Függetlenség, 1968. január-június (55. évfolyam, 4-23. szám)

1968-02-15 / 7. szám

12. OLDAL

FÜGGETLENSÉG

Thursday, Feb. IS, I96b- T—

f

ÍZ A

X"

iTKI

JZÍ

11

n

KATINSZKI

X

ÍEGI

REN

DE

L

El

1 Irta: GONDOS SÁNDOR

(FOLYTATÁS)

Megakadt egy percre, majd hevesebb ütemben folytatta:

— Egyik kiváló emberünk azt mondta, hogy az agglegény úgy él, mint egy angyal, de úgy hal meg, mint egy kutya. Hát ez nem igaz! Élni is csak eb módjára él. Én legalább úgy érzem. És ehhez még hozzáteszek valamit. Bár annak neveltek, hanyag pápista vagyok, de most úgy gyónok neked, doktor, mintha pap lennél. Az én életem példája nem való az erkölcstanba. Sokfelé jártam a földön és bizony mondom, amerre csak jártam, minden órának leszakitottam virágát. De azok a virágok olyanok voltak, hogy gyorsan elhervadtak, másodszor már nem vágyakoztam utánuk. Most történt velem először életemben, hogy valami megdobbant bennem és kinzó erővel vágyakozik kielégülésre, nyugalomra, békére, családi otthonra. Érted doktor?

Lázas indulat tört ki belőle és szinte kiáltotta:

— Ha ostorral űztök, akkor se megyek el innen hamarosan. Érted?

Az öreg orvos megszorította fiatal barátjának jobbját:

— Értem. Jól értem. Holnap veled megyek a vacsorára.

— De hiszen téged nem hívtak, doktor.

Az ősz hajú ember mosolygását eltakarta

az éjszaka sötétje.

— Bandi öcsém, engem évtizedek óta soha nem hivnak vendégnek, mert tudják na gyón jól, hogy én nem megyek soha senkihez. Csak beteghez. De most kivételt teszek érted és meglásd, hogy tárt karokkal fogadnak hivatlanul is. Megcsókol engem a nagyasszony, aki tudja, hogy miért és megcsókol az unokája is, pedig nem tudja, hogy miért. Meglásd, holnapután arról beszél az egész város, hogy én vendég voltam a nagyasszonynál és az neked nagyon jó lesz, mert rólad elfeledkeznek a nagy csodálkozásban.

Intő hangon folytatta:

— Azt a Katinszki végrendeletet azonban el ne hanyagold. Az a maszlag, amivel az embereket bolcndithatod. Port hinthetsz szemükbe, hegy a végrendelet miatt maradsz itt. Később azután megtudhatják az igazi okot.

Az uj ságiró szimatot érzett és tüstént keresgélte a nyomot.

— Bátyám, a baj ott van, hogy nem tudom, hol kezdjem? De te orvos vagy és koros ember. Magad mondtad, hogy a pap előtt sok mindent eltitkolnak az emberek, de az orvos előtt mindent ki vallanak. Nem segíthetnél rajtam?

Az öreg orvos hosszasan elgondolkozott, majd tompa hangon, halkan felelte:

— Ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha rajtam múlnék, ott kezdeném, hogy került errefelé az átkozott Katinszki, mit csinált, hogy szerezte azt a temérdek vagyont?

Valami régen elfojtott harag tört ki belőle elemi indulattal. Égnek emelve rázta öklét és a gyűlölet átkozódó indulatával sziszegte:

— Verte volna meg az Isten csecsemő korában halálos kórsággal, hogy bölcsőjében pusztult volna el. Ne legyen nyugovása sírjában se. Föld kivesse, féreg eméssze!

Több szó nem volt. Hazatértek. Lepihentek.

HOGY KERESHET AZ ERDÉSZ PÉNZT?

Ha mulatni tudott Katinszki magyarba ojtott lengyel módjára, hamarosan megmutatta, hogy dolgozni is tud. Matolcsy, a főerdész megkérdezte:

Katinszki nyers egyenességgel vágta ki a szivén fekvő gondolatot:

— Hol kenődik jobban az erdész szekerének a kereke?

Az öreg főerdész hüledezve nézett rá:

— Keservesen nyikorog az, öcsém, attól a sovány kenőcstől, amelyet fizetés fejében rak az állam a mi szekerünkre. Koldus kenyér az, amit az erdész kap a magas kincstártól. De hát azért nem mondom, ha szűkre huzza az ember derekán a szijjat, megélhet belőle holta napjáig tisztességgel. Hiszen ráadásnak itt van az. ingyen lakás. Ami a konyhára kell, kiadja a kert, meg a gazdasági udvar. Tehénnek, lónak való széna is kerül bőven a tisztásokról. Tüzelőre való fát ad az erdő. Halban, vadban nincs soha fogyatékosságunk. Tölgyfák makkján annyi sertést hizlalhatunk, hogy piacra is jut belőlük. A domboldalakon bornak való szöllőtőkék vannak és amilyen áldott ez a környék, csak araszos kutat vágj bele, már ömlik az áldott savanyu viz a kebeléből. Vetekszik az a bikszádival vagy málnásival.

Elégedetten sóhajtott az öreg kincstári ember és jobb kedvre hangolódva magyarázta:

— Mivel pedig ezen az átkozott faluhelyen semmi módja az embernek arra, hogy tulajdon a pénzén, apránként az is meggyűlik a láda fiában. Esztendőben egyszer aztán levisszük a városba és betesszük a takarékba.

A hosszúra nyúlt magyarázat alatt Katinszki csak körmeit piszkálgatta láthatóan kicsinylő közömbösséggel és mikor végre elfogyott a szó, félvállról kérdezte:

— Aztán, kedves bátyám uram, ebből a sok semmiből mikor válthatom én majd viszsza ősi birtokomat Prichodovskán?

A főerdész nagyot nevetett erre a neki furcsán hangzó kérdésre:

— Ha csak Mathuzsálemnek nem születtél, öcsém, akkor soha napján.

Katinszki erre a biztatásra se vesztette

el nyugalmát, inkább csendesen kérdezte:

— Mi talán sohase vágunk itt fát az erdőkből?

A főerdész erre a kérdésre is megfelelt:

— De vágunk bizony, még pedig sokat vágunk. Mikor a tél fagya eljön, megcsendül a fejsze, sir a fűrész az erdőkben napkeltétől napszálltáig. Nincs annál szebb muzsika a világon. Erdész fülének kedvesebb az a hang érett búzát vágó kasza suhanásánál.

Katinszki kinézett az ablakon keresztül a tábolban sötéten zöldelő erdőkbe és halkan mormogta:

— Akkor télen jön el az erdész aratása.

De ugyancsak sietett ám Matolcsy, hogy

ezt a téves hitet helyreigazitsa:

— Attól kopik a mi állunk, öcsém. Nem látunk mi az erdő-irtásból egyéb hasznot, mint ami tűzifát az erdészlakra behordanak.

— Nem-e?

— Nem ám, öcsém. A vágásra érett fára árlejtést hirdetnek odafent, a fővárosban, a kincstári erdőigazgatóságnál. Ahhoz nekünk csak annyi közünk, hogy mi mutatjuk meg, hol és mennyi fa kerülhet a tél során eladásra. Az árlejtést a mi becslésünk alapján Írják ki és azon a legmagasabb ajánlatot tevő kapja a jogot az irtásra.

Abba nincs nekünk semmi beleszólásunk. Mi csak annyit tudunk felőle, hogy a megállapított egységárak mellett mennyi fát vághat ki az erdőből a szerencsés pályázó. A szekerek a mi szemünk előtt mennek el a rönkökkel és igy a levágott és kiszállított fának kényelmesen utána mérhetünk. Fel vagy le öt százalék különbség lehet a mi előzetes becslésünk és a kitermelt fa között.Ez a különbség lenne az, amit az erdész a maga zsebére harácsolhatna. Ezerötszáz vagy kétszer forint. Az is csak akkor, ha tölgyet vágunk. Fenyőfa irtáskor kevesebb. Bükknél még kevesebb. Azért a csekélységért okos ember nem adja fel a becsületét.

Matolcsy azután tovább magyarázta a dolgokat.

— De meg nem is lenne tanácsos, hogy az ember nagyobb fogásokkal próbálkozzék. Újonc ember úgy gondolhatná, hegy mi történnék akkor, ha az erdész a meglevőnél sokkal kisebbre becsülné a vágható fatömeget? Ha összejátszana a termelőkkel, akkor nehéz ezrekre növelhetné a különbséget. Ez menne ugyan, de ennek gátjára ott a vasút. A rakodó állomás utólag jelentést tesz az erdő-igazgatóságnak, hogy hány gondola futott ki a vágányokról. Az, ha nem is egészen pontosan, de megmondja, hogy mennyi volt a kitermelt fa.

Katinszki erre az aprólékos útbaigazításra már fejét se bólintotta, csak lassan felállt és szó nélkül kifelé indult az irodából.

— A főerdész megkérdezte:

— Hova indulsz, öcsém?

Az erdészsegéd kellemetlen mosollyal felelte:

— Egyelőre a konyha felé.

Vissza fordult azonban az ajtóbői és lassú, vontatott hangon mondotta:

(Folytatjuk)