . Erzsébetet “Sissi” né- ( ven becézték és ezen a néven kerültek sorozatosan forgalomba a népszerű “Sissi’- filmek.) A másik kép Erzsébetet ábrázolja. Alatta a komisz aláírás: Az idegbeteg Érzsébet császárnő. A fényképek alatt kiabáló betűkkel üvölt-süvölt “Egy legenda halála. Erősen idegbeteg személyiség.” Hát még mit nem? Nincs lelkierőm elolvasni a közleményt. Szemeim csak végigszántanak a sorokon. Csúnya. Nagyon csúnya. Kifújom magamat. Megpihenek. Aztán egyszer-kétszer, tízszer pontosan elolvasom, ízléstelen. íme, egy megdöbbentő példa arra, hogy a rómaiak évezredes erkölcsi dogmáját a holtak emlékének tiszteletben tartásáról nem mindenki tartja kötelezőnek önmagára. Gusztus dolga. A közlemény beharangozza, hogy a televízió rövidesen bemutat Erzsébetről egy egyórás “dokumentumfilmet”. Ez azonban — hangsúlyozza a cikk — egyáltalán és semmi! ben nem hasonlít az eddigi , bűbájos S s s i darabokhoz, melyekben mézédes, romantikus meséket tálaltak a nézőközönség elé. A piostani alkotás ugyanis kisppri a múltat. Az Erzsébet császárné és királyné körüli legendákat most meg fogják semmisíteni. Tények és bizonyítékok helyezik egyenes vonalba a Sissi képeket. A régi, üd! vözitőnek tartott korszak, Sissi szertelen álomvilága nem létezett. Miután a filmet propagáló hirharsona ekként meghúzta j a halálharangot a múlt felett: ügyészi precizitással felsorolja az Erzsébet elleni vádpontokat, felsorakoztatja bűneit. Ezekről majd a következő cikkben számolok be. Izgalmamban megfeledkeztem lerögzíteni az örökkévalóság számára a szerző nevét. Sietve pótolom: Kurt Friuller a műremek alkotója. Tudományos vezető: dr. Ludvig Jedlicka, a bécsi egyetem professzora. (Következő cikkem: Súlyos vádak Erzsébet királynő ellen.- * I A MAGYAR IPAR ÉRTÉIG BUDAPEST — Az állami és szövetkezeti tulajdonban lévő állóeszközök értéke Magyarországon jelenleg 255 milliárd forint értéket képvisel, vagyis az ország összes vagyonának körülbelül egynegyedét — közli a Központo Statisztikai Hivatal. Az épületek, földterületek, általában az ingatlanok öszszes értéke 124 milliárd forint, mig a gépek, berendezések, felszerelések értéke 118 milliárd forintot tesz ki. Az egyes iparágak közül a legjobb állóeszköz-állománnyal, több mint 46 milliárd forinttal, a gépipar rendelkezik, ezt követi a bányászat 35 milliárd, a villamosenergia-ipar j 34 milliárd, a kohászat 31 I milliárd, a vegyipar, a könynyüipar és az élelmiszeripar egyaránt 30-30 milliárd forint értékű állóeszközzel. Az épitőanyag-ipar állóeszközeinek értéke meghaladja a 14 milliárd forintot. Az összes állományból mintegy 243.5 milliárd forint értékű a minisztériumi vállalatok, több mint 9 milliárd forint a tanácsi vállalatok, 2.3 milliárd forint pedig a szövetkezetek birtokában van. A statisztika adataiból az is kiderül, hogy az állóeszköz-állomány összes értékének 48.7 százalékát az ingatlanok, 46.5 százalékát pedig a gépek és berendezések teszik ki. A jármüvek részesedése 2.2, az egyéb állóeszközök aránya pedig 2.6 százalék. ............. A LEGENDA ÉS A VALÓSÁG Erzsébet királyné körül Irta: DR. FÁBIÁN SÁNDOR
