Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-07-27 / 30. szám

AMERICAN IN SPIRIT HUNGARIAN IN LANGUAGE MERGED WITH BEOLVADT LAP AMERIKAI SZELLEMŰ MAGYAR ÚJSÁG HUNGARIAN WEEKLY OF TRENTON AND VICINITY VOL. 54. ÉVFOLYAM No. 30. SZAM TRENTON, N J ÁRA 20c—SINGLE COPY 20c Thursday. July 27, 1967 Az újság versenye rádióval, IV-vel GENF, Svájc — A Nem­zetközi Sajtó Szövetség évi gyűlésén, amelyen több mint 200 uj ságiró, szerkesztő és ki­adó jelent meg, Fred W. Friendly előadást tartott a sajtó mai szerepéről és felada­tairól, különös tekintettel az újság és a rádió-TV versenyé­ről, valóságos versenyfutás­ról. Friendly a CBS TV-rádió hírszolgálati osztályának ve­zetője volt, állásából nemrég távozott, mert a CBS hírszol­gálatát nem tartotta kielégi­­tőnek; nem sokkal utóbb a new yorki Columbia egyetem ujságirási osztályának pro­fesszora lett. A nemzetközi ujságiró-kö­­zönség előtt tartott előadásá­nak fő pontja az a megállapí­tás volt, hogy a hírközlési technológia fejlődése folytán lényeges eltolódások álltak elő: ma minden fontosabb he­lyi és nagyvilági eseményről az emberek először a rádió és a televízió utján értesülnek és az újságnak csak kivételes, ritka esetekben sikerül első­nek közölni valamely hirt, többnyire oly eseményt, amelyről kizárólagos értesü­lése volt. Ez változhatatlan tény és a sajtónak ehhez al­kalmazkodnia kell, az egysze­rű hirközlésről át kell térnie a hírmagyarázatra, az esemé­nyek hátterének és jelentősé­gének elemzésére. A rádió és a televízió ilye­tén elsőbbségének elismerése mellett Friendly kritizálta a hírközlésnek mindhárom esz­közét, főleg laposságot és kö­zépszerűséget vetett a sajtó, a rádió és a televízió munká­sainak szemére. Fontos té­nyekről, életbevágó problé­mákról egyszerűen nem vesz­nek tudomást, mondotta. Pél­dául : Amerika természeti szépségeit, kincseit, növényi s állatvilágát károsítja a mér­ges anyagokkal való permete­zés, erről a veszedelemről az ország népe mitsem olvasha­ban, a rádióban és a televí­zióban, erre Rachel Carson írónő könyve hívta fel a fi­gyelmet és ez a könyv felráz­ta a közvéleményt, a nemzet lelkiismeretét. Más példa: Az amerikai életnek egyik sokáig diszkréten elhallgatott visz­­szássága volt a temetés nagy költsége, egyszerre szállóigé­vé lett a “drága halál” frázis, miután ezt a visszásságot nem az újságok, rádiók vagy televíziók kritizálták, hanem Jessica Mitford írónő. Minden versenyben vannak győzök és vésztők. Az újság ás a rádió-TV versenyében rossz újságok alulmaradhat­nak, de a versenynek lehet­nek, és kellene, hogy legye­nek, jó következményei is: az újságoknak magasabb nívóra értékesebb tartalomra kell tö­rekedniük. Friendly ebben az összefüggésben említette a New York Times egyik kivá­ló cikkírójának és kommentá­torának, James Restonnak példáját, aki az izraeli-arab háború kitörésének hírére Tel-Avivba repült és onnan lapjának oly tudósításokat küldött, amelyekben — ahe­lyett, hogy megismételték volna azt, amit mindenki már a rádióiból és TV-ból tudott — a konfliuktus mélyebb okait és hátterét elemezte. Ugyan­akkor a francia főváros leg­nagyobb lapja, a Le Monde, megmagyarázta az olvasónak a szovjet szerepét a közelkele­­ti konfliktusban. Ez kell az újságolvasónak, mondotta Friendly; amig az újság ezt nyújtja, nem kell félnie a rá­dió és a TV versenyét. A müncheni Abendzeitunk kiadója hozzászólásában meg­erősítette Friendly nézetét. Az izraeli-arab háború roha­nó eseményeit a televízió szin­te pillanatnyilag az emberek otthonaiba vetítette és az új­ság úgy kullogott a TV után, mint a konflis az autó után. A nyugateurópai lapok képvi­tott és hallhatott az ujságok-selői a konferencián egybe-GYANAKVÁS KÍSÉRI HABSBURG OTTÓ AUSZTRIAI KÖRÚTJÁT BÉ'CS —r Habsburg Ottó teljes lendülettel folytatja nemrégiben megkezdett ausz­triai körútját, amelyet “vil­lám-kőrútnak” nevez. Ottó előzőleg biztosította az oszt­rák kormányt arról, hogy nin­­senek hatalmi és trónkövete­lői ambíciói. A volt osztrák-magyar trón­örökös, aki most 55 esztendős és hivatalosan 1961-ben mon­dott le trónkövetelői jogáról, eddig Dél-Tirol 15 különböző kisvárosába látogatott el. Ottót mindenhová elkíséri “udvartartása” és személyes biztonságára négy testőre ügyel. Habsbug Ottó ausztriai kör­útját általános gyanakvás ki­séri az osztrákok részéről. A szocialisták kezdettől fogva ellenezték Ottó beengedését Ausztriába, most azonban már a konzervativ kormány­zó-párt, a Nép Párt is elége­detlen Ottó kőrútjával. Hermann Witham, a Nép Párt főtitkára, kijelentette: — Habsburg Ottó auszt­riai kőrútjának homályosnak és tisztázatlannak, sőt, kétes­nek, érzem. Figyelmeztetnem kell azonban Ottót és az ost­­rák monarehistákat: az Oszt­rák Köztársaság nem lehet megbeszélés tárgya. Ausztria köztársaság és köztársaság is akar maradni. Az osztrák monarchisták mindenütt ünnepélyes foga­dást rendeznek Ottó tisztele­tére és örömüknek adnak ki­fejezést -‘őfelsége hazatérése” felett. Az osztrák Szocialista Párt, a konzé r v a t i v, kormányzó Nép Párttal együtt, főként a következőket kifogásolja: Habsburg Ottó nem utasít­ja vissza az “őfelsége” cím­zést, ezenkívül, kétes kijelen­téseket tesz. Ottó több ízben kijelentette az őt fogadó mo­­narchista bizottságok tagjai előtt: boldog, hogy hűségesek maradtak Ausztriához. — Vajjon» amikor az Auszt­ria iránti hűségről beszél, nem az önmaga iránti hűség­re gondol-e Habsburg Ottó? — Vetette fel a kérdést egy sajtóértekezl e t e n Hermann Withalm, a Nép Párt főtitká­ra. hangzóan vallották, hogy az újságnak a változott körül­mények közt lényegesen vál­­tozniok kell. A friss újsághí­rek, szenzációk kora lejárt. De egyes felszólalók szerint ez nem jelenti “istenek alko­nyát.” Egy stockholmi lap szerkesztője rámutatott arra. hogy az újság tovább is nél­külözhetetlen forrása marad sokféle információnak, mert gazdagabb, változatosabb a tartalma; a rádió és a tele vízió hírszolgálata és hírma­gyarázó szolgálata a médium drágasága miatt percekre van korlátozva. Egy párisi lap szerkesztője úgy vélekedett hogy a televízió nem pótolja, nem helyettesíti az újságot ellenkezőleg, az emberek ar­­pól, ami a televízióban felkel­tette érdeklődésüket még töb­bet akarnak tudni és ezt a többet az újság nyújtja nekik, rőfénye az egyedüli, ami em­lékeztet a nyárra. Azonban nekünk ez is elég. A boldog­ság békéje van a szivünkben. Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovás­­sal és lelke úgy leng a múl­tak fölött, mint a tó fölött a madár. Ahogy igy a kályha lan­gyos melegáramlatában üldö­gélve nézem az örökszép pa­razsát, arra gondolok, hogy miért nem ül abban még egy valaki, akinek a kezére rá­­tehetném szelíden és gyöngé-James Bede első világkörüli repülési kísérlete Clevelandból nem sikerült, a következő remélhetőleg sikerülni fog. den a kezemet és aki a fejét a vállamra hajtaná. A csöndnek szárnyfalán óráiban megjelenik néha előttem ez a gondolat és tün­dérorcával mosolyog reám. De én szomorúan nézem őt vissza. Mert az egyedülvalóság nem is nehéz másképpen, mint szomorúan. Az egyedül­­valóságnak hosszú az árnyé­ka. Az egyedülvalóságnak ár­nyéka az a gondolat, hogy nem fogunk soha az életben találkozni azzal, akivel álma­inkban mindig találkozunk. Ez az árnyék engemet se hagy el. De hogy is gondol­hassam, hogy van a világon valaki, aki reám vár és ide mellém, ebbe a szegény kis szobába bekivánkozik. Ha volna olyan valaki, az már rám nézett volna és nyújtot­ta volna nekem a kezét. Azt mondta volna: — A szobád nem szegény, mert te is benne vagy; — és nem kicsiny, mert én elférek a szivedben is. A parázsra hamu kezd bo­rulni. Homály homályra száll a szobában. Úgy érzem: igy, amint ülök belemulandó ár­nyék az árnyékba; puszta ér­téktelen árnyék, amit a tűz véletlen vakokból jelenített meg és amely éppúgy vélet­len vak okból enyészik és mú­lik bele a sötétbe. Apjuk feje fölé nőnek a fiuk WASHINGTON - Az ame­rikai külpolitika irányát és céljait a hidegháború prob­lémáin és krízisein túl a világ népeinek élelmezési helyzete is nagyban befolyásolja. Ahol emberek milliói nélkülöznek, éheznek, ott előbb-utóbb rob­banás várható és felfordulá­sokat, forradalmaikat köny­­nyen kiaknázhat az ellenség. Johnson elnök mellett egy ta­nács működik, amelynek fel­adata az élelmezési világhely­zet tanulmányozása és megol­dások javaslása. Ennek a “special panel”-nek munkájá­ból most egy érdekes részletet emelünk ki, amely nem köz­vetlenül a közélelmezéssel kapcsolatos, hanem az éleíme­­:ési viszonyoknak az emberek testalkatára való befolyását ismerteti és elemzi. A század eleje óta a gyerekek a szüleik feje fölé nőnek és ez össze­függ a táplálkozási szokások és lehetőségek változásával. Az Egyesült Államokban a második világháború újoncai kétharmad inccsel magasab­bak voltak, mint az első vi­­'ágháboru rekrutái. Harminc és alatt az “átlagos ameri­kai” férfi egy és egynegyed inccsel magasodott. Emelkedett a testsúly is. A második háború pontosan le­mért újonca csaknem 11 font­tal volt nehezebb, mint 1917 évi elődje. És 10 évvel a má­sodik háború után áz ameri­kai férfi további 7 fontot vett magára. A különbség a vizs­gálat tárgyává tett 40 év alatt 18 font volt! Az elnöki bizottság a test­­magasság és a testsúly ilye­tén növekedését főleg annak tulajdonítja, hogy folytono­san javult Amerikában az élelmezési helyzet és a gyer­mekek egészségügyi gondozá­sa javult. Ilyen vizsgálatnak ellenpró­báját nyújtják az angliai ál­lapotok. Ott is a közélelmezé ;i helyzet folyamatos javulá­sa a gyermekek fokozott nö­vekedésére vezetett 1911 és 1953 közt — minden évben kivéve a második világháború sovány éveiben. A 12 éves angol fiú ebben a négy évti­zedes periódusban csaknem 14 font testsúllyal gyarapo dott. Hogy a testmagasság és a testsúly változása az élelme­zéssel függ össze, azt igazol­ja a japán példa is. Japánban a második világháború után erős volt az amerikai befolyás sok tekintetben; a táplálkozás rendje gyökeresen megválto­zott, a hús nagyobb szerepet kapott az élelmezésben, és ez­zel a változással függ össze kétségtelenül, hogy a 12 éves japán fiú testsúlya 1948 és 1960 közt 5 és fél fonttal gya­rapodott, magassága pedig több mint két inccsel nőtt. Az elnöki panel vizsgálato­kat folytatott hat ázsiai or­szágban és a következő érde­kes megállapításokra jutott: A hat ország közül Malayá­­ban legnagyobb a férfiak test súlya, ami az ottani aránylag magas életszínvonallal ma­gyarázható. A második világ­háború utáni állami elrendez­­kedések egyik legkülönösöbb­­je volt az Indiából kivált mo­hamedán Pakisztán megala­kulása E két nagy darabra szakított ország, Kelet-Pa­kisztán és Nyugat-Pakisz­­tán közt ezer mérföldnél több indiai terület van, pa­kisztániak, ha országuknak egyik részéből a másikba akarnak utazni, idegen orszá­gon kell átutazniok. De ez csak egyik jellegzetessége a tétdarab országnak; a másik íz, hogy a keleti és a nyugati országrész férfi lakosainak testsúlyában 20 százalék el­térés mutatkozik. A nyugati .észben jobb az élelmezés és az egészséggondozás. Összegezve az észlelt jelen léseket, az elnöki bizottság hangsúlyozza a kalória-meny­­nyiség befolyását az emberek testi méreteire. * * * Kalória — ez a második vi­lágháború utáni generációnak valóságos varázsszava. Soha azelőtt nem volt a kalória ál­talános beszélgetési téma, vi­ta tárgya. Az, hogy naponta mennyi kalóriát fogyaszt egy nép, befolyásolja a testalka­tot és az egészségi állapotot, az emberek élettartamát. A legfej lettebb, leggazdagabb országokban, az Egyesült Ál­lamokban és Kanadában, a napi kalória fogyasztása kö­rülbelül 3000, a kevésbbé fej­lett országokban 2000 kaló­ria. De ezzel nincsen minden megmondva, fejtegeti Free­man amerikai földművelés­ügyi miniszter a Foreign Af­­rairs cimü félhivatalosnak nevezhető folyóirat júliusi számában. Lényeges az, hogy milyen forrásból származik egyik és másik nép kalóriája. Leghasznosabb a fehérjékből (proteinokból) nyert kalória és az amerikai diétát éppen PARIS-LONDON: 4 ORA VONATON, HA ELKÉSZÜL AZ ALAGÚT PÁRIS — A csatorna alatt felépitendő alagutról szóló legutóbbi angol-francia közös bejelentés szerint 1975-re te" vezik a század egyik legn - gyobb nyugat-európai műsza­ki vállalakozásának létreho zását. Az angol sajtó azóta felsorakoztatta az összes le­hetséges érveket és ellenér­veket. A tenger alatt, körül­belül ötven méter melység­ben haladó kettős alagút — a tervek szerint — legalább 200 millió fontba kerülne. A két kormány elsősorban a ma­gántőke beruházásaiból és csnk kisebb részben állami eszközökből kívánja előte­remteni a szükséges anyagi fedezetet. Csak vonatok ha­ladnának át az alagután, az auókait vasúti kocsikon szál­lítanák. Huszonnégy óránkint 72 személy- és tehervonat fut­na át az alaguton. Az alagút mellett a követ­kező érvek szólnak: az eddigi kompmegoldással szemben a közlekedés teljesen független né válnék az időjárás viszon­tagságaitól, a gyakori ködtő1 ás viharoktól, a személygép­kocsik és utasaik szállítása 25 százalékkal, a fehéráruk fuvarköltsége 50 százalékkal olcsóbb lenne, mint eddig. A személyvonatok 4 óra alatt tennék meg a London-Páris közötti utat, s ez nagyjából megfelel a jelenlegi repülő­gép-sebességnek ((természete sen beleértve a városközpont és a repülőtér-közti “bumli zást”, ami ma tovább tart. mint maga a repülőút.) Lehetővé válnék, hogy gyakran úgynevezett iránv vonatokat indítsanak, ami kü­lönösen vonzó az export-im­port cégek számára, mert igy sokkal gyorsabban szállithat­­nának megrendelőiknek. A csatorna medrét alkotó mész kőréteg minden alagutfurc mérnök vágyálma, a franciák némi túlzással azt mondják hogy olyan könnyű benne s fúrás, mint a gruyere sajtban. Ám vannak elenérvek is Elsősorban a jelenlegi vállal­kozók, a komp- és repülőtár saságok keltenek hangulatot a várható nagy konkurrencia Wen. Reklámozzák szédítő fejlesztési terveiket, hirdetik az autószállitó áriás repülőgé­peket, őst — a szigetország oldalán — olyan híreket is terjesztenek, hogy az alagút megszüntetné Anglia sziget­­jellegét és megkönnyítené az esetleges inváziót. A komolyabb ellenérveket a közlekedési szakértők han­goztatják: nagyon nehéz lesz “táplálni” az alagutat, a meg­közelítési útvonalak már most is tulzusfoltak, s ha az alagút működnék, a forgal­masabb időszakokban elkép­zelhetetlen zűrzavart terem­tene az érkező gépkocsik és vonatok iszonyú tömege. A westenhangeri angol hídfő­nél már most is leírhatatlan “dugók” tömik el az utakat minden nyáron. Ha az alagút kapacitását is figyelembe vesszük, a többlet egyszerűen nem férne el a jelenlegi uta­kon. Még nem tervezik az alag­út bejáratához vezető uj au­tóút építését, pedig az idő már sürget. A hallatlanul drá­ga autóutak építéséhez Ang­liában is tiz-tizenkét évre van szükség. A “Chunnel” (ez a bece­neve, amely a “channel tun­nel”, azaz csatorna, alagút sza szavak összevonásából keletkezik) eszméje körül he­ves csatározás folyik mind az angol, mind a francia fő­városban. Reális ítéletükről ismert megfigyelők vélemé­nye szerint a nagyszabású terv megvalósításával belát­ható időn belül nem lehet számolni. Költekező demokraták WASHINGTON — A Fede­ral Communications Commis­sion közli: az 1966-os választá­sok alkalmával a republiká­­msek 12.2 millió dollárt köl­töttek televíziós és rádió vá­­asztási kampányukra, mig a demokraták 18.5 millió dói­ért. a fehérje-gazdagság jellemzi. Az amerikai fehérje-gazdag diéta személyenként és éven­­kint egy tonna kenyérmagvat övetel meg. Ebből az ameri­­.aiak csak 150 fontot fo­gyasztanak kenyér és más liszttermékek formájában, a maradék takarmányozásra megy és mint hús, tej és to­jás kerül az amerkiai asztal­ra. Az amerikai egy tonna kenyérmagvval szemben a visszamaradt országokban az évi fogyasztás csak 400 font, vagyis kevesebb, mint fele az amerikai fogyasztásnak. Ha ebből leszámítunk 10 százalé­kot vetőmagra, marad 360 font évi fogyasztás, vagyis naponta egy font. Napi egy font kenyér, rizs, kukorica, stb. oly kevés, hogy azt az elmaradott országokban na­­gyobbára közvetlenül elfo­gyasztják és igy vajmi kevés marad annak hússá, tejjé, to­jássá válására. És hús, tej és tojás az ember fő fehérje­­forrásai ! Ahhoz, hogy az emberek több fehérjéhez jussanak, több pénzre van szükségük. Minden 2 dollár évi jövede­lem gyarapodással legalább 1 fonttal több kenyérmag fo­gyasztás jár. A világ élelme­zési helyzetének megjavításá­hoz eszerint ez az ut vezet: lövelni az általános jövedel­met, a nemzeti jövedelmet. Ha az elkövetkező években az emberek jövedelme az el­maradt országokban is, mint várható, emelkedni fog, több ennivalónak kell rendelkezés­re állnia: a mezőgazdaságnak többet kell termelnie. Ezen a ponton bekapcsolódik a prob­lémába a politika. Nagy baj, hogy egyes országokban, me­lyek régebben kenyérmagfe­­'esleggel rendelkeztek és ex­portáltak, most búzaimport­ra vannak szorulva, mint Oroszország, Magyarország, stb. A megváltozott helyei­nek elemzése egy későbbi cikk tárgya lesz. MUNKAALKALOM NŐKNEK EGÉSZEN UJ ÉLETET ÉlílET, mint egy "Avon Hölgy". Érdekes, megbecsülést nyújtó, törekvést fejlesztő foglalkozás az Avon koz­metikai cikkek árusitása. Ottho­nában történő megbeszélésért te­lefonáljon: New Brunswick kör­nyékén KI 5-1345, Perth Amboy - ban Hl 2-2462, Alleniown-Belhle­­hem vidékén pedig 432-0916 szá­mon.

Next

/
Thumbnails
Contents