Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-09-10 / 37. szám
Thursday, Sept. 10, 1970 függetlenség VÉNASSZONYOK NYARA Irta: IVÁNI ZOLTÁN A hontalanság olyan állapot, amelyben ha valaki él, minden pillanatban számolnia kell azzal, hogy támadás éri. Belül, a lélek mélyén . . . Legtöbbször nem a jelenből, hanem inkább a múltból. Otthon hagyott tájakról, utcákról, arcokról emlékezve. Nos, igy vagyok én is. Rohan a gépkocsink, Labor Daykor hazafelé. Vége a nyárnak. Más gépkocsik is suhannak el mellettünk, hozzájuk kötött motorcsónakokkal . . . S amint amerikai jelenemből, igy kinézek az ablakon, a mögöttünk maradó rétekre, amelyeken — akárcsak otthon, mert a természet egy és ugyanaz még változataiban is — valami lágy finomságú köd fut át a tájon. Amelyet egy s némely költők a bánattal, a szomorúsággal hoznak összefüggésbe, ime, hirtelen megjön eik előttem Károly bácsi képe. Ki volt ez a Károly bácsi? Hát igen. Kis városom természetrajz-tanára. Aki az V betűt már akkor is himbálózó fogsorai közül, csak fütyülve tudta kimondani. Igen, a “kén” latin nevét, a “sulfot” is fütyülte és padtársamét, amikor valami rosszat tett, imigyen: Jáno-fjü! ... És fejét csóválta hozzá. Csakhogy, ő nem maradt ilyen tanárnak. A nap többi 24 órájából maradó szakaszában. Hanem átváltozott, akkori dandy-vé. Átöltözött. Magas gallért tett, csontgombu sétapálcát fogott kezébe. És elillant hazulról. Valahová ünnepelni. Mert helybeli fémjelzett, notabilitások szerint is, Károly bácsi egy Cicero, egy megtestesült Demosthenes volt, a szónoklat terén. Kutatták is sokáig a nyugdíjasok városunk könyvtárában. Hogy görög-római beütés van vérereiben. Aki mindig fején találta a szöget. Már úgy, az utcán jártában. Ha valaki megszólitotta, hogy ide vagy oda, most éppen el kellene menni, mert ünnepelnek. Névnapot, keresztelőt, ujraoltást, rokkantsági fokot, háborúba behívást, árvasági járulékot. És igy tovább. : Ilyenkor csak odasugta az útbaigazítónak: Mondd, mi a neve ? ... mi a foglalkozása? S mikor a kérdéses helyre belépett, már szélesen ontotta a tósztot magából. A nagy általánosítás között, helyi ismeretek megdöbbentő sikereit produkálva. Verhetetlen volt e tudományában. És a mosti ráemlékezésem, mint régi dologra, nem lenne jogosult, ha ugyanakkor — mikor képe megjelent emlékezetemben, — nem kellett volna önkéntelenül is a Grand Central állomáson működő “astroflash”-üzemre gondolnom. — Mely száz és ezerszámra ontja ma a megadott adatok alapján, a feleletet arra, hogy ki kicsoda, aki hozzáfordul és mit várhat a jövőtől? Iváni Z cilán Károly bácsi egyetlen ünnepi szónoklatában mindezt jobban elintézte. Szónoki készsége és a bemondott adatok alapján. Egyszer azonban ő is melléfogott. Éppen ilyen szeptembereleji időben. Amikor a naptárt-ismerő emberek előtt tudott dolog volt, hogy István király után, jön egy esős hét. Azután pedig, a vénasszonyok nyara. S ugyanerre az időre esik, a nagyon gyakori Rózák-Máriák névünneplő és szónoklásmámorra alkalmas ideje. E két név között pedig az Idáé! Károly bácsi mindenkié volt. Magára soha nem gondolt. Csak tanított az iskolában. És szónokolt az alkalmakkor. De ez az Ida-név magányos életét úgy felbors ózta képzeletében, mint amikor egy túzok kakas Dévaványa táján szerelembe esik. S ez a szerelem, lappangó állapotában, Károly bácsinál, aki a naptár ismerője szintén, elfeledtette a természetkihagyást. Hogy ama alkalommal, különös nyári meleg öntötte el, szinte rekkenő — a szeptemberi napokat. Éppen Idi néni névnapján. Aki bár életét otthona szépítésére szánta, gyomlált, kapált, ha kell, elhalt férje utáni örököseit nevelte, és mégis sokat adott magára, nőiességére! Úgy negyven és egynéhány körül. (Amely évszám egészen másképpen hat itt Amerikában.) Az elérkezett Ida napján, Károly bácsinak nem volt szüksége személyi adatokra. Hogy mikor született az ünnepelt. De mondom, a rekkenő, elnyúló nyár, s a rifcizli-bor, a szónokot tévedésbe ejtette. Túlontúl megoldotta a nyelvét. Először nem volt semmi baj. Idi néni személyének, hivatásának felmérése körül. De később, csak úgy pottyantak, mind sűrűbben Káróly bácsi beszédébe a “nyár” fogalmai. Imigyen: — Ragyogó nyárt emlékeztetsz bennünk — lihegte Károly bácsi. — A kitelj esült szépség a nyár. S ez te vagy! — Szemedben a lángsugaru nyár — lopta Petőfitől. — Milyen volt szőkesége? — csapott át Juhász Gyula versére. A “fenséges” szavak közben csak úgy koccantak a poharak. Az ünneplők bólingattak és felkiáltásokba törve nyugtázták a már-már eddig soha nem látott nagy szónoki sikert. Valaki a zongorához tuszkolt egyet, a jelen lévők közül. Károly bácsi pedig, önmaga sikerébe hullva már-már látta, hogy ez a névnap, mintha Idával történő egybekelését is jelentené. Mert ugyebár, aki tud, nemcsak a katedrán, hanem az életben is helyesen fütyülni, csak célhoz ér végre. Hogy milyen kiábrándulás volt megrökönyödése? . . . Amire most a hazafelé futó gépkocsiban emlékezem? Idi néni, az ünnepeit, a tortaszeletek és a poharak sokasága közben odasugta neki. Mint egy született vipera, a konyhán: — Károly, maga bolond, válogassa meg a szavait. — Hogy-Logy, Idám, drágám? — hőkölt Károly bácsi. — Úgy, hogy ilyenkor szeptemberben nem illik a nyár szót emlegetni . . . Elvégre vénasszonyok nyara van. már. S ezt, remélem, nem rám érti ? Bélyeg sarok A Magyar Posta a Corvinák diszitéseiből válogatott, négy címletből és egy blokkból álló bélyegsorozatot hoz forgalomba. A bélyegterv Zombory Éva müve. * * * Az osztrák postaigazgatás a salzburgi ünnepi játékok megrendezésének 50. évfordulójára emlékbélyeget adott ki. A bélyegen az ünnepi játékok jelvényét találjuk. * * * Urbo Kekkonen, a Finn Köztársaság elnökének 70-ik születésnapja tiszteletére bélyeget ad ki a finn posta az elnök szobor-képmásával. ÓHAZAI RIPORT: ( ÓLAI HELYETT - GYÓGYVÍZ | Ötven évvel ezelőtt röppent fel a hir: kőolajat kerestek, de hévizet találtak Sárvár ha- í tarában. Csaknem 2000 méter mélységből tört fel a 80 Celsius-foknál is forróbb, igen bő hozamú, nagy konyhasó! és jódtartalmú viz, amely a j hasznosítást reklamáló sajtój nak hosszú ideig témát, a sár! váriaknak pedig örömöt s gondot egyaránt adott. Mert nemcsak azt tudták, hogy a vizük nagy kincs, hanem azt is, hogy kamatoztatásához —; beruházás formájában újabb kincsre volna szükség. Host, öt év után dr. Horváth Boldizsár, a sárvári kórház igazgató főorvosa, a nőgyógyászati osztály s ezen belül I az uj balneológiái részleg ve- j zetője mégis ezt mondhatja: — A hasznosítás különösebb beruházások nélkül, már eddig is sikeresnek mondható. A vizet időközben gondosan megvizsgálták, de gyógyvízzé nyilvánításáról eddig j szó sem lehet, amig nem szereznek tapasztalatokat arról, h-cgy a viz valóban gyógyita- 1 ni tud. Ezért aztán a sárvári I kórház közelében levő rendej lőintézet egyik oldalszárnyéban helyet adtak a kísérleti j részlegnek. Januárban hat ággyal kezdtek, április óta 13 ágyuk van. A vizet itt legfőképp nőgyógyászati célokra ! hasznosítják. — Ezenkívül gégészeti szakrendeléseken is feltűnő sikerrel hasznosították a vizet — mondja az igazgató. — j Hatvan betegen végeztek inhalációs kezelést és a makacs, denféle szakrendelés és laboratórium is rendelkezésre áll. Egész Európában csak egyetlen helyen van a miénkhez hasonló viz — monoja az igazgató főorvos —, és bár még száz beteget sem kezeltünk, már készülünk a kisér leti részleg eredményeit feldolgozó tudományos publikáció megírására. Az orvosok balneológiái tanulmányokat folytatnak és olykor a meleg égövi, tengerparti, páradús kiimát idéző viz gőzében talán már látni vélnek hatalmas gyógyintézetet a betegek szanatóriumszerű elhelyezésével, sétányokat, parkokat,.. Tévedek. Dr. Horváth Boldizsár nem tagadja, hogy időnkint ilyesmiről is álmodoznak, de azért elképzeléseik általában szorosabban kapcsolódnak a realitásokhoz. Például egyelőre csak néhány padot szeretnének a meglevő udvarba. A még nem hivatalosan, csak kísérletképpen gyógyító vizet már sokan keresik fel Tas megye határain túlról is.. És talán ez a viz sem lesz kisebb kincs, mint az olaj lett volna. : Cserhalmi Imre NEVESSÜNK NAGY SIKER A Szovjetunióban az építési miniszter beszámol a n,agy sikerről. — Az utolsó évben kilenc milliárd téglát, öt vagon cementet és százezer négyzetkrónikus felső légúti gyulladásban szenvedők 80 százaléka átlagosan 10—12 kezelés után meggyógyult. Köztük olyanok is, akiknek betegsége hosszú idő óta a legkülönbözőbb gyógyszeres, antibiotikumos kezelésre sem szűnt meg. — Milyen eredményeket hozott a termálvíz a nőgyógyászatban? — Az idén január közepétől julius végéig 82 beteget kezeltünk. A gyógyulási arány sokkal jobb a vártnál. Teljesen meggyógyult a betegek 74 százaléka, 20 százalékuk állapota pedig javult. A másodszor felvett négy beteg közül kettő szintén meggyógyult. A részleg szerencsés elhelyezése következtében a betegek vizsgálatához minméter ablaküveget takarítottunk meg. — Nagyszerű — lelkesedik Brezsnyev. — és hány épületet építettek ? —Egyet sem. Azért a nagy, megtakarítás. BÚCSÚ Az autóbusz-sofőr indítani akar. Egy utas megkérdezi tőle: — Van még annyi időm, hogy elbúcsúzzam a feleségemtől ? — Attól függ, hogy mióta nős. AZOK A FÉRFIAK . . . A férfi kétszer nem érti meg a nőt. — Mi az, hogy kétszer? — Házassága előtt és. házassága után. TERJESSZE LAPUNKAT! __ ILoldal___
