Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-08-10 / 32. szám

6. OLDAL New York spanyol Harlem negyedében rendőr őrzi a fosztogatás után megmaradt árut. Megtépázott nimbusz a francia elnök körül, amivel azonban nem sokat törődik eszkalálta de Gaulle a maga ‘-hidegháborúját” az angol­szászok ellen. :S a hatás akikor volt a legnagyobb, amikor felkiáltott: — Franciaország lát benneteket, hall bennete­ket és szeret benneteket. Ezután de Gaulle elnök — a kanadai kormány vendége — initonállta saját nem *1: ti himnuszát és a kanadai fran­ciák lelkesedései énekelték vele a Marseillaise-t. —- A helyzet úgy festett — irta a londoni “Times”, mintha most felmasiroznának Ottawa ellen. Ezzel azonban a francia ál­lamfő kimerítette és túllépte egy baráti látogatás határát az angol kanadaiakkal szem ben, akik rokonszenvvel te hintettek látogatása elé. S ez zel első Ízben számos külfö! di utazásai közben mélye; megsértett egy vendég-orszá got. Büszkén és tartózkodóar állapította meg Lester Petr son kanadai miniszterelnök rogy országa szabad, és nincs szüksége felszabadításra Sértődötten szafcitotta félbe de Gaule, zsákutcába jutott ‘keresztes-hadjáratát”, bár ez i hadjárat termékeny talaj or kezdődött. A kanadai tartományban. Quebecben, ahol Kanada 6 millió franciája közül min­tegy öt millió él, elégedetlen­ség uralkodik az ottawai köz ponti kormánnyal szemben, három okból is. Elsősorban azért, mert csak igen kevés francia jut az országban gazdasági kulcs­pozíciókba. De azért is, mivel a francia katonákat a had­seregben angolul beszélő egy­ségekbe dugjá, azonkívül ki vannak zárva a parancsnoki állásokból a kanadai haditen­gerészetben és légierőnél. De Gaulle látogatása, talán aka­ratlanul is a francia kanadai­ak helyzetét a világpolitika gyújtópontjába állította, több mint 200 éves tartományi korlátozottság és maguk okoz­ta viszonylagos elmaradott­ságuk után. Amikor ugyanis 1759-ben Montcalm elesett, a franciák Kanadában elzárták magukat a “La Nouvélle France”-ba (Uj Franciaországba) elkülö­nítették magukat az angol gyarmatosoktól és egy kon­zervatív klérus vezetése alá kerültek, mely erkölcseiket és nyelvüket mindenesetre, erős és középkori szigorral, tisztán tartotta. A francia for­radalom 100 éven keresztül megbocsáthatatlan eretnek­ségnek számított Quebecben. Az angolok 1700 évvel ez­előtt szövetségi statust adtak a kanadai domíniumnak, hogy a québeci franciáknak egyenjogúságot biztositsa­­imk. A francia kanadaiak Gizonban megmaradtak ma­MONTREAL, Kanada - Francia “egyeduralkodók” a történelem folyamán kétszer nyújtották ki hóditó kezüket az Uj Világ felé és mind a kétizben vissza kellett vo­­nulniok. 1759 szeptember 15-án a francia hadúr Louis-Joseph Marquis de Montcalm a St. Lawrence folyó partjain el­vesztette véres csatáját és életét az angolok ellen. 1967 jtúius 26-án a francia tábornok és államelnök Char­les de Gaulle a St. Lawrence folyó partjain elvesztette a csatát saját magával szem­ben. Teljes katonai pompá­ban, egyenruhában hajózott hadihajóján, Amerika felé. És esek egy évvel azután, hogy elűzte az amerikaiakat a NATO keretében Franciaor­szágból, kitűzte, — mint a pá­risi lap, a “L’Aurore” meg­írta “lángoló antiamerika nizmusának” zászlaját, az Uj Világ földjén. A francia-kanadaiak üdv­rivalgása kisérte a francia el­nököt a történelmi “Chemin du Roy”-n, a királyok utján, Quebec városából Montrcál­­ba, melyet egykor a francia \ 'tÜ:(rck annakidejéh kirá­lyuknak ajánlottak fel. Francia élet fogadta a fal­vakban és városokban a Sí. Lawrence folyó partján. A francia államfő római impe­­rátornak • érezhette magát, amint Kanada francia gene­rációi meghajoltak előtte és de Gaulle nem is késett a? elismeréssel: — Ti egy része vagytok a francia népnek. Montreálban, Kanada leg nagyobb városában, tetőfok ra hágott az összeborulás: Éljen Quebec, éljen a szabac Quebec, éljen Francia-Kana da és éljen Franciaország. Ezekkel a felkiáltásokká’ New York Harlem városnegyedében most a puertoricoiak lánzon­­ganak. Merész rablók NEW YORK — Két fegyve­res rabló erőszakkal behatolt a Kennedy Nemzetközi repü­lőtéren a KLM holland repü­lőtársaság áruszállítást lebo­nyolító irodájába, egy lövést adott le a mennyezetre, majd elrabolt két aranyrudat, 23,-376 dollár értékben, aztán a zsákmánnyal elmenekült. Ezévben már a második al­kalommal rabolták ki a KLM irodáját. Áprilisban egy 40 font súlyú aranyrudat rabol­tak el, 40,000 dollár értékben, melyet a repülő társaság New Yorkból, Áruba Nyu­gatindiai szigetre akart szál­lítani. Thursday, August 10. 1967 Nyolc személy, köztük egy pittsburghi pénzember, Richard K. Mellon, elkerülte a sebesülét, amikor repülőgépjük kényszerleszál­lást végzett Harrisburg-York, Pa.-ban és egy temetőbe rohant. EGY KÉM-ÜGYNÖK VALLOMÁSA CASTRO TITKOS MÓDSZEREIRŐL guk-választotta elszigeteltsé­gükben. Azt remélték, hogy a “mau­­dits Anglais”-eket, az -‘átko­zott angolokat” családi ter­mékenységük folytán kis­­sebbségbe szőrit hatják. A francia kanadaiak vezetője. Chaput, kijelentette: •— Ami bennünket a viz fölött tar­tott, az a tulajdonság volt, hogy képesek voltunk gyere­keket hozni a világra. Quebecben a francia elv szerint semminek sem sza­bad kihalnia, semminek sem szabad megváltoznia. 1959-ig, a tekintélyi alapon kormány­zó tartományi miniszterelnök Maurice Duplessis haláláig, Quebec ezrével küldte kato­likus misszionáriusait Ázsiá­ba, Afrikába és Délameriká­­ba, Quebec irodalmi profesz­­szorai az egyetemeken Ver­­laine-t és Moliere-t idézték és a jogászok a “Code Napóle­ont”. 1959-ig a québeci franciák technikai és gazdasági “elite”­­jének, a nemzet angol részei­be kellett elvándorolniok, ha vinni akarták valamire. És 1959-ben francia-Kanada gaz­dasága biztosan, angol, ame­rikai és angol-kanadai kezek ben volt. A kulcsiparok amerikai ke­zekben vannak. A kanadai automobil ipar 95 százalékát és az autógumi ipar 89 száza­lékát amerikai nagyvállala­tok irányítják és a külföldi tckeérdékeltség 80 százalékt Quebecben amerikai kezek­ben van. És csak 2 százaléka francia kezekben. A francia szélsőségesek ezért robbant­ják az angol műemlékeket és bombákat dobnak angolszász iparvállalatok irodáiba. Ezév május közepén Char­les de Gaulle álami pompá-MOSZKVA — Ha egy szovjet polgár, “akinek jól megy” elhatározza magát ar­ra, hogy a népszerű Fekete Tenger-i fürdőhelyek egyikén tölti nyári szabadságát, sok mindenre van szüksége. így egy jókora kanna extra ga­zolinra, pontos időrendre, kü­­lömböző kuponokra, óriási tü­relemre, mindenekelőtt azon ban jószerencsére. Az “Izvestija”, a szovjet kormány újságja felsorol egy sereg problémát, melyekkel szembe kell néznie annak, aki nekiindul a Moszkvától délre vezető országúton a Krim félszigeten fekvő Szim­­fsropolba, vagy a Fekete ten­geri Sochiba, mindkettő 1200 mérföldnyire Moszkvától. Ha az autó vezetője arra a néhány gazolin állomásra bízza magát, mely az utón fekszik, könnyen megtörtén­hetik, hogy mire az állomás­hoz ér, az zárva van. A gazo­lin állomáscfc ugyanis csak napi 7 órán keresztül tarta­naik nyitva. De az sem tréfa dolog, ha a gazolin állomás véletlenül nyitva van. Az országúiról ugyanis gödrös, göröngyös mellékút vezet az állomáshoz és autó legyen az, mely meg­ússza ép tengellyel, vagy ép gumival. De ha elér odáig könnyen val fogadta Quebec francia miniszterelnökét Párisban az Elysée palotában és kijelen­tette: — Minden francia, bár­honnan is jön, bárhol is él, közös hordozója a francia népnek, és hagyományoknak. Ekkor jelentette be de Gaulle kanadai utazását is. Két hónapon keresztül alku do zott Ottawa, Quebec és Páris, mi legyen a francia el nők útiránya Kanadában. Ez­után sikerült de Gaulle-nak kivívnia, hogy kanadai uta­zása ne az angol nyelvű Ot­tawában, hanem a francia Quebecben kezdődjék el és 1 napi tartózkodást állapítot­tak meg Kanada francia ré­szében és csak egy napot az angolszász részben. De Gaulle kanadai látoga­tása során egy napra elláto­gatott Franciaország tulajdo­nában levő két szigetre a ka­nadai partok előtt, Saint Pi­­erre-re és Miquelonra. Hadi­­cirkálóját, a “Colbert”-et, me­lyen érkezett, azon a helyen kötötték ki, ahol Montcalm csatát és életet vesztett az angolok ellenében. Amint beszédei után, a ka­nadai kormány tiltakozása füleihez jutott, éppen a montreali földalatti megláto­gatása közben de Gaulle ki­jelentette, az újságíróknak, hogy nyomban visszatér Franciaországba, annélkül, hogy látogatást tenne Otta­wában. Amikor pedig kanadai lá­togatásának reakciója, a ka­nadai tiltakozás és bírálat el­érkezett hozzá Franciaor­szágban, de Gaulle kijelen­tette. — Mindannak, ami a föl­dön csuszkái, mászkál és vinnyog, nincsen történelmi jelentősége. nála éppen olyan kupon, mely a gazolinra vonatkozik, melyet az állomás árul. Ha olajra, vagy vízre van szük­sége, bizony porul járhat, mert a legtöbb gazolin állo­másnak nincs sem olaja, sem vize. Ha pedig telefonálni akar segitségért, rendszerint kiderül, hogy a telefon nem működik. Miután az “Izvestija” mind ezeket szépen leírta, felszó­lította a hivatalos egyéneket, akik mindezen problémákért felelősek, hogy oldják meg ezeket minél gyorsabban, amire alig van kilátás. Amerikai szakértők Pclvictnamban SAIGON — A szövetségi kormány egyik szóvivője be­jelentette Délvietnam fővá­rosában, hogy 25 amerikai szakértő érkezett Saigonba, 18 hónapi szolgálatra. Vala­mennyien önkéntesen jelent­keztek. A 25 önkéntest az amerikai földmivelésügyi minisztéri­um szervezte be és ezek ki­egészítik a már Délvietmam­­ban levő 23 mezőgazdasági szakértőt, akik ott részt vesz­nek a segély-programban. CARACAS, Venezuela — Fidel Castro, kubai minisz­terelnök egyik legfőbb tit­kos ügynöke leleplezte ma­gát 'és hü képet festett a ku­bai titkos szolgálat tevékeny­ségéről és törekvéseiről a la­tin amerikai államdkban. Az ügynök elmondotta az Organization of American States (OAS) nyomozóinak, hogy Venezuelai születésű, 43 éves, a neve Manuel Celes­­tino Marcano Carrasquel és féltuoat hamis név alatt dol­gozott Castronak Venezuelá­ban, Cclombiában és Kubá­ban. Vallomását most hozták nyilvánosságra és ez össze­esik az ezen a héten Havaná­­ban tartott konferenciával, melyet Latin American Soli­darity Organization (OLAS) rendezett, hogy megtárgyal­ja véres forradalmak szitásál a latin amerikai államokban. Kiképzésének egyik része /olt —- mondotta Marcano hogy megtanulja a speciális rádió-jelzéseket, az Egyesüli Állaiméi f>an működő kubai kommunista ügynökök szá,­­mára, melyet nyomban köz­­/etitenének, ha Kubát tárna lás éri. — Ha például Kubát tá madás éri egy délután 5 óra kor, úgy miután a kubai rá­dió “Siboney” egy lemezét játsza, az itteni üknökök tit­kos code-val nyomban szá­mokat adnak le, jelezve az Egyesült Államok gyengébb pontjait, melyek ellen a ku baiak rakéta támadásokat in- Idi'tanának megtorlásképpen. Ez már 1964 óta állandó meg­állapodás a havanai kommá nista rádióval. Elmondotta továbbá Mar­cano, hogy 1965-ben azt a fel­adatot kapta, hogy csempész sze ki Co-lombiából az ottani kommunista vezetőt, Ameri­­co Martint, juttassa el Kelet Németországba és onnan Ku­bába. Ezt ő végre is hajtotta, egy banán-hajón. — Ezek a hajók igen fon­tosak —- mondotta Marcano. Ezek a Banana Line hajói. Francia hajók. Öt, vagy 10 utas számára van hely rajtuk és a hajók egyenesen Ham burgba mennek. Innen az utasok, akik valamilyen ha­­misitott útlevéllel rendelkez­nek, Frankfurtba mennek, turbóknak adják ki magukat és -‘látogatóba” átmennek Ke­let Németországba. A “Checkpoint Charlie” angol részén Nyugat Berlin­ben, nincs ellenőrzés át Kelet Németországba és ott aztán cseh vízumot kapnak Prágá­ba és onnan Kubába mennek. Martin, aki ilyeramódon menekült, Venezuela fő-kom­munistája volt egy spanyol teherhajón került kézre, mely Colombiából Venezue­lába ment. Elmondotta még Marcano, hogy Castro nagy összegeket küld a latin amerikai kom­munistáknak, egyizben 5000 dollárt egy kolbászbán. A pénzt venezuelai diákok használták fel kommunista kampányukban. Marcano nemrégen utasí­tást kapott egy prágai, kon­taktuson keresztül, hogy ra­bolja el Manuel Artime kubai antikemmunista, menekült kubai vezeő, aki mos Vene­zuelában artózkodiik, adjon be neki álcmport és be szólít­sa az Isla de Margarito nevű venezuelai" szigetre, ahonnan a kubaiak felveszik és Kubá­ba szállítják. Az összeeskü­vésből nem lett semmi, mert Marcano időközben elsza­kadt korábbi uraitól. UJ NAGYKÖVETSÉG PAKISZTÁNBAN RAWALPINDI — Pakisz­tán uj fővárosában, Mamád­ban, mely 10 mérföldnyire északnyugatra fekszik az ed­digi fővárostól, Ravalpindi­­tőí, egy 31 ekeres területen uj nagykövetségi háztömböt fog építtetni az Egyesült Ál­­laimclk. A tömbben magánházak is lesznek amerikai diplomaták számára és lakások a, sze­mélyzet részére. A terület el­nyerésére, az amerikai nagy­­követség vezetője, William I. Cargo a kormány nevében szerződést irt alá. A baseball nagyajainak Hall of Fame-jébe bevonult (balodalt) Red Ruffing, jobboldalt Lloyd Wancr; néhai férje plakettjét tavija ke­zeiben .Mrs. Rickey. Pál pápa a konstantinápolyi pápai delegátus palotája előtt köszönti a népet. A SZOVJET AUTOZAS KELLEMEI NYÁRI VAKÁCIÓZÁS KÖZBEN megtörténhetik, hogy nincs

Next

/
Thumbnails
Contents