Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-08-24 / 34. szám

I. OLDAL

FÖGOETLENSÉG

Floyd Hoard, megyei ügyész autója, Jefferson, Ga.-ban, mely az indításnál felrobbant és megölte az ügyészt.

BALÓ ELEMÉR:

Ugratások

A harmincas évek derekán játszottuk “Az Ur katonái” cimü drámát tiz férfi szereplővel. Mindannyian jezsuita papok voltunk. A tízből ma már csak ketten élünk: Billegi és jómagam. A darabot Hevesi Sándor rendezte a Magyar Színházban.

Nekem olyan papot kellett alakitanom, aki már hosszú évek óta ágyban fekvő beteg és isteni csoda folytán egyszerre csak gyógyultan kel ki az ágyból. Magából kikelten rohan be a színre, hálóingben, úgy ahogy feküdt, és hangosan kiáltozza:

Deo gratias! Deo gratias!

A próbákon még nem tudtam teljes hittel és lelkesedéssel kiáltani a “deo gratias”rt, és ezért három egymást követő próbán Hevesi többször megismételtette velem a szöveget.

Kollégáim a szünetben állandóan ugrattak: deo gratias!

Bilicsi a kávéházban elmesélte az ugratást Salamon Bélának és azt is, hogy Hevesi ezzel a megjegyzéssel ismételtette meg szövegemet: “Nézze, Baló ur, ez a dháma | mély hitből fakadó éhzelmeket heveilál, ez nem a ‘molnáh és gyehmeke”.

Szegény Salamon szinte könnyezett, úgy kacagott.

Nemsokára ezután zsúfolt autóbuszon ültem, melyre időközben felszállt Salamon Béla is. Mikor meglátott, szé les mosollyal és jó hangosar üdvözölt: “Szervusz, Baló! Jó, nagyon jó, demokrácia!” És még kétszer megismételte “Demokrácia! Demokrácia! Neken van igazad”! (Salamon kicsit félreértette Bilicsit.)

* # *

Gózon Gyula nagyon szeretett másokat ugratni, csak azt nem szerette, ha őt ugratták. Engem néhányszor majd a frász tört ki, amikor borotválkozás közben mintha bomba robbant volna, lezuhant a lavór, benne egy csomó üvegtörmelék, amit Gózon a hátam mögül irányított ott az öltözőben.

Egyszer elhatároztam, kamatostul adok vissza mindent, amint jön rá alkalom.

Mindez körülbelül harmincöt évvel ezelőtt történt az Uj Színháznál, ahol Gózon és Berky Lili vendégszerepeitek, mint vonzó és nagy rangú művészek, Földes Imre egyik hazafias darabjában.

A kellékes (rendkívül erős fiatalember) mindig az utolsó percben adta Gózon vállára a hátizsákot. Gózon az utolsó pillanatig kártyázott. Harctérről visszatérő katonát játszott, akit nagyasszony édesanyja, a polgármester felesége vár (Berky Lili) a pályaudvaron, cigánybandával, fehérruhás lányok csapata élén ... És megérkezik Gózon előírás szerint kopottan, csapzottan, borotválatlanui,

hátizsákkal . . .

A kellékes ott állt a díszletnél, az utolsó pillanatban adta fel a hátizsákot Gózönra, amit előzőleg én megtöltöttem körülbelül 20-25 kiló ócskavassal.

Gózon megjelent — de négykézláb. Édesanyja, a fehérruhás leánycsapat, valamint a vigyorgó cigánybanda nagy derültséggel fogadták, miközben rárántottak a Rákóczi indulóra . . .

* * *

Legkedvesebb barátom, Greguss Zoli, ez a remek színész, már ezelőtt husz-huszonöt évvel is szeretett ugratni, de azért nem haragudott meg, ha őt ugratták. Sohasem élt vissza testi erejével, pedig nemegyszer adtam rá okot. Tőlem még azt is eltűrte, ha méláknak neveztem. (Mástól nem tűrte el!) 1942-ben Pünkösti Bandi igazgatása alatt ott játszót tam a Madách Szinháznál.

Greguss, Várkonyi Zoli, Ta polcai Gyuszi és én — egyikünk sem volt ellensége a konyaknak. Próba előtt mindig betértünk Gschwindthez, a sarki talponállóba, egy-egy fél decire.

Egy alkalommal Greguss, Várkonyi és Tapolcai már ott álltak a pultnál, mikor megjelentem és nagyban konyakoztak, már a harmadik fél decinél tartottak.

— Mi az? Ti megelőztetek ? — mondtam felháborodva. — Ezért megbüntetlek benneteket ezzel a három fél decivel.

— Kérlek, parancsolj velem — mondta Greguss —, fizetem a három fél decit neked, sőt még négyet is, mert ugye fiuk, még iszunk egyet?

Azzal a csapos még egyszer megtöltötte az üres poharakat. Persze, én nem vettem észre, hogy a csapos nem abból az üvegből tölt nekik, amiből nékem. (Nekik vizet töltött.))

A negyedik fél decit már nehezen nyeltem le. Utána már énekszóval vonultam próbára . . .

A próba is nehezen indult: hol dúdoltam, hol dadogtam. Egyszer csak igy szól Pünkösti: “Na, Balókám, mára elég a próbából, menj fel az öltözőbe, zárd magadra az ajtót és dúdold ki magad.”

* * *

1942. Behívtak katonának. Unokabátyám, reaktivált ezredes, a lengyel internálótábor jólelkü parancsnoka maga mellé vett Írnoknak, nehogy kivigyenek a frontra. Már közel voltam az ötödik X-hez, de még mindig csak önkéntes őrvezető. Sokan érdeklődtek (húztak is), hogyan lehet ilyen öreg fiú csak örvezető. Persze, azt nem mesélhettem el, hogy voltam én már tiszt is, csak közben ledegradáltak.

Innen, az internáló táborból jártam be előadásokra a Madáchira. 5 Egyszer azt

mondja Greguss: “Szégyen, hogy még csak őrVezető vagy, majd csinálunk valamit az érdekedben, hogy előléptessenek”.

Aztán csinált is.

Délutáni előadás után, élvezve a szép időt, lassan sétálgatva indultam haza. A szembejövők megálltak, néztek, mosolyogtak, még a gyerekek is ... Én is mosolyogtam. Akkor lett gyanús a dolog, amikor egy fiatal százados megállított és behívott a közeli kapu alá. Rámutatott a sapkarózsámra: “E'z mi?” Levettem a sapkát és akkor láttam, hogy szürke gomb helyett arany sapkarózsa azaz tiszti sapka volt a fejemen. Azután rámutatott őrvezetői csillagaimra, amelyek szintén tiszti aranycsillagokká változtak át. Rögtön tudtam, mi történt . . .

“Na, most jelentsen” — parancsolt rám a százados.

“Százados ur, én önkéntes őrvezető, alázattal jelentem, színész vagyok, Greguss Zoltánnal játszom, és mialatt én színpadon voltam, biztosan ő léptetett alő hadnaggyá.”

' A fiatal százados jót nevétett, kezet rázott velem: “Üdvözlöm Greguss Zoli barátomat — mondja meg neki.”

Ramsey Clark igazságügyminiszter homlokát törli a melegben, amint újságírókkal beszélget a fővárosban.

Alfred Krupp, a hatalmas vas és acél birodalom feje, Essenben meghalt szívrohamban.

Két bandita megtámadta és pisztolyvégen megkötözte a lakásában Anne X. Alpern bírónőt, majd kirabolta lakását.

Hogyan lehet a dohányzásról leszokni?

Már fél évszázaddal ezelőtt akadt aggályoskodó orvos, aki a következmények láttán felemelte szavát a dohányzás ellen. Az utóbbi években azonban már nemcsak egyes aggályoskodó fanatikusok, hanem állami intézmények egészségügyi hatóságai is vaskos dokumentumkötegekkel bizonyították, hogy minden nyolcadik erős dohányosnak tüdőrákkal kell számolnia, valamenynyien előbb-utóbb idült hörghurutot, tüdőtágulást kapnak. Számottevően csökken életesélyük, súlyosbodik gyomorfekélyük és lábérszükületük, romlik szív- és érrendszerük állapota. Az orvosi szaksajtó minduntalan szolgáltat bizonyítékokat a cigarettafüst okozta súlyos ártalmakról. Ezeket a beszámolókat nemegyszer olyan orvosok írják, akik maguk is dohányoznak, tehát elfogultsággal vagy fanatizmussal nem vádolhatok.

Legutóbb angol orvosok tették közzé, hogy a második világháború óta ugrásszerűen megnövekedett ci. garettafogyasztás következtében több ember hal meg tüdőrákban, mint amennyi a halálos közlekedési balesetek száma. Amikor tehát az emberek tudva tudják, hogy minden cigarettával saját maguknak ártanak, mégis mind többen, mind fiatalabb korban és mind sűrűbben nyúlnak cigarettáért. Az emberi léleknek ezt az ellentmondásos rejtélyét jó lenne megoldani, hiszen tömeges ártalomról van szó.

* * *

A dohányzás az emberek döntő többségénél inkább csak rossz szokás és csupán viszonylag kis töredéknél kóros szenvedély. Szokásról kell beszélnünk ott, ahol a dohányos az első cigarettáját csak ebéd után szívja el s nem érez különleges késztetést vagy hiányt, ha éppen nincs cigaretta a zsebében. A megszokásból cigarettázók napi 10—15 darabnál többet általában nem szívnak. Náluk inkább a cigarettázással járó szertartás a lényeges, de nem a nikotinéhség. A dohányosoknak csupán kis töredéke tekinthető a morfinistákhoz vagy az alkoholistákhoz hasonlóan, kóros szenvedélytől üzöttnek. Ők a reggeli nikotin hiányában kellemetlen közérzettől szenvednek, nyugtalanok és mindent elkövetnek, csakhogy a normális közérzetüket biztositó mérget mielőbb megszerezzék. A nikotinista, akinek tényleges nikotinéhsége van, általában többet — akár napi 30-40 darabot is — szokott szívni.

* # *

Leszokás szempontjából a két típus között éles különbséget kell tennünk.

Ha a szokásból dohányzó emberben idült légcsőhurut, vagy szivtáji fájdalom sürgető parancsára, orvosi tanácsra vagy egyszerűen csak az értelem intésére fellobban a vágy: abbahagyni! Eldobni! Soha többet kézbe nem venni! — ezt az embert már csupán egy lépés választja el a végleges elhatározástól. Akiben az elhatározás egyszer már megfogant, annál a valóra váltás nem különösen nehéz. Igaz, megesik, hogy az első elhatározás nem bizonyul elég erősnek ahhoz, hogy a megszokott mozdulattal cigarettáért nyúló kezet félúton megállítsa. Tragédia még ilyenkor sem történik. Rövid visszaesés után a második vagy a harmadik erős elhatározás mindig eredménnyel jár. A nem-dohányzásból fakadó jó közérzet, a fokozott életkedv majdnem mindig elég ahhoz, hogy kioltsa a megszokásból származó vágyat.

A szokásból dohányzónak a leszokásban biztosan segítséget nyújtanak leszoktatásnál jól bevált gyógyszerek is. (Franciaországban például kiterjedt szervezet működik, amely postán ingyen küld a cigarettázásról leszokni kívánóknak tablettákat, amelyek árát csak az tartozik fizetni, aki tényleg leszokott.) Igaz, hogy egymagában a leszoktató gyógyszertől nem szabad azt várni, hogy dohányzásra képtelenné tegye a beteget. Ezek a szerek csak arra alkalmsaak, hogy a családdal, a környezettel, az orvossal együtt mankót jelentsenek a kezdetben gyenge akaratú embernek.

Szórványos tapasztalatok szerint jól beváltak az úgynevezett nikotin-elvonó klinikák. A rendeléseken hetenként egyszer-kétszer orvos részvételével jelenik meg a leszokásban résztvevő. Az egyes “klinikák” különféle pszichológiai módszerekkel: feltételes reflexek, hipnózis, meggyőzés segítségével kitűnő eredményeket értek és érnek el.

Az egyéni vagy a csoportos leszokásban résztvevőnek sok hasznos tanáccsal szolgáltak már. Ilyen például: a leszokást célszerű akkor kezdeni, ha nátha vagy lázas betegség miatt eleve csökkent a dohányzás iránti vágy, vagy éppenséggel undor áll fenn vele szemben.

A reggel jelentkező első vágy esetén hasznos lehet egy-egy savanykás izü citromos lé vagy gyümölcs fogyasztása. Napközben folyamodhatunk pótszerként rágógumihoz vagy gyümölcshöz.

Hatásos támogatást jelent a gazdasági számítás is. Egyszerű számtani művelet elég, hogy a megtakarítás vágyát érvényesítse. Aki 40 évig napi 50 centet költ cigarettára, 720,000 centet, vagyis 7200 dollárt takaríthat meg és vehet egy uj Cadillac kocsit. Ha valaki nem tud ilyen hosszú távlatokban gondolkodni és takarékoskodni, akkor gondoljon a hét végén megmaradó 3 dollár 50 centre, az sem megvetendő összeg.

Akiben az elhatározás tetté érlelődött és 2—3 napig megállta, hogy ne szívjon, egyhamar valósággal uj-Thursday, August 24, 1967

Johnson elnök a Fehér Ház rózsakertjeben beszédet intézett az American Legion által felállított Boys Nation delegátusaihoz. Mellette a 16 éves Alan Keyes, a Boys Nation elnöke, San Antonio, Tex.-ból.

jászületik. Ezt az újjászületést nemcsak a megnyugvást, jutalmat adó lelkiismeret okozza, hanem a nikotin- és füsthatástól megszabadult szervezet is. Szinte kivétel nélkül minden dohányzástól megszabadult ember jobb közérzetről, friss, tiszta szájízről, könnyebb légzésről számol be. A leszokás megszünteti az étvágytalanságot. Téves volna azonban azt hinni, hogy a cigarettázásról való leszokás szükségképpen elhízással jár. Az étvágy csak átmenetileg fokozott, mert 2—3 hét múlva visszatér a megszokottra.

Az eddigiekben a szokásdohányzók, a gyenge dohányosok leszoktatási lehetőségeiről volt szó. A fent elmondottak azonban a nikotinéhségben szenvedőknek, tehát a kóros szenvedélyből dohányzóknak is segítségére lehetnek a leszokásban. Gyakran azonban egymagukban nem vezetnek célra. Ilyenkor — különösen, ha idült hörghurut, tüdőtágulás, lábérszükület, gyomorfekély vagy szivtáji szorító fájdalom sürget — a leszokáshoz pszichológus szakorvosi segítséget is igénybe kell venni.

Az első napokban komoly elvonási tünetekkel kell számolni. Ezek megnyilvánulhatnak kellemetlen közérzetben, ingerlékenységben, szorongásban, sőt dühkitörésekben is. Az utóbbi másfél évtizedben forgalomba került úgynevezett tranquilizerek, a központi idegrendszert megnyugtató gyógyszerek jelentősen csökkenthetik a kellemetlen és gyakran nehezen elviselhető tüneteket.

Vita tárgya, hogy egyszerre vagy fokozatosan szokjunk le a dohányzásról. Erre vonatkozóan egyetemes érvényű tanácsot adni nem lehet, esetenként, az egyén lelki alkatától, betegségétől és bizonyos mértékben környezetétől kell függővé tenni. Valószínűleg könnyebb erős elhatározással egyszerre leszokni, mint a napi cigarettamennyiséget fokozatosan csökkenteni.

Sokat segíthet a család, a munkahely és a környezet. Ha például férj és feleség egyszerre határozza el a leszokást, erkölcsileg támogathatják egymást. Fordítva viszont, ha a lgszokni kívánó férj felesége vagy gyermekéi tovább dohányoznak, kisértésbe ejtik őt, ami igen gyakran jár visszaeséssel.

Ide kívánkozik még az is, hogy a televízió gyakran szereplő színészei csaknem családtagszámba mennek. Amikor ezek a cigarettáért nyúlnak, vagy éppen öngyújtójukat kattogtatják, még a leszokni vágyóknál is fellobbantják az utánzási vágyat.

Dr. Szende! Ádám

Ha Shirley Temple (alsó) pályázik kongresszusi képviselőnek és megválasztják, társa lesz a kongresszusban George Murphy szenátornak, aki sztártársa volt gyermek színésznő „korában. Mindketten republikánusok.

k