Függetlenség, 1966 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-21 / 29. szám
r 6. OLDAL 3ÄÄS Thursday, July 21, 1966 Feljelentette magát egy fiatal bűnöző / Billy Óraiam látására LONDON, Anglia. — Egy fiatal angol megjelent a rendőrség előtt, bevallotta, hogy negyven betörést követett el és elmondotta, hogy Billy Graham amerikai evangélista szellemi hadjáratának hallása alatt le akar térni a bűn útjáról. — Tudom, hogy megbüntetnek — mondotta a magtárt notórius betörő, Stephen Harvey két londoni városi bíró nak. — Szívesen megyeik a börtönbe, de ha kiszabadulok, líjból kezdem az életemet. A két városi bíró, aki meghallgatta Harvey vallomását a 40 betörésről és értesült a rendőrségtől, hogy a fiatalember már 15 éves kora óta bűnös életet folytatott és atyja kiutasította a házából éppen ezért a feslett élete miatt. Harvey atyját behívták a bíróságra és megengedték neki, hogy cellájában beszéljen a fiával. Miután ez megtör tént, az apa újból jelentkezett a bíráknál: — ügy tűnt nekem, mintha nem ugyanazon fiammal beszéltem volna — mondotta. — A. fiú teljesen megváltozott, alig tudom megérteni. Ha kiszabadul szívesen visszaveszem a házamba. — A változás — mondotta a fiatal Harvey — az elmúlt hónapban történt bennem, amikor résztvettem Billy Graham egy esti beszédjén az Earl’s Court Arénában. Két barátjával ült egészen elől és anyára meghatották Graham szavai, hogy “döntött Krisztus mellett”, mondotta a fiatalember. — Beszéde végén előléptem, innen hátravitbelk az evangélista emberei, kiknek mindent elmondtam magamról és kértem, hogy értesítsék a rendőrséget — mondotta Harvey. — Azok azt a tanácsot adták nekem, hogy adjam fel magamat, tegyek teljes és őszinte vallomást és kérjem Isten segítségét. TŰZ A HERNYÓK ELLEN LONDON — A londoni repülőteret valósággal megszállták a hernyóik. A környező bokrokat felgyújtotta a parancsnokság és az azokban fészkelő hernyók ekkor elpusztultak. A Norris-Thermador Corp. Los Angelesben hüvelyeket készit ágyúlövedékek és rakéták részére, a vietnami háború céljaira. 1. Az első lépés, 20 láb hosszú acél-csövekból megfelelő hosszra vágják a hüvelyeket. 2. Lángvágóval nyílásokat vágnak a hüvelybe, melynél fogva felfüggesztik a repülőgépekre. 3. A kész 500 fontos bombák hüvelyei ellenőrzésre várnak, miután elküldik azokat robbanóanyaggal való megtöltésre. FÜGGETLENSÉG Teljesen elégett az angol Alva Caoe tankhajó New York kikötőjében Száműzték az “‘öregeket” a munkapiacról WASHINGTON, D. G. - Valamikor a spártaiak a hasznavehetetlen öregjeiket letaszították a Tajgetosz szikláról, hogy ne kelljen eltartaniuk őket. Szemben Athén humanista civilizációjával és fagy kultúrájával, ez a barbarizmus különösen hátborzongató. Valami ilyen Tajgetosz-komplex alakult ki a mi amerikai Athénünkben is: az u. n. “öregeiket” száműzték a munkapiacról. Az öt és féléve tartó csodálatos fellendülésnek ez az egyik sötét foltja. Ezt az emberi problémát könnyedén lesöprilk Íróasztalaikról a mi kitűnő törvényhozóink, akiket jobbam érdekel a vietnami háború kiterjesztése vagy öszszezsugoritása, viagy a néger szavazatok megszerzése, mint az “öregeiknek” bélyegzett polgártársaik munkanélkülisége. Ezek iaz “öregeik” tulajdonképpen két csoportba tartoznak. Az egyiket a nyugdíjas kort elért évek szerint is valóban “öregek” képezik, a másikat a kb. 40—45 éves és azon felüli “öregek”. A nyugdíjas korbeli öregek általában a 65 éven f elüli korkategóriába tartoznak, de csak általában, nem feltétleniül. A vállalatok — sőt egyes szakszervezetek — nyugdijpolitiikája ugyanis erőszakolja a korhatár leszállítását. Sok nagyvállalat már 62, sőt egyesek már 60 éves korukban nyugdíjba küldik a munkásaikat. Mindezt azzal az ürügygyei, hogy helyet nyissanak a fiatalok számára. Ez önmagában helyes törekvés volna, ha nem lenne hamis humanizmus. Először is: a legtöbb 60- on felüli u. n. öreg nemcsak teljesen munkaképes, hanem nagy tapasztalatainál és megbízhatóságánál fogva ér anynyit, mint egy begyakorlatlan fiatal munkás. Emellett ezek a munkaképes öregeik, akik (65-ön felül) az amerikai népesség 10 százalékát teszik ki, az amerikai szegénység 20 százalékát jelentik. Ez is humanizmus? A Social Security nyugdíj nem elég, vállalati külön nyugdijat pedig nem mindenki kap! Ne felejtsük, nem minden vállalatnak van külön nyugdíjalapja és azt sem, hogy a 40—45 évi munkaidőt a munkás valószínűleg nem egy, hanem több vállalatnál töltötte el, legalábbis többségükben. így lehet, hogy az utolsó munkahelyén még nem szerezhette meg a nyugdíj jogosultságot. Ez nem a munkás vándortermészetéből, hanem az amerikai vállalati rendszer sajátosságából következik. Kivéve az igen nagy vállalatokat, a jelenlegi amerikai vállalatok többsége nem is létezett, vagy más formában létezett még 15—20 esztendővel ezelőtt is. A munkás kénytelen volt vándorolni, mert vagy megszűnt, vagy máshova költözött, vagy beolvadt, vagy más gyártási ág ra tért át vállalata. Kénytelen volt vándorolni -az automati záció miatt is, valamint az egészen uj — két évtizeddel ezelőtt nem is létezett — gyártmányok bevezetése mi fitt is. De még ezeknél a nyugdiijaskoiru öregeknél is szeren• csétlienebbek a 40—45 é ves korúikban munkájukból kiesett ‘öregek’, pontosabban: “nemfialtalck”. Kiesésük okai ugyanazok, mint, amiket az előbbi mondatokban soroltam fel. Ezek igazán a legjobb munkaerejükben lévő nemfiatalok egyszerűen nem kapnak uj alkalmazást, mert öregnek tartják őket a vállalatok. Ha valiallp, mondjuk, 15 éves korában munkanélkülivé válik, áldozatául esik az merikai fiatalság kultusznak, “öreg” már, leírják, mint egy elavult gépalkatrészt. Ez vonatkozik a legtöbb esetben a fehérgalléros dolgozókra is, valamivel enyhébben az örökifjú nőkre, mint a férfiakra. Átképzés és ilyesmi elméletileg — sőt kis mértékben gyakorlatilag is — segíthet ugyan, de a munkás, Jkimek családja van, házat vett, stb. nehezen vándorolhat mondj uk Clevelandiból Oregon-ba, ahol véletlenül BENVILLE, 111. — Ennek az istenhátamögötti illinoisi falucskának turista látványossága egy nagy sírkő a kis falusi temetőkertbein. Felírása elárulja szokatlan érdekességét. Itt nyugszik Robert Earl Hughes, aki 1926 junius 4-én született és 1958. julius 10-én halt meg. Ő volt minden idők és minden népek legnehezebb embere, testsúlya 1041 font voTf. Annyi, mint akadna számára egy megfelelő munkaalkalom. Eizek a 45 {örüli munkások és tisztviselők tehetnek a legkitűnőbb szakemberek is (kivéve egészen speciális kis munkaköröket), még ma — a relatív munkás hiány korszakában — em helyezkedhetnek el, ha csak nem valami ideiglenes, aíacsonyaibbrendü munkakörben. Ez nemcsak kiáltó emberi igazságtalanság, hanem a legrosszabhfaj ta pazarlás is nemzeti munkaerö-vagy ónunkkal. Ha az Egyesült Államok elnöke, szenátorai, képviselői, fötórai, művészeti alkotói, sőt vállalati igazgatói is lehetnek nem fiatalok, vagy éppen öregek, irtáért válik selejtté egy munkás vagy tisztviselő 40— 45 éves korában ? Johnson elnök, Fulbright szenátor, sőt az örökifjúnak tűnő Róbert Kennedy sem kapnának mamiját, ha történetesen a muncap'iaera kényszerülnének. A Civil Rights törvénybe nemcsak a feketék és a nők egyenjogúságát kellett volna bevenni, hanem legalább enynyire a munkaképességük teljében lévő 40'—45 éves vénemberek alkalimaztatási előjogát is. Ez a diszkrimináció rosz- 3'zaibb, mint a nemek és fajok szerinti és erősen emlékeztet a spártai ak Ta j getosz-receptjére. (...) (***) öt jól megtermett illinoisi farmer testsúlya... Robert Earl Hughes normális, okos, élénk fiú volt, olyan mint a többi fiú a faluban. Nagy baja csak akkor támadt, hirtelenül és váratlanul, amikor sziamárkcihögésben meg • betegedett. Attól kezdve a testsúlya elkezdett nőni, nőtt, agyre nőtt, szinte naponta nőtt, 10 éves korában 375 fontot nyomott. Az iskolába nem A VILÁG LEGNEHEZEBB EMBERE BRÜSSZELI LEVÉL Irta: FÁBIÁN BÉLA Ifi Brüsszel, 1966. julius hó. Istennek különös utjai van iák, a sorsnak különös vé'etlemjei. Vasárnap, harmadikán ese érkeztünk Brüsszelbe, este Töttössy Ernővel, a Szabadságharcos Szövetség belgiumi elnökével vacsoráztunk. Töttössy ügyvéd volt Budapesten, itt egy amerikai vállalatot képvisel. Remekül beszél angolul, franciául, neme bül, kitünően prosperál. Éveken keresztül volt odahaza politikai fogoly, s nem feledkezett meg azokról, akik még mindig börtönben vannak. — Úgyis lehetne — mondja —■, hogy mi volnánk börtönben odahaza s ők volnának a szabad világban. Átkoznánk őket, ha elfeledkeznének ró lur.k. Vasárnap van, nem lehet kapni New York Times és New York Herald Tribune európai kiadását s iigy a londoni vasárnapi újságokat vesszük meg, közöttük a Sunday Express-et. Felmegyünk a szobánkba, felhívom Apponyi Gyurit, régi kedves barátomat, volt képviselőtársamat, kivel mindig barátsággal, sok harcban küzdöttünk együtt a magyar parlamentben, a magyar szabadságért és demokráciáért. Telefonja nem felel s később tudom meg, nagy sajná latomra, hogy Gyuri nincs Brüsszelben. Edna, ki a Sunday Expressat olvassa egyszerre felkiált: — Béla, olvassa gyorsan Sir William Hay temek a volt moszkvai angol követnek cilk két. Sir William Ilayter kísérte Kruscsewet Londonba, Krus csev első európai utján, 1956 tavaszán, mikor mi London ban Krusesevet minden utján követtük. Kruscsev mikor autójában meghallotta, hogy a tüntetőik ütemesen kiabálják bu-bu-bu — írja William Ilayter — azt kérdezte a követtől, hogy miit jelent a bu-bu-bu? Sir William Hayter megmagyarázta neki, hogy a tűnjetek neheztelnek rá s nsm helyeslik a politikáját. Ezen Kruscsev elborult s mikor kérésünkre Sir Anthony Eden akkori miniszterelnök Kruscsevnél a politikai foglyok értekében interveniált, papírom s megtudta, szives fogadta:ás helyett miért fordult eleme a londoni utca. Milyen boldog volnék, ha magyar barátaim ebből a lényből megtanulnák, hogy elméleti vitáknál, tépelődésnél mennyivel többet érnek azok az akciók, melyekről a diktáto~ok is kénytelenek tudomást ■/enni. Európai utunknak itt Brüszäzelben, mint Kapenhágában és Stockholmban, rövidesen meglesznek a látható eredményei: nemcsak nyilvánosságot kapunk a magyar ügy és a magyar politikai foglyok számára, de sorra alakulnak majd i nem magyar polgárokból álló szervezetek, melyeknek feladata lesz a miagyar ügy ébren tartása és a magyar politikai foglyok támogatása. A belgiumi szervezet Töttössy Ernő érdeme. Az első próbája lesz az. októberi ünnepség. Brüsszeli tartózkodásunk fénypontja volt Kéthly Anna, nki a múlt hónapban Stockholmban a szocialista párt íongreszusán mondott beszélővel figyelmeztette az euró>ad munkásságot, mi van a szovjet mosoly mögött. A fáradalom hőseire nézve börtön és Szibéria. Kééhlytől hallottam az alábbi remek anekdotát. Malinovszky a szovjet hadereg főparancsnoka az elmnilt hetekben Budapesten volt s í-emcsak a magyar vörös hadsereget vizitálta, a gyárakat s. Kádár az utolsó gyárlátogatás után azt kérdezte Mali.lüvsizkytói, hogy mi a véleménye a gyáraikról. — A munkások nem dolgozunk — mondotta Malinovszky kategorikusam. — Ez igaz tábornok elvtárs - válaszolta Kádár — ez igy tót a régi világban is, az uralkodó osztályra akkor se lolgoztak. Kéthly — ezt örömmel láttam — egészséges, hisz a jövőben, hisz a magyar ügyben. Bárcsak volna annyi tiszta hit minden barátomban, mint Kéthlyben, s annyi optimizmus. járhatott, mert az iskola egy mérföldnyire volt a család farmjától és a fiú óriási su lya miatt nem tudott odáig elvánszorogni. Nem is lett volna az iskolában elég nagy ételéig erős szék a számára ... Hogy a fiú ne unja magát halálra, szülei néha felraktok egy truckra, úgy “szállítót ták” a közeli városokba. Hi -e ment és a kis faluban »lyasmi kezdődött, ami addig ismeretlen és elképzelhetetlen volt: idegenforgalom, turistajárás. A fiú a farmiház ve randáján nehéz padján ülve közömbösen nézte az árnulóbámuló jövevényeket. Egyszer szó volt arról, hogy a televízióban fogják őt mutogatni, de a TV-vállalat vezetősége meggondolta a dolgot, nem merte vállalni a New Yorkba «állítás nehézségeit, kockáza;át. Már 900 font volt a testsúlya, amikor katonaköteles eorba lépett. Jelentkezett katonának. Megmérték és alkalmatlannak talál ták ... Csak !7 éves korában fogadta el agy cirkusz ajánlatát, hogy jó pénzért mutogatni fogják. Három évig vándorolt a cirkusszal faluról falura, városul városra és boldog volt, mert városokat látott, egy egész, addig tőle elzárt világot. Mount Vernon, Ind.-ban 1958 júliusában megbetegedett, néhány óra múlva a szive megszűnt dobogni. Orvosi csoda volt, hogy 32 éves koráig cipelni tudta egyre súlyosabb testét. William Wooldridge (bal) leteszi az esküt, mint az amerikai had sereg első főtörzsőrmestere, a Pentagonban. Az esküt Harold K, Johnson tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke veszi ki.
