Függetlenség, 1970 (57. évfolyam, 1-44. szám)
1970-07-23 / 30. szám
Thursday, July 23, 1970 FÜGGETLENSÉG 11. oldal } AZ EMBERISÉG VESZTESÉGE HIRES KÖNYVTÁRI PUSZTULÁSA A legrégibb sumér, babilóniai és asszír könyvtárak magukkal a birodalmakkal együtt pusztultak el. Megsemmisítésük majdnem kizárólag hóditó háborúkhoz fűződik. E könyvtárak égetett cseréptáblákon őrizték koruk tudását s könyveik különös anyagának k ö s z ö n h etjük, hogy egy részük a romok alatt is épen maradt. Ur-ból kb. hatezer cseréptáblát sikerült a régészeknek megmenteni: ezek nagy része az i.e. 2500-as évekből származik. A nippuri nagy könyvtár romjai alól a pennsylvaniai egyetem régészei kb. 50 ezer cseréptáblát mentettek ki. La?ash feltárása már majdnem százezer cseréptábla megmentését eredményezte. Az ókori egyiptom is gaz:lag volt köz- és magánkönyvtárakban egyaránt. Az állami könyvtárak és levéltárak tapirusztekercsek ezreit őrizték ; a megmaradt, viszonyag kevés számú anyag a hieroglifák megfejtése után gazlag ismeretanyagot adott az >kori Egyiptom életének négismeréséhez. A Ramesseum épületében i könyvtárat már külön heyiségben helyezték el. Az Kifui Horus templom, a phiaei Isis templom könyvtára (“Sesat istennő könyveinek terme“) ugyancsak nagy tömegű papiruszt őrzött. A megmaradt és Európa nagy könyvtáraiban féltve irzött papirusztekercsek természetesen csak töredékét képezik a hajdani nagy könyvtárak anyagának. Az európai műveltség bölcsőjét képező görög kultúra legnagyobb könyvtára Alexandriában volt. Egykori források szerint a Museion 400 ezer, a Seraphis templom könyvtára pedig 40 ezer tekercset őrzött. Legismertebb könyvtárosa Kallimachos volt — a kiváló görög költő. Az a feltevés, hogy ezt a maga korában páratlan gyűjteményt 642-ben, Alexandria elfoglalása után az arabok gyújtották volna fel, az újabb kutatások eredményeképpen megdőlt. A Museion Kr. e. 47- ben, a Caesar—Pompeius háború alkalmával tűzvész martaléka lett, 390-ben pedig a templomi könyvtárt rombolták le. A római birodalom igen sok könyvtárának is csak az emléke maradt meg az utókorra. A győztes római hadvezérek a római könyvtárakat zsákmányolt k é z i r a tokkal gyarapították. Az első nyilvános könyvtárat Julius Caesar tervezte, de halála miatt Var-! ro a tervet már nem valósit- j háttá meg. A Fórum közelében levő Libertás templom könyvtára, a palatinusi Apollo templom könyvtára hoszszabb-rövidebb fennállás után megsemmisült. A Bibliotheca Octaviana Kr. u. 80-ban égett le. A Tiberius által alapitott könyvtár (a templom Augusti Noviban), azonban még Vespasianus alatt is állt, megsemmisülésének időpontja bizonytalan. Nagy Konstantin után Róma mellett Bizánc lett a klasszikus kultúra második központja. Bizánc hires könyvtárát Kr. u. 354-ben II. Konstantinus alapította, de ez leégett 476-ban. Helyette csakhamar újat szerveztek s hogy az antik irodalom egy része fennmaradt, az elsősorban ennek a könyvtárnak köszönhető. E’ könyvtár majd ezer év alatt a tudás végtelen kincsestárát gyűjtötte egybe. Amikor II. Mohamed csapatai 1453-ban elfoglalták Bizáncot, a könyvtár kincseinek legnagyobb része is veszendőbe ment. E nagy kulturális veszteséget sohasem tudta pótolni többet az emberiség. Magyar szempontból a legszomorubb Mátyás király európai jelentőségű Bibliotheca Corvinianajának a pusztulása. A könyvtár széthordása már Mátyás halála után megkezdődött: a Budán megfordult követek, külföldi előkelőségek mind szívesen vittek magukkal egy-egy kódexet “emlékbe”. A pusztulást a török hódoltság fejezte be, amely a Koránon kivül alig becsülte a könyvet. A fennmaradt 168 hiteles Corvinából —- amely világszerte a nagy könyvtárak féltve őrzött kincsei — Magyarországon mindössze 43 kódexet őriznek: elkerülésük és visszakerülésük története valóságos regény. A huszadik század elején a legnagyobb könyvtári pusztulás a torinói Bibliotheca Nazionela-ban következett be, tűzvész martaléka lett 1904. január 25—26-án: 32 ezer nyomtatott könyv és 3400 kötet kézirat pusztult el, amelyek közül az utóbbiak pótolhatatlanok. A második világháború — elsősorban a légitámadások következtében — mérhetetlen károkat okozott a könyvtárakban. Az elpusztult egyetemi, városi, egyesületi, stb. könyvtárak felsorolása maga is külön kötetet tenne ki. A nagy nemzeti könyvtárak azonban — okulva az első világháború tapasztalataiból — értékesebb anyagukat még kellő időben bombabiztos helyeken helyezték el. Csak Varsó könyvtárát érte pótolhatatlan károsodás és a Szerb Nemzeti Könyvtárat. — Az 1832-ben alapitott könyvtár könyvanyagának 85 százalékát már pótolta ugyan, de a kéziratok pusztulása az egész világot nagy értékektől fosztotta meg. Gálái Ferenc NEVESSÜNK I Marius mondja Olivérnek: — Úgy gondolom, hogy a i szabadságomat Párisban fogom tölteni. — De hiszen az rengeteg pénzbe kerül! — Nem kerül semmibe. — Hogyan? — Gondolni ingyen is lehet* * * A mama mondja aggodalmaskodóan a lányának: — Kislányom, nekem egy csöppet nem tetszik az a mód, ahogyan Juan tegnap csókolgatott téged a kapuban. Nekem sem tetszett, de mit csináljak, ha még ilyen tapasztalatlan? ... ZSADÁNYI LAJOS: HIRDESSEN LAPUNKBAN Mikor virágok szirma becsukódik itt van az éjszaka. Méhek lábáról lehull a sárgapor. A füvek hüvelyükbe dugják kardjukat. Fekete, s matt szinü árnyak nyújtózkodnak, vizek kék mezején elalszik a riadt hápogás. Csak a csillagok peregnek a fáradt krumliföldekre. Éjszaka, torz álmok pillanata, acélháló benned vergődik a szive. Éjszaka, te mesebeli erdő, ki elrejted a legkisebb fiút a varázsló elől. Kezemet leejtem, mint sebesült galamb a szárnyát s acélhálód mélyébe zuhanok. (1) Honoré de Balzacot, a francia regény nagymesterét addig unszolta egy dúsgazdag bankár, mig elment hozzá vacsorára. A bankár gazdag volt, ezenkívül fukar és dicsekvő. Balzac egész este kinosan feszengett. —Mit szól ehhez az óborhoz? — kérdezte a házigazda. — Ugye, hogy isteni! Balzac végigmérte az aprócska palackot: — Korához képest elég kicsire nőtt az üvegje. Vacsora után a bankár szivarral kínálta meg az irót. — Ez aztán valódi havanna! — dicsérte a vastag dohányrudat. — No, milyen illata van? Az iró megropogtatta a szivart, levágta, rágyújtott és szívni kezdte. Aztán megszólalt: — Nagyságához képest elég gyengén ereszti a füstöt. Nehéz vendég — gondolta a bankáradé azért nem állta meg, hogy távozáskor meg ne kérdezze: — S hogy Ízlett a vacsora? A remek raguleves ... a pompás kappan ... a finom parfé? . . . | Balzac már felvette a ka! bátját, az ajtóból szólt visz' sza: — Hogy őszinte legyek, az , ön fösvénységéhez képest va| lóban elég tűrhető volt . . . (2) I Thomas Moore angol költő, Byron barátja és életrajzírója egy banketten szembekerült egy üresfejü “gentleman”-nel. A gavallér valahogyan magára akarta vonni a figyelmet, ezért az asztalon keresztül odakiáltott a költőnek : — Igaz, Mr. Moore, hogy az ön édesatyja szatócs volt? — Igaz — felelte a költő. — Hát akkor ön miért nem szatócs ? — szellemeskedett a fiatalúr. — Bocsánat — kerülte ki a választ Moore —, igaz az, hogy az ön édesatyja úriember volt? — De igaz ám! — düllesztette ki a mellét a “gentleman”. — Nos, akkor ön miért nem úriember . . . ? ! (3) Thomas Carlyle, angol történetiró, a hőskultusz istápolója. A francia forradalom reakciós szellemű historikusa magánéletében nem volt éppen derűs férfiú. Egy napon bal lábbal kelt fel, s a szokásosnál is ingerültebben válaszolt felesége kérdéseire. Az ingerültségből hamarosan haragba csapott át, kiabálni kezdett, mire az asszony sírva fakadt. — Úristen'— szipogott a bánatos hitves —, ha arra gondolok, hogy valaha folyton azt hajtogattad: mindörökre az én királynőm leszel ! — Ez igaz — mormogott a tudós —, valaha tényleg ezt mondtam. De amikor az ember rájön, hogy a beretvá-1 it ceruzahegyzésre, a tajték; pipáját pedig arra ha3ználj ják, hogy szegeket verjenek vele a falba, akkor minden, monarchista meggyőződése ellenére a köztársasági államforma felé kezd orientálódni. Fák ágain fény leveledzik, a táj szigorát felhők, szelek edzik. ) Ez az én időm, tiszta és kemény; gond-gyümölcsöt aszaló remény. A szántás égig ér, T barázda vacog, elszánt rögök várják a napot. Jeges göröngy a szivem, virágzik; aki leszakítja, életével játszik. Budai Kulcsár János A jaroszlávi kincs A kijevi Szent Zsófia székesegyházban 1916-ban, egy árvízkor egy nyárfahéj darabkába rejtve a következő furcsa feliratot találták: “Aki megleli ezt az üreget, megtalálja a jaroszlávi kincset.” Több mint fél évszázadon keresztül csak holmi tréfának tekintették ezt a különös üzenetet. A kijevi történészek újabban úgy vélekednek, van valami igazság a feliratban, & talán valóban kincset rejt a katedrálisban 1037-ben Bölcs Jaroszláv által alapitott első oroszországi könyvtár. A gyűjtemény 1240-ig békén gyarapodott, ekkor azonban Batu Kán tatár seregei elpusztították a várost. így tűnt el az első orosz törvénykönyv is, amelyet maga Jaroszláv szerkesztett. Most a kijevi történészek elhatározták, hogy rendszeresen átkutatják a katakombád» •kát. . . . _ . ANEKDOTÁK FÁK ÁGAIN Éjszaka
