Függetlenség, 1967 (54. évfolyam, 1-52. szám)

1967-05-25 / 21. szám

8. OLDAL Thursday, May 25, 1967 Több “ember” kell Romániában, kitüntetik a termékeny anyákat BUKAREST, Románia. — A román kommunista kor­mány, mely 1957-ben törvé­nyesítette a magzatelhajtást, 1966-ba azután törvényteleni­­tette, most megnehezíti a vá­lást, bonusokat osztogat csa­ládoknak minden gyerekért, és érdemrendeket adományoz termékeny anyáknak. Nikole Ceausescu, a román kommunista párt elnöke kije­lentette, hogy Romániának több “emberre” van szüksé­ge, a sok ember az alapja a nemzetgazdaság fejlődésének. Mindez a mostani kezdési időt véve tekintetbe, kissé so­káig fog tartani. A születések nagyarányú csökkenése nagy mértékben annak tudható be, hogy Ro­mánia ipari munkásainak egy harmad része nő, köztük so­kan férjezettek. Ezeket nem is nagyon biztatják család­­szaporitással h i v a t a losan, mert akkor kiesnek a munka­folyamból. A farmmunkában még na­gyobb a nők száma és kiesé­sük még nagyobb zavart okoz­na, igy a legegyszerűbb a magzatelhajtást, mint olyat vádolni, az alacsony születési arányszám miatt. A városi lakosságnál, mely Románia 20 milliós lakossá­gának egyharmadát teszi ki, általános jelenség, hogy mind­két házastárs dolgozik, sőt ez egyenesen megélhetési szük­ségesség. A dupla fizetés, egy átla­gos képlett munkásnál 1200 lei egy hónapra s mondjuk a feleség keres hozzá 800-at. Ez éppen csak kissé van felül a létminimumon, a magasra lendült árak miatt. Egyedül a lakbér olcsó. A hivatalos árfolyam szerint 12 lei tesz ki egy dollárt, de a fekete pia­con csaknem tízszer annyi. A kormány által 10 évvel ezelőtt kezdeményezett mag­zatelhajtás sokaknak kapóra jött, mivel az egyszerű óvó­­szerek roppant drágák, a pi­rula pedig nem létezik. Ez okozta azután, hogy a szüle­tési arányszám 14 százalékkal leszállt. Akkoriban ugyanis a terhesség m e g s z a kitására csak két dologra volt szük­ség: a nő kifejezett kívánsá­gára és 30 lei-re. Mindez arra vezetett, hogy minden három házasságból egy sikertelen maradt. Most annyira megnehezítették a válást, hogy az 5 hónapi mun­kabérbe kerülhet, azonkívül a nőtartás és gyerektartás kü­­lön-külön a férfi fizetésének egy harmad részét teszi ki. Azonkívül a bíróságok felfüg­geszthetik a válást másfél év­re is. Az uj rendelkezések értel­mében magzatelhajtás csak 45 évnél idősebb nőnél törvé­nyes, továbbá azoknál, kiknél a gyermekáldás életükbe ke­rülne. Bevezették azonkívül, hogy minden anya, akinek három, vagy anná több gyermeke | van, éventeOOO lei-es bonuszt kap adómáesen. A románllamtanács pedig elrendelte, rogy azokat az anyákat, kiknek öt, vagy ennél több'yermeke van, ér­­demkereszkkel kell ellátni azzal a címei, hogy a “csa­lád hősnőjí. FÜGFTLENSÉG HALDTTA ... ... hogy a evelandi Dr. Shep­pard gyilfesági per, a Leg felsőbb Bilság megállapítá­sa szerint,‘Roman Holiday” cirkuszi miatvány jegyében folyt le. Rnan Holiday azt jelenti, hof valaki más ká­rán mulat,pint ahogy a nép szórakoztatóra rendezték régen a róiai gladiátor mér­kőzéseket í arénában. . . . hogyBarbados-szigetet portugál és spanyol tengeré­szek nevezik el igy, “szakál­lasnak”, a ligeten előforduló szakállas ffcefáról. . . . hogy Kngóban 200 törzs van, köztk sok ellenséges törzs. . . . hogy aselső amerikai fel­hőkarcoló nem New Yorkban, hanem Chicagóban épült: a Home Insurance Company há­za. 1885-ben építették, 10 eme­letes volt, később ráépítettek még két emeletet. . . . hogy jelenleg az ország­ban 8,784,000 családnak van televíziója és ezek közül 54,9 millió színes televízió. . . . hogy Nem Hampshire az egyedüli állam, amelyben nincs sales tax és jövedelmi adó. MOSZKVA ELISMERI MOSZKVA — Az “Izves­­tia”, a szovjet kormány hiva­talos napilapja írja egyik ve­zércikkében: Szembe kell néz nünk azzal a ténnyel, hogy Amerikában sokkal többen támogatják a Johnson admi­nisztráció vietnami akcióit, mint amennyien ellenzik. Részvény és szoknya NEW YORK. — A Harris, Uphan and Co. tőzsdebizomá­nyos cég párhuzamot vél fel­fedezni a tőzsdei részvény ár­folyamok és a szoknya állása közt. (Amely évben a részvé­nyek ára emelkedik, a szoknya alsó szegélye is emelkedik, és viszont. SZEGEK INFLÁCIÓJA TOKIO — A Tokiohóz ve­zető országúton egy teherau­tó Vasszegeket szállított. Egy papirláda kizuhant a kocsi­ból, kinyílt és többezer vas­szeg az országúira hullott. Tizennyolc autó külső gumi­ja kipukkadt és a forgalom egy teljes órára leállt az or­szágúinak ezen a részén. A 34 éves Emmet Ray McCarthy-it újból elfogták, miután megszö­kött egy kórházból, Oklahoma Cityben. Magasságú 6 láb 10 incs. CSÁVOSSY UiŰ: HIRDESSÉTEK HARANGOK TÖRTÉNELMI REGÉNY Egyre több és több ágyú bömbölt. Éjjel-nappal törték, rombolták a tornyokat, bástyákat. Idegfeszitő készülődéssel teltek a magyar hadsereg nap­jai. Két elszánt ellenfél nézett egymással farkasszemet. Egy pitymallati hajnalon, Hunyadi parányi flottája bukkant fel a Duna sima tükrén. A hajókat keresztesekkel töltötte meg a fővezér. Elhangzott a jel és elindult a kisded hajóraj. Egyene­sen a török gályáknak. I — Jézus! Jézus! Jézus! — harsant fel a keresztesek eget­rengető csatakiáltása. Recsegtek, ropogtak a gályák. A zimonyi parton feltűnt a reverendás, ősz apostol alakja. A felkelő nap arany sugarai megcsillogtatták a kezében magasra tartott keresztet. Parti ütegek záporozták a török hajókat. Hunyadi vakmerő vállalkozást hajtott végre: vizi roha­mot huszárlovakon. Személyesen úsztatott a Duna fodraiba kétszáz huszárjával. Egymás után sülyedtek el a meglékelt török hajók. Fülsiketitő reccsenéssel szakadtak a láncok. Hu­nyadi feljutott a török főhajóra. A keresztesek utána. Roham, kézitusa! A törökön borzalmas rémület vett erőt. A harc ir­tózatos. Hunyadi kardja szabdalja, vágja, aprítja a kontyos tengerészeket. A behajigáit törökök testéről sűrűn loccsan a viz. A vészesen örvénylő tölcsérek mohón nyelik el a vízbe csobbanó, réveteg tekintetű hullákat. Nyomukban vértől piros­­ük a Duna felkavart, iszapszenyes árja. A török hajóhad másfél óráig tartó vad küzdelem után, teljesen megsemmisült. Csupán huszonkét megfúrt hajóroncs menekült meg. A szultán valamennyit felgyujtatta dühében. Példátlan teljesítmény! Szétszakadt az ostromgyürü! Sza­bad az ut a várba. Jézus segíts! Szent László segíts! — harsogta a fővezér érces vezényszava és huszárjai élén máris a vár felé rohamo­zott. Tudta, hogy a védősereg élelme fogytán. A tíznapos ágyú­zás számos rést ütött a kőfalakon, a kimerült, lankadó várőr­séget pihentebb erőkkel kell felváltani. A fáradhatatlanul száll­­dosó kis postagalambok hozták-vitték az üzeneteket az ostrom­zár alatt. A szultán egy magaslatról szemlélte a tulerőltetéstől fúj­tatva horkanó, tüzes paripák vágtáját. A magyar nem ok nél­kül büszke szittya-vitéz mivoltára. Attilára, Csabára, Árpád vezérre, Szent Istvánra, Szent Lászlóra ... A huszárok teljesítménye pedig maga volt a csoda! Ilyet Mohamed legmézesebb álmaiban sem látott. Hol maradnak az ő szpáhiai és akindzsi lovasai ezektől a huszároktól? Azok csak dúlni, pusztítani, fosztogatni tudnak. Fegyelmezetlenek, kegyetlenek, de nem harcosok! Zsold és hübér nélkül, pusztán a zsákmányolás reményében hadakoznak. De kerülik a közel­harcot. S amikor látta a szultán, hogy a szélsebesen nyargaló hu­szárezred nyomában megindulnak az élelmiszerszállitó kocsik, hadiszert vontató ökrök s a szerpentinutakon már huppogtak a védelem felfrissülését jelentő zsoldosok csizmái, összebor­­zongott. — Ha Bizánc összeomlott — kiáltott fel dühtől toporzé­­kolva, — akkor Nándorfehérvár sem kerülheti el sorsát! Két nap alatt kapitulálnia kell! És a felgyújtott hajók ijesztő lángtengert vontak az eget tükröző Duna sejtelmes éjjáre. A várfalakon támadt rseket bevakolták, a repedéseket betapasztották hanttal és agarral a védők. Kapisztrán is további, iihent keresztesek tömegével ér­kezett a várba. Valamennjen a magyar föld acélizmos pa­rasztjai, városok szorgos kismarosai, szerzetesek, világi papok, zsellérek, jobbágyok. — Fiaim, legkedvesebbbiagyarjaim, fel, fel a hitetlenek ellen! — szólt hozzájuk. — larcoljatok bátran Krisztusért és Isten áldása lesz rajtatok. Er edelmeskedjenek mindenben Szi­lágyi Mihály urnák, a vár prancsnokának! A fővezér és a várkapitjny szeméből aggodalmat vélt ki­olvasni. — Ne féljenek! — erős ette őket is. Isten hatalma meg­szabadítja népét. A magyar I rdnak Krisztus keresztje a Vezér­lője. Szakadatlan ágyukerepiés közben hasadt meg a bibor­­fátylas hajnal julius 24-én. A beláthatatlan sokaságu török had imádkozva fordult Mekka fep: — Allah! II Allah! — Úgy látszik, elkezdőik a haláltánc! — figyelte őket Hunyadi. És valóban. Koradélután görbe tülkoc riasztották csatára a török ha­dialakulatokat. Megbolygatott hangyabolyként sürögtek-forog­­tak, vad orditozással ugrottakéi fedezékeikből és a futóárkok­ban nyüzsögtek a várfalak iráryába. Ágyudörgés, puskaropogá észbontó zenebonája hallat­szott mindkét oldlaról. A törölök az előbástyákat rohamozták. Szilágyi megadta az indulisra szólító jelt a nagydobbal. A vár fokán büszkén lengett a: országzászló. Trombiták zeng­tek. — Jézus! Jézus! Jézus! — hangzott a vezényszó. Elkeseredett tusakodás kedődött. A janicsár hadosztály létrákon igyekezett feljutni a ár külső kapujához. A magyar védők kőzáport zúdítottak ráj k. Hatalmas sziklaomladék so­dort a szakadékba száz és szá: törököt. A szultán óráról-órára újabb tartalékokat vetett haroa. Roham! A magyar védsereg teljeskifárasztása volt a cél. Kapisztrán lelkesítő szellme egyetlen pillanatra sem bá­gyadt. Kiállt a vár fokára és nagasba tartott feszülettel mondta imáját: — Istenem, Jézusom, ho\ van a Te régi könyörületessé­­ged? Jöjj, jöjj, ó jöjj segitséginkre! Ne késlekedj, hanem jöjj és szabadíts meg minket! Jöjj nehogy az ellenség igy gúnyo­lódhasson majd fölöttünk: Ho volt a ti Istenetek? Hunyadi, a bástya tornából, hosszú szócsövön át adta az utasításait. Dörgő hangját visszaverték a kőfalak. Majd le­rohant a harcosok közé. Dicarte, biztatta őket s ahol lanka­­dást látott, ott személyesen tetette magát a harcba. Titáni erőfeszítés, rettentő küzdelem! A pokoli harci zsi­vajba sebesültek jajveszékelése, haldoklók hörgése vegyül. És újból elbődültek az ágyuk. Egy ágyúgolyó borzalmsan tátongó rést ütött a várfa­lon. A nyomában por és füstfelleg. A résen, keresztül égő fák­lyákkal csúszva csosztorognal be a gyújtogató aszábok. A ki­sebb réseken janicsárok özönlöttek befelé. Hunyadi mellett fül­siketitő robaj keletkezett. Közvetlen közelében csapódott le az ágyúgolyó. Békés Horváth Mártont terítette le. A fővezér megfuvatta a kürtöket. Peregtek a dobok. — Utánam! — kiáltotta Hunyadi. — Jézus, Mária, Szent László segíts! A fáklyák fényében megvillant a fővezér elefántcsont­­markolatu, rövid kardja. Vagdalta, aprította, szabdalta a vár-, kapun betóduló janicsárokat. A székely rohamcsapat marha­bőr pajzsának, a “teknősbékáknak” oltalma alatt rohamozott. Csattogtak a szekercék a hasadó szpáhikoponyákon. Másutt meg a szilaj hajdúk mészárolták az akindzsiket. Kegyetlen a hajdú! Nyíl, parittya a fegyvere távolról, hegyes dárda, kard, balta közelről. Egy vakmerő szpáhi rohamra indult. Kelepcébe zár­ták husztagu csapatával. A ragyásképü, kókadtbajszu szpáhi megfordult és menekülni akart, de egy somogyi ijjas átlőtte a nyakát. A többiekre rárohantak a székelyek. Buzogánnyal, szöges gerebennel és furkókkal verték őket agyon. Musaffer bég tarkóját csákánnyal csapták kettér -— Farkasok nyalják véreteket! — kiáltotta a törökök felé Majtényi Márton. A támadók lendülete lankadni kezdett. A szultán már kor­báccsal, szablyával hajtatta, verette ki őket az aknák, vivóárkok és kőfedezékek rejtekéből. A keresztesek pedig látták Isten segedelmét, bátorságuk megnövekedett. Hat órája tartott már szakadatlanul az öldöklő kézitusa. Csattogta ka fegyverek, recsegtek a fatornyok, pattogtak a bazaltfalak. Hunyadi újból rohamozott. Isten erejével suho­gott a kardja. Telivér pejlova, a “Kincsem” úgy száguldott, mintha villámokat fújna. Romhalmazokon ugrott át. Amikor kell, megtorpan. Zablyájának és ura sarkantyújának minden jeladását megérti. Most a janicsárokra rontott. Rúgta, harapta a kontyos dezentorokat. wr A székelyek ujult erővel vetették magukat a mészárlás­ba. Hasszán Sefket bey sisakját buzogánnyal lapította fejébe Böbék Tamás. Majd rákiáltott a porban fetrengő alvezérre: — Te sem fogsz ma este piláfot vacsorázni! Marczali István kétkezes pallóssal lapította be az egyik török homlokát. Nagy Mihályi József szekercével vagdalta szét egy szpáhi pujkatojás arcát. Baksa Soós Imre mérges nyila janicsárvezért talált. Az átlőtt tüdőből felszökkent a vér. De hiába minden emberfeletti erőfeszítés. Egy magyarra nyolc török jut! A várőrség kimerültén és egyre lankadóbban hátrált. Már éjfélre járt az idő és nincs egy perc szünet, nincs pihenés. — Visszavonulni a falak mögé! — harsogta Szilágyi Mi­hály rekedt hangja. A törökök diadalmámorban rohantak utánuk. A külső erő­dítményt megszállják, a középső vár hidját is elérik. Ha sike­rül birtokba venniök ezt a hidat, a várat fel kell adni! Az ágyuk tokra prüszkölve köpködte a kénköves záport. A török áradat meg egyre özönlött befelé. A helyzet két-» ségbeejtő. A kontyos janicsárok már létrán kúsztak a vár felső bástyájára. Egyikük felhágott a toronyfokra. Kezében a ló­fark s a félholdas zászló. Már feszegeti a magyar lobogót, hogy a szultánét tűzze a helyébe. Ebben a válságos pillanatban egy markos zalai legény Ugrott a törökhöz. Dugovics Titusz. Fegyvere nincs, szekercéje az imént tört ketté. De gondolkodásra nincs idő! Derékon kap­ta a tarfejü óriást és bírókra kelt vele. Feszültek az inak. Jobb­ra, balra düledezett a két izomemberó Lélegzetelállító percek. A török koloszus volt a súlyosabb és ez döntő előnyt adott neki. Titusz érezte, hogy képtelen leteperni ellenfelét. Dühe füstölt és fütötte a mindenre elszánt, hősi szenvedély. Hirtelen gáncsot vetett ellenfelének és azt zászlójával együtt magával rántotta a szédítő szakadékba. Az önfeláldozás e csodálatos példaadása felpezsdítette a védőket. A szultán ismét újabb és újabb janicsár hadtesteket do­bott a küzdelembe. Törörk áradat özönlött a várba, minden résen. — A vár elveszett! — keseregte Szilágyi Hunyadinak. — Nincs katona, nincs lőszer. — De nekem vannak még kereszteseim! — vágott a sza­vába Kapisztrán. — Hozd őket azonnal! — rendelkezett a fővezér. A harc újból fellángolt. Hunyadi huszárrohamra indult és a piactérig bebátorkodott török csapatot az utolsó szálig le­kaszabolta. Szilágyi Mihály kőzáport zúdított a bástyákon ka­paszkodókra. Kanizsai László csoportja forró vízzel, Rozgonyi Sebestyén harcosai kénbe mártott rőzsével lepték meg a sán­­sok ostromlóit . . . Mindenféle tébolyitó dübörgés! Aztán megérkezett kétezer pihent keresztesével Kapisz­trán. —- Jézus, Mária, Szent László! — harsant fel Hunyadi ve­zényszava és visszhangzott a harcosok ajkán. A magyar védősereg már ellenállhatatlan. A székelyek és hajdúk kezében megcsördültek az ásók, lapátok, csákányok és szekercék. Hunyadi huszárjainak kardja szúrt, vágott, ka­szabolt. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents