Függetlenség, 1968. január-június (55. évfolyam, 4-23. szám)
1968-04-18 / 16. szám
I Thursday, April 18. 1968 FÜGGETLENSÉG 7. OLDAL Egy szeparatista képviselő panasza Kanadában, az angliai kölcsönökrei OTTAWA, Ont. Kanada. - Anglia annyi pénzt kölcsönzött Kanadától, hogy Québecinek el kellene hagyni a szövetséget — mondotta egy szeparatista képviselő, Gilles Gregoire, az ottawai alsóházban. — Mig mi 1.8 billió dollár kölcsönt nyújtottunk Angliának az utolsó 20 év alatt, Anglia mindössze 120 millió dollárt fizetett vissza, 2 százalékos kamattal. — Közben pedig — folytatta Gregoire — Mitchell Sharp pénzügyminiszter tépi a haját, mivel a kamatláb emelkedik s neki a pénzügyminiszternek csak ebben az a korrupció ellen. Az elmúlt hetekben elbocsátott több mint 100 kormánytisztviselőt, beleértve az ország 43 tartományi főnökeinek kétharmadát és kettőt a négy katonai hadtest parancsnokai közül. Azonkívül pótlólagos sorozást rendelt el, hogy 135,000 katonával erősítse a délvietnami hadsereget és az egyetemi hallgatóknak részidőben katonai kiképzésben kell résztvenniök. Thieu előbb, vagy később el fogja fogadni Johnson elnök meghívását Washingtonba, melyet először visszautasitett, mert ezzel akarta bizonyítani a délvietnami nép előtt, hogy nem “amerikai báb.” évben 1.4 billió dollárt keli fizetnie Kanada adósságai után s ugyanekkor mi 2 százalékot számítunk Angliának. Gregcire, akit Quebecben választottak meg országos képviselőnek s aki kilépett a “Social Credit” pártból, hogy a québeci szeparatiszták vezetője legyen, elmondotta, hogy a kanadai kormányok minit “hübér alattvalók” hajolnak meg idegen érdekék előtt, lesve és követve, mi történik Angliában és az Egyesült Államokban. — Ezért állítom, hogy Quebec jobban jár, ha miniéi előbb kilép a kanadai unióból, hogy felépítse a sajátmaga gazdasági, társadalmi és kulturális politikáját és hü arculatot nyerjen — mondotta a képviselő. Kanada egyébként kamatnélküli kölcsönt adott Angliának, 700 millió dollárt 1943- ban, azután újabb 640 milliót 2 százalékos kamattal 1947- ben, 363 milliót 1948-ban, 37 milliót 1949-ben, 120 milliót 1950-ben, és 20 milliót 1951- ben. A megállapodás az volt, hogy a mindenkori kölcsönzött tőkét mindig 50 részletben kell visszafizetni, de a 20 fizetésből 1947-től 1967-ig, 12 fizetést meg nem határozott időtartamra h a 1 a s ztotbak, azonkívül a végtelenre halasztották a kamatfizetés egy részét is. A New Jersey csatahajó, a javítási munkálatok bevégzése után, bevetésre kerül Vietnamban. Ölszámra viszik a zsákmányt Chicago nyugati részén, amint tolvajok benyomultak az üzletekbe, Dr. Martin Luther King meggyilkolása után. AHOGY SAIGON LÁTJA AZ AMERIKAI LÉPÉST AZ ESZAKVIETNAMMAL VALÚ TÁRGYALÁSOKRA SAIGON, Délvietnam. — Mindenki meg van győződve itt,ha a béketárgyalások elkez dőknek, nehéz lesz a kommutákkal tárgyalni. Amit azonban sok amerikai elfelejt, az, hogy nem valószínű, hogy a U. S. dél vietnami szövetségesei csendesen és megfélemlítve ülnek, mig sorsukat eldöntik. Az elmúlt héten. Johnson elnök kettős bejelentésének nyomán — hogy nem lép fel újból és csökkenti Északvietnam bombázását — a saigoni légkör mély aggályokat mutatott. Amerikai fogadkozások ellenére is, hogy nem hagyják cserben Vietnamot, az ország vezetőit fokozottan foglalkoztatja, milyen vonalat és elveket fog követni Amerika a bt kstárgyalásókban és hogy a délvietnami vezetők, hogyan reagáljanak, ha drasztikus változás következik be az Egyesült Államok magatartásában. Délvietnam elnöke, Nguyen Van Thieu, magán-aggályain felül, nyilvánosan helyeselte Johnson elnök bombázó korlátozásait és a Hanoial szándékolt előzetes tárgyalásait. Nem csinált azonban titkot belőle, hogy Délvietnam meg fogja kísérelni, hogy maga védje meg magát, ha az amerikai segítség elesik. — Ha a U. S. nem képes arra többé, hogy segítsen bennünket, más nemzetekhez fofok fordulni segítségért, mint Délkorea, a Filippi Szigetek, Thailand, Ausztrália és New Zealand. — Magán-beszélgetésben Tisu elnök figyelmeztette a U. S. nagykövetet, Ellsworth Bunkert, hogy Dólvietnam fenntartja magának a jogot, hogy elutasítson minden politikai megállapodást, mely létre jöhet Washington és Hanoi között. Nguyen Cao Ky alelnök még szókimondóbb volt. Egy külföldi riporter kedésére, hogy Délvietnam hajlandó e engedményeket tenni a béke 80.000 DOLLÁRÉRT ELENGEDTÉK A SZADINIA1 RANDITÁK RÓMA. — Szardniai banditák elengedték egyik, gazdag családdal rendelkező foglyukat, akit néhány héttel ezelőtt raboltak el, miután hozzátartozói kifizették a 80,000 dollárnyi összeget, melyet az emberrablók követeltek. A 31 éves Giovanni Campust, egy vagyonos marhatenyésztő fiát, a barátai és családja várták, amint a sürü bozótból kitámolygott, teljes idegösszeomlással a főországutra, közel Nuoro városához, Szardínia középső részén. Campus, akit 33 nappal ezelőtt raboltak el álarcos, fegyveres banditák Szardíniában, elmondta, hogy egy másik elrabolt áldozat, Nino Petretto, egy autóügynökség tulajdonosának fia, még mindig életben van, ugyanazon a helyen, ahol őt tartották fogva. könnyebb elérése érdekében, a délvietnami alelnök válasza ez volt: — No Mister. Igen határozott volt annak tekintetében is, ami a délvietnamiakat a legjobban bántja — hogy a U. S. megkísérelheti kényszeríteni őket arra, hogy koalíciós kormányt állitsnaik fel a Viet Conggal. Ky alelnök a következőket mondotta fennhangon: — Ha most elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy amerikai nyomásra el kell fogadnunk a kcaliciót a Viet Conggal, ez annyit jelent, hogy a következő 5-6 hónapban meghalunk, vagy legalább is elveszitjü országunkat. S akkor jobb, ha harc közben veszítünk. így legalább tiszta lelkiismerettel halunk meg. A 60 tagból álló délvietnami szenátus, mely túlnyomó részben katolikusokból áll, nyilatkozatot adott ki, mely szerint a bombázások korlátozása legyen az utolsó szövetséges gesztus a jóakaratban Északvietnam felé és 30 szenátor hivatalos nyilatkozatot tett, mely szerint az amerikai k e z d e m é nyezés “megadó engedmény”. A legtöbb délvietnami újság figyelmeztette a lakosságot, hogy készüljön fel az amerikai megadásra. — Washington — irta a saigoni napi'ap, a Cong Chung — Franciaország nyomodokaiba lép. Számos délvietnami különösnek tartja, hogy az amerikai kezdeményezés abban az időpontban jön, amikor Thieu elnök, amerikai nyomásra, megindította a harcot
