Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-15 / 37. szám
AMERICAN IN SPIRIT HUNGARIAN IN LANGUAGE MERGED WITH HUNGARIAN WEEKLY OF TRENTON AND VICINITY BEOLVADT LAP AMERIKÁT SZELLEMŰ MAGYAR ÚJSÁG VOL. 53. ÉVFOLYAM No. 37. SZÁM ÁRA 20c—SINGLE COPY 20c 4* *R» 53 TRENTON, N J. Thursday. Sept. 15. 1966 Az erdélyi magyarság tragikus helyzete Kolozsvár, 1966 szeptember havában ... A napokban ünnepelte — minden bizonnyal nagy pompa és felvonulások közepette kommunista Románia “felszabadulásának” napját, augusztus 23-át. Ez a dátum, 1944. augusztus 23. az erdélyi magyarság keserű emlékű gyásznapja marad. 2l2 év történelmi távlatából, az erdélyi magyarság küzdelmekkel , megpróbáltatásokkal, rettegéssel teli élete világos bizonyítéka annak, hogy milyen szemenszedett hazugság a kommunista alkotmányban “biztosított” szabad anyanyelv használat, nemzetiségi iskolák, újságok, űz inházak engedélyezése, a vallás szabad gyakorlása és általában a “teljes polgári jogegyenlőség”. De pergessük vissza az erdélyi magyarság életének a filmjét és adj unk egy pár kockát az egyes szakaszokról. 1945. május 9. Az egész világgal együtt örült Erdély magyarsága is a béke napjának. De egy kábulatban élt, mert hetekig nem tudta, hogy hová fog tartozni, az anyaországhoz, vagy Isten őrizz! újra Romániához. 1946 márciusában minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a Szövetséges Hatalmak, a Szovjetunió javaslatára újra Romániának Ítélték Erdélyt. Azokban a napokban érkezett vissza Párisból, a fegyverszüneti egyezmény végleges aláirásáról Gheorghe Gheorghiu Dej, a román kommunista vezér, aki Nagyváradon megszakította az útját és az állomás előtti térségen egy előre elkészített népgyülésen bejelentette Erdély visszacsatolását Romániáihoz és biztosította Erdély magyarságát, hogy alkotmányban lesz lefektetve minden néven nevezendő joga, amely semmivel sem lesz kevesebb, mint a román nemzetiségű lakosságé. Tekintse a magyarság épp olyan hazájának Romániát, a szocialista Romániát, mint Magyarországot, mert a szocialista tömb keretén belül élő országok népeinek, legyenek azok magyarok, románok, zsidók, németek, azonos érdekük van és teljesen azonos jogaik is. így ígérték ezt a “népi demokráciáért” folyó harc éveiben, ahogy a kommunisták nevezték az 1944—47-es éveket. Ekkor 1947. december 30-án kiáltották ki a népi demokráciát és menesztették Mihály királyt. Ezekben az években a történelmi igazságosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az államapparátusban voltak mindenütt magyarok. így többek között Szeníkovits Sándor nagyszalontai lakatos, régi kommunista, iparügyi miniszter lett, Mogyorós Sándor a pártvezetőség 10 tagú keretében volt. Ugyancsak a megyei és városi veeztőségekben, a kulturális és gazdasági élet minden szakaszán voltak a magyarok. A többlet onnan rekruhálódott, hogy a magyarság úgy iskolázottság, mint minden más, ipari, gazdasági ,és művészeti téren lényegesen felette állott az akkori románságnak. Ekkor, 1947. december 30. után adta ki a kommunista párt az újabb jelszót, “harcba a szocializmus megvalósitásáért”. Ezek az évek még több reménnyel kecsegtették Erdély népét, hogy a nemzetiségi vonatkozásban nem lesznek hátrányosabb helyzetben, mint a románság. Ezekben az években meghagyták az erdélyi városokban Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Arany János és a kiváló magyar irók, művészek, tudósok neveit, sőt újabb, a munkásosztály harcaiban résztvett magyar irók neveit, mint József Attila, stb. helyezték el az utcatáblákon. A párt, a szakszervezet, az ipar- i 'diaiatok, kulturrendezvények gyűlésein egyformán a románnal, használták a magyar nyelvet is. 1948-ban az államosítások után az iparvállalatok vezetésébe a magyarokat is azonos számban tették be a vezetésbe. Ezekben az években az alsófoku iskoláktól az egyetemekig mindenütt, ahol kellett, voltak magyar iskolák. Voltak magyar újságok és társadalmi folyóiratok is. Itt azonban meg kell álljunk egy pillanatra. Az újságok — ellentétben a “régi” Románia bátor, a magyarságért harcoló, a magyarság érdekeit védő, valóban “magyar” újságoktól, csak magyar nyelven irt újságok, amely újságoknak semmi köze a magyarsághoz, a magyarság érdekeiben soha semmit nem ir, hiszen a gazdája román, a kommunista román állam. Ezekben az években tehát csak az újság “magyar paródiája” volt a kirívó. Ebben az időben alakult át az igazságszolgáltatás népi bíráskodásra és “választott” népbirák kerültek be a törvénykezés minden ágába. Itt is részt vettek a magyarok. Az évek rohamosan múltak. A különböző gazdasági és mezőgazdasági nehézségek előidézték, hogy a falusi parasztság nagy része nem találta meg a megélhetését a kollektivizálódások következtében és özönlött a városba, az ipari üzemekbe, amelyek egy ideig fejlődő tendenciát mutattak. Ekkor egy törvényrendelet látott napvilágot, hogy nem szabad a vidékieknek letelepedni a városokban. Ezt a rendelkezést azonban suba alatt, az 1958-as “hruscsovi” évektől kezdve már csak a magyarságra értelmezték és alkalmazták, mig a vidéki románság elözönlötte a városokat Erdélyben. így kezdődött fokozatosan és szisztematikusan a magyarság számarányának a lenyomása. De ez csak az egyik része volt Erdély romanizálásának. A “regátból’’ tizezerszámra helyezték Erdélybe, a most már, iskolázott uj kádereket az ipari üzemekbe, az egészségügy'be, és az élet minden terénumára. Ezzel szemben a végzett fiatal magyarokat szinte kivétel nélkül csak a belső Romániába helyezik. Ezekben az un. “hruscsovi években” már nyíltan kezdik átvenni az addigi sztálini egyenjogú nemzetiségi politika helyett, a nemzeti kommunista ideológia elvét, amelynek a lényege, hogy Románia a románoké és ők az első osztályú állampolgárok. Mint minden időknek, úgy ennek a kornak is megvoltak a maga gyászmagyarjai. Mindenekelőtt, valószínűleg, hogy a pozícióját továbbra is fenntartsa, Szenkovits Sándor szalontai miniszterből Sencovieiu Alexandru lett. Mogyorós Sándor, ugyancsak szalontai szabó, Moghoros Alexandrává változott. A magyar egyetemeken egyes tanárok és dékánok zászlóvivőj évé váltak annak a kommunista ideológiának, hogy a szocialista Románia egyforma édesanyja a románnak és magyarnak egyaránt és nincs szükség már arra, hogy magyar legyen az előadási nyelv és megszavazták a román nyelv bevezetését. A magyar iskolákat végző gyermekek most egy olyan áthidalhatatlan nehézség elé kerültek, hogy az egyetemi felvételi vizsgákon nem voltak képesek feljutni, mivel nem tudtak annyira románul, hogy a követelményeknek megfeleljenek, még objektiv elbírálás esetében sem, nemhogy most a “nemzeti öntudat felébredésének és alkalmazásának” éveiben. Eljött 1966. október 23. A magyar nép megelégelte az orosz uralmat, megrázkódott és leakarta dobni magáról az évtizedes embertelen uralmat. A történelmi igazságosság kedvéért itt is meg kell jegyezni, hogy ezekben a napokban nemcsak Erdély egész magyarsága, hanem a románság túlnyomó része is visszafojtott lélegzettel “drukkolt” a magyar győzelemért! De a fegyveres, óriási túlerő sajnos vérbe és romokba borította nemcsak Pestet, hanem kezdete lett Erdély magyarsága tragédiájának is. Tömegesen tartóztatták le még két évvel 1956. október 23. után is a magyar tanárokat, a diákok tömegeit azon a címen, hogy összejöveteleken hallgatták a pesti rádió adásait. A legkevesebb büntetés 4—5 év volt. De ez csak az érem egyik I oldala. A másik szörnyűség az, hogy az édes Haza, a hivatalos Magyarország nem igényli vissza Erdélyt; elnézi, hogy az erdélyi magyarságot minden eddigi jogaiból nem is lassan, kiforgassák. Az állásokba magyar iskolát végzetteket nem vesznek fel, mert nem tudja az állam nyelvét. Az egyetemekre nem tud feljutni. A magyar iskolák növendékeinek a száma évről évre rohamosan csökken, mert maguk a szülők kénytelenek román iskolába adni a gyerekeiket, hogyha végeznek majd, eltudjanak helyezkedni, igy a magyar iskolákra igen rövid idő alatt a teljes megsemmisülés vár. A színházak, amelyek eddig magyar nyelvűek voltak, most már közös román—magyar művészekkel adnak elő, természetesen főleg román szerzők müveit. Az utcákról mindenütt eltűntek a magyar utcanevek. Gyűléseken már sohasem lehet 56 óta magyarul felszólalni. De még szakmai gyűléseken sem, JOGFOSZTOTTAK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK MEGALAKÍTÁSÁT TERVEZIK PÁRIS — A Száműzetésben Élő Újságírók Európai Szövetsége itt tartotta a napokban évi közgyűlését. Ezen a gyűlésen Battista ezredes, a francia menekültek szövetségének elnöke, felvette az eszmét, hogy alakítsák meg a jogfosztott embereknek, a hazájukból kiűzőiteknek, a menekülteknek világszövetségét. A müncheni Szabad Sajtó Szövetség együttműködését helyezte kilátásba és számítani lehet arra, hogy az első praktikus lépések hamarosan megtörténnek. Október 1.-én és 2.-án Kehi francianémet határvárosban nagy együttes konferenciát fognak tartani a francia, német és keleteurópai jogfosztottak, üldözöttek szószólói. A Szabad Sajtó Szövetség által rendezett sajtókonferencián Jean Tixier-Vignancourt, aki az idei elnökválasztás alkalmával De Gaulle egyik ellen-IGAZI KUTYA-BARÁTOK GREENWICH, Conn. — Hivatalos jelentés közli: Ebben a 60,000 lakosú kisvárosban majdnem 11,000 kutya van. Ez a legnagyobb kutya-arányszám Amerikában. TŰZ A HEGYEKBEN LISSZABON, Portugália — A Sintra hegység egyik erdejében tűz tört ki. Az oltási munkálatokban résztvett katonák körül 37-en halálra égtek. si fizetést kapott. Mit csinált jelöltje volt, hangoztatta annak szükségességét, hogy a szabad világ minden lehető módon segítse a szabadságukért küzdő kelet- és közép-európai népek törekvéseit. A szövetség határozatban ki mondta, hogy a kelet-nyugati enyhülés, amelynek érdekében De Gaulle elnök fáradozik, ne jelentse a yaltai igazságtalanság jóváhagyását. Meg kell jegyezni, hogy Yalta nem árulás volt Roosevelt részéről, hanem álnokság Sztálin részéről. és több dollár a mérték. Vietnamban, Sziámbán (Thailand) és a közeli vizeken ma 400,000 amerikai van, a jövő év végén talán 700,000 lesz a számuk. Koreában és a környező vizeken a maximális létszám 475,000 volt. Sokáig arról volt szó, hogy ez a háború Dél-Vietnam háborúja és ezt a háborút a délvietnami népnek meg kell győznie. Eddig 350 amerikai repülőgép veszett el Vietnamban. Egy billió dollár... Kis része az összköltségnek. Ebben az évben a vietnami háború 20 billió dollárba kerül, jövőre 30 billióra nőhet a számla. És a heti átlag jelenleg: 100 amerikai halott, 500 amerikai sebesült. * * * Úgy látszik a “másik Johnson” — Jim — Arkansasban elvetette a sulykot. A kormányzói állásra pályázó republikánus ellenfele, Withrop Rockefeller, demokrata szavazatokra számit. Sok arkansasi demokratának már kicsit sok az, amit ez a Johnson művel anti-Johnson szerepében. A szenátus titkára közzér tette jelentését arról, hogy a \ haza bölcsei hány okos embernek mennyit adnak a jámbor adófizetők adógarasaiból “személyzeti fizetés” címén. Minden szenátornak joga van bizonyos összeget költeni annyi minden rendű s rangú asszisztens fizetésére, amennyi abból a bizonyos összegből kitelik. Ha mindezt az olvasó kissé homályos beszédnek véli, ezen nem lehet csodálkozni, mert ezt az asszisztens-bizniszt mindenkor némi homály lengi kö rül. Millió meg tnillió dollárt költenek a haza bölcsei (és a honatyák is, akikről azonban most itt ne essék szó) irodai kisegítőkre, ügykezelőkre, sajtóreferensekre (reklámcsinálókra), törvényei őkészitő szakából alig egy pár román van, mert megszólalnak, hogy mi ért nem románul beszélnek. De nem is mer megmukkani sem magyarul senki. Az állami, a pártvezetésből, az iparvállalatok vezetéséből, és általában minden vezető és közép pozícióból a amgyarság teljesen ki lett szorítva. 1919—1940 szomorú éveiben, ott volt a csonka Haza a maga állandó bátorításával, reménytkeltő, életet adó üzeneteivel. Ott volt a külföld, Lord Rothermerevel az élen, a magyarság nagy barátjával. Má, 1956 egy évtizedes, véres, dicsőséges évfordulóján a sokat szenvedett erdélyi magyar nép réveteg tekintettel néz a holnap elé, honnan jön, honnan várhatja az ő felszabadulását is! “Erdélyi Magyar” értőkre, aktakezelőkre, gyors- és gépirónőkre. Ki áll a lista élén? Az olvasó kitalálta: Robert F. Kennedy, a newyorki szenátor Massachusetts állambeli. Ez év második negyedében 80 sze mély segítségére volt szükség, hogy szénátori teendőit el tudja végezni. Kennedy irodai alkalmazottainak élén egy bizonyos Joseph F. Dolan állt, aki három hónapi fizetés fejében 5942 dollár 49 centet kapott. Ez évi 23,769 dollár 96 centnek felél meg. Mégsem hányhatja senki Bobby Kennedynek szemére, hogy alkalmazottainak miniszteri fizetéseket osztogat akad a szenátorok közt még néhány, akik 1. sz. alkalmazottuknak ilyen magas fizetést adnak. A szenátus demokratáinak vezére, Mike Mansfield Montanából, beérte, be tudta érni 15 főnyi személyzettel s igy payrollja szerényebb méretű. New York államnak van még egy szenátora, Javíts, a republikánus, New oYrkból; ő 47 irodistát foglalkoztat. A lista alján diszlik George D. Aiken vermonti republikánus szenátor neve; ő 8 kisegitővel el tudja látni szénátori tisztjét. * * * Egyik-másik szenátor vagy képviselő szükebb és távolabbi családja köréből válogatja ki az alkalmas irodai kisegítőt. Egyszer volt, hol nem volt, e sorok írója, Spectator, már nem emlékszik, hogy Iowa vagy Utah állam valamelyik képviselője volt-e az, akinek fiacskája Iowa vagy Utah államban az egyetemen tanult és képviselő papájától asszisztena fiú ezért a pénzért? Hát, kéremszépen, tanulmányozta a papa informálása végett az egyetemi diákok állásfoglalását bizonyos politikai kérdé seket illetően ... De most beszéljünk egy érdekesebb, cifrább esetről. Adam Clayton Powell newyor ki (harlemi) néger képviselő indiszkrét politikai ellenfelei kiderítették, hogy ő Puerto Roóban lakó szép fehér feleségének, mint irodai asszisz tensnek, 20,578 dollár évi fizetést ad és nem ad. Ez igaz is, nem is, felelt a leleplezésre A. C. Powell. Az igaz, hogy ő a felesége fizetési csekkjeit saját csekkszámlájára deponálja, de a felesége bevásárlá si számláit ő fizeti ki. A képviselőház adminisztrációs bizottságának elnöke, Omar Burleson texasi képviselő megvizsgálta az ügyet és azt találta, hogy ez “férj és feleség közti családi ügy ...” * * * Hogy Lyndon B. Johnson ért-e angolul? Barry Goldwater igy nyilatkozott: Johnson a vietnami háborúban, nagyon helyesen, a kemény kéz politikáját követi. Ez volt az, amit én az 1964. évi elnökválasz tási kampányban prédikáltam. Ez a józan ész szava volt. Ha Johnson ért angolul, beláthatja, hogy amit én prédikáltam, az volt igaz. * * * Washingtoni elfojtott sóhajok ... A vietnami háború máris nagy háború. És még nagyobb lesz. Karácsonykor már nagyobb lesz, mint volt a koreai háború; több ember Washington nevet... Republikánus berkekben suttogják Egy FBI-ember a Jolhnsonranehon véletlenül nyitva hagyott egy kaput, mire mind a marhák elszéledtek ... Rusk külügyminiszter naponta átlag 14 órát dolgozik, szórakozásra, kikapcsolódásra alig jut ideje. A napokban mégis néhány szabad órához jutott. Mrs. Rusk, a szobalány, a mosónő egyszerre megbetegedtek. A külügyminiszter készített szendvicseket, kávét főzött és kész volt a vacsora kettőjüknek. Aztán összeszedte a heti fehérneműt, elvitte a laundromatba és — ott senkisem ismerte fel.. . Egy társasági, vagy inkább politikai cocktail partira Hubert Humphrey alelnökkét órai késéssel futott be. Amikor ezért tréfásan megrótták, igy védekezett: “Nem én késtem, mindenki más tulkorán jött.” Valakinek Washingtonban remek ötlete támadt. Küldjük Vietnamba a zenebonáié Beatle fiukat. Ettől még nem lenne vége a háborúnak, de legalább nem hallanék egyideig a harci zajt... KARÁCSONYI árusítás a keresel! AVON cikkekből egy sikeres karrier kezdete lehel az ön számára. Otthonában történő megbeszélésért telefonáljon: New Brunswickon KI 5-1345, Perth Amboyban Hl 2-2462, Alleniown- Bethlehem környékén pedig hívja 432-0916 számol. KIADÓ 2 családos házban 4 szoba, konyha, fürdőszoba, csukott pores. Melegvíz, fűtés költsége a bérlőt terheli. Lehetőleg felnőtteknek. Megtekinthető naponta este 6 után, vasárnap egész nap. Cim: 171 Harrison Sí., Passaic, N. J. így fest a Gemini 11 útközben WASHINGTONI LEVÉL írja: SPECTATOR
