Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-09-24 / 39. szám
Thursday, Sept. 24, 1970 o,Ugoh;vt”\ 7. oldal A HÁLÓING... Irta: HAJNAL ERZSÉBET Ebben az összedobott világban nem volna belőle szenzáció, de akkor, amikor történt, még nagy bűn volt az elkövetése. A kisvárosi pletykagép már régen rebesgette, hogy a doktor és a város legszebb, legelegánsabb asszonya között románc van. De miután senki sem tudott semmi közelebbit, csak találgatásokra voltak utalva. Az orvosnak volt egy nagyon kedves, finom mosolyu felesége. Két gyönyörű gyermekük volt, ___ ezeknek szentelte egész életét xibjua. Srzseoei , ., . . ., az asszony, meg a ferjenek, akit imádott. Nem érdekelte őt a társadalmi élet, örült az otthonának,, amelyet ő csinosított állandóan. Nem volt titok senki előtt, ő maga is sokszor elbeszélte, hogy milyen nehezen boldogultak, amig az orvosi diplomát megszerezte az ura. Mennyi áldozatra voltak képesek, hogy tanulmányait befejezhesse, mert mikor összekerültek, nem volt semmijük. Fiatalok voltak, a férje akkor kezdett egyetemre járni és ő dolgozott kettőjük helyett, hogy férje tanulhasson. Az évek meghozták az eredményt, már azt is megengedhették maguknak, hogy gyerekük legyen. Ma már nem kell dolgoznia, mert férje jól kereső orvos, akinek tudását páciensei elismerik. Boldogok — szokta mondani — mert amit kiharcoltak, azt maguknak köszönhetik, szeretik egymást és ez maradjon igy, amig élnek. Fel fogják nevelni a gyerekeket és ha már öregek lesznek, akkor lesz körülöttük egy népes család, ahol a fehérhaju nagymama és a fehérhaju nagypapa meséket mond majd az unokáknak. Az orvosnak páciense volt a szépasszony. Gyermektelen, vagyonos férjjel, nagy házzal, élénk társadalmi élettel. A város közel volt Pesthez, nem volt probléma feljutni akár vonaton, akár autón. A szépasszony gyakran utazott Pestre. A város öregedő és nem öregedő, autóval rendelkező féríiai szívesen álltak a rendelkezésére, ha menni akart szabónőhöz vagy fodrászhoz. Pesten is élénk társadalmi életet élt. Mint minden divatdáma, ő is feltűnést keltett mindenhol. Látszólag a házaspár megértette egymást. A férj elhalmozta feleségét minden jóval és széppel. Sokan nem adtak hitelt a mende-momdának. Az irigység beszél belőlük, ezt ismételgették, mert nem olyan szépek, mint ő. Csak azokról beszélnek, akik kiválnak a hétköznapi emberek közül, ez volt azoknak a véleménye, akik a szépaszszony szűk köréhez tartoztak. A jó vacsoráknak is megvolt az eredménye, mert még azok is, akik nagyon szigorú erkölcs-csőszként szerepeltek a kisváros társadalmában, megvédték őt, ha ki akarta valaki kezdeni. Volt a városban egy müvész-kezü fehérnemű varrónő. Olyan csodás hálóingeket, combinékat és más kimondhatatlan nevű fehérneműket produkált, hogy messzi városokból jöttek a rendelések hozzá. Ha férjhez ment egy jobbmódu menyasszony, az egész kelengyét ő szállította. Szegényebb jövedelmű szülők megfeszítették az anyagi erejüket, hogy nála rendelhessék meg a kelengyét lányuk számára. Bizonyos társadalmi rangot adott, akinek a rendelését elfogadta. Eégi szép idők. Mennyi gond előzte meg a házasságot. Mennyivel könnyebb a mai fiataloknak. Csak veszik a kis bőröndbe beletett két pizsamát meg miegymást s elutaznak valahova. Aztán haza jönnek, levágják a kéknadrág szárát, jól kic-afrangozzák ollóval s kiülnek a járdaszélre. — Meg volt a házasság. Szerencse, hogy nem mindenki. Még vannak szép esküvők, ahol a menyasszonyi fátyol valóban egy olyan lány fején van, aki komolyan, életreszólóan gondolja a holtomiglant. Az élet valóban egyszerűbb lett. Ma már nincsenek müvész-kezü fehérnemű varrónők, akiknek önhibájukon kívül szerepük van egy élet felbontásánál. Mert igy történt tovább az, ami tragédiává változtatta a két család életét. Az orvos, aki barátunk volt a családjával együtt, elutazott állítólag Bécsbe, egy orvosi konferenciára. Kivette erre a célra a szabadságát, 2 hetet, mert, amint mondta, a legújabb gyógymódokról fognak előadást tartani hires tanárok, — akiknek meghallgatása a karrierjéhez és a további tanulmányaihoz szükséges. Néhány nap múltán a szépasszony felutazott Pestre a szokásos vásárlásokra, színházi élvezetekre. A barátunk felesége minden nap kapta a leveleket — Bécsből! A férj hiányolta a családját. Az asszony boldogan olvasta fel a szerelmesleveleket. Melyik asszony nem lett volna büszke rá. Ez végleg elhallgattatta a kisváros pletykaforrásait. Talán valamit a feleség is hallott a rágalmakból, s most, hogy tanúságát adhatta Írásban a férje hozzá való hűségének, boldogan simogatta a leveleket. Aztán megjöttek. Az orvos előbb, a szépaszszony egy más időben. Pár napra a szépasszony GYORSFÉNYKÉPEK NEM . . . Kora délután, jóval a csúcsforgalom előtt, de azért minden ülőhely foglalt az autóbuszon. A Rákóczi-uti árkádoknál idős bácsi kapaszkodik föl. Közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez, Sovány, napbarnított, jó tartásu, ám a kezében levő bot jelzi azért már nehezére esik a jövés-menés, de még az álldogálás is. Csontkeretes szemüvege mögül gyorsan fölméri a helyzetet. Állni kell. Minden hely foglalt. A közelben ötven körüli asszony és egy tizenhatéves forma fiatalember ül. Az asszony csendesen, de határozottan fölkéri a fiatalembert, hogy adja át helyét az öregnek. A válasz rövid és félreérthetetlen: “nem”. Az öreg hallja és elmosolyodik, de pártfogója nem ilyen kedélyes, dühösen rászól a fiúra: “szégyeld magad f” — És azt hogy kell? — kérdi a kölyök. Most már többen is odafigyelnek. Rosszalló megjegyzéseket tesznek. Az öreg változatlanul mosolyog, majd leül a közben többektől is felkinál helyek egyikére. Derűsen megjegyzi a fiú felé: — No, látod, tudtam én, hogy ez lesz a vége. — Hiszen ezen a buszon nemcsak lelki rokkantak utaznak . . . * * * • & UDVARIASSÁG . . . A barátom meséli: Reggel lemegyek a ház elé, a kocsimhoz, az oldala be van horpasztva, s a horpadás közepén két vastag és éles esik látszik, nyilvánvalóan egy kanyarodó teherautó nyílegyenes vonalú lökháritójától ered. A gyaloglás balesetveszélyes. Az autózás is. Meg a parkolás is. Ezt mind tudom. Azt is, hogy a káromat senki az ég világon megfizetni rajtam kívül, nem fogja. Azt sem vártam, hogy a teherautó soffőr a szélvédőre tűzze a névjegyét. De két szó azért megilletett volna, egy letépett papírlapon: “ne haragudjék”. megérkezése után egy csomagot hozott a posta, az orvos feleségének. A csomagban egy gyönyörű hálóing volt, a hálóingben “Katy” név, ez volt a szépasszony neve. A feladó egy előkelő szálloda és a levél, amit a csomaghoz mellékeltek igy szólt: Mélyen tisztelt Nagyságos asszony! Legutóbi itt tartózkodásuk alkalmával itt méltóztatott felejteni a hálóingét. Tisztelettel elküldjük önnek, kérve Ön és a doktor ur további pártfogását. Én láttam, hogy mi történt lélekben ezzel a szegény asszonnyal. E'gy helyen dolgoztattak Katival, ráismert a közös fehérnemű varrónő által készített darabra. Csak ült, a kezében a levéllel, a lába előtt a felbontott csomagból kihullott hálóinggel. Az arca merev volt, mintha fába rögzítették volna. Szegény meghalt belülről abban a pillanatban, amikor a csomagot felbontotta. A többit már én is hallásból tudom. A háztartási alkalmazott mesélte el a rendőrségen. A vacsorát, mint mindennap, elkészítették. -A leveses tányérra a feleség rátette a levelet és a hálóinget. Mikor a férj hazajött és meglátta, lerántotta az abroszt és elrohant. A rendelőbe ment, ahonnan csak másnap került elő, amikor közölték vele, hogy felesége és a két gyerek halott. Az asszony megmérgezte mindhármukat. A város zsibongott, mint egy méhkas. Most már mindenki tudott mindent és amit a férj és a feleség tud meg utoljára, azt megtudta a szépaszszony férje is. Egy revolverlövéssel megölte az asszonyt, aki drága árat fizetett egy könnyelmű szerelmi románcért. ROSSZ NAP . . . Éreztem, jó napom van. Elismerő férfiszemek, irigy női tekintetek, jaj, de sokan vannak ezen a buszon, egymás lábán állunk. Én egy fiatalemberén. Egész jóképű, kezünk félmagasságban a fogantyún. Egy zökkenő, kezünk közelebb . . . Határozottan előnyös nekem ez az uj frizura. Zökkenünk megint, hisz ez a megálló! Tessék engedni, leszállók! Fiatalember utánam, szivem a torkomban . . . Persze, hogy érdemes volt megvenni. Fiatalember karja az enyém mellett . . . Fiatalember keze az enyémet keresi . . . megtalálja . . . — Kisasszony a kontya . — és nyújtja Az utasok hahotáznak. Ez a tolakodó fráter meg majd lelök a lépcsőn nagy buzgóságában. — Szörnyű, milyen rossz napom van ma. Bodnár Rózsa LÁNYI SAROLTA: VERS Mintha tükörbe néznék olyan öregnek látom ablakomból a világot. Szivembe vágott hogy velem együtt vénül bár vinne már magával i ha rámtalál. Nekem úgysem jár sem tavasz, sem nyár, csak a halál. Jaj mióta, jaj de rég könnyezik idén az ég! Mit sirat? A nyarat, vagy az ember gyerekét?? Adná vissza tavaszát, siettetné a nyarát Lenne már derűs az ég! (Vagy legalább fele: kék!) • Az erdő befogadott? Ez akkor volt, évekkel ezelőtt. Most kitagadott, tévútra vezet. Már nem szeret, ;« mert öreg vagyok.
