Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1965-11-11 / 45. szám

5.0LDAE FtGETLENSÉG Thursday, Nov. II, 1965 rü OLCSÓBBAN ES GYOBS1BB AN MEGYÜNK A KLM LEGMODEBNBIB JET GÉPJÉN Amikor legszebb MAG YARCRSZÁG, akkor leszünk mi ott! SEMMIFELE EGYLETI TAGSÁG NEM SZÜKSÉGES! A JEGY MELLETT SEM KELL VÁSÁROLNI! CSTLAKOZZÉK HOZZÁNK! 4 4 4 DON*ANDRÁS Páratlanul szépnek Ígérkező 21 nas Good Will Ambassador társasutazása Magyarországra JUNIUS (-tói JUNIUS 27-ig REPÜLŐGÉP VITELDÍJ NEW YOK - BUDAPEST ÉS VISSZA $426.00 REPÜLŐGÉP VITELDÍJ CLEVELAD - BUDAPEST ÉS VISSZA ..............................................$480.50 A LEGGYORSABB JET REPÜLŐGPPEL UTAZUNK. A KLM TÁRSASÁGGAL. AMSZTERDAMBÓL IS JET GÉPEDTŐLYTATJUK UTUNKAT, RÖVID 45 PERC PIHENŐ UTÁN. KÉSŐ ESTEJVAGY HARMADNAP ELYETT, MÁR MÁSNAP DÉLBEN BUDAPESTEN LESZÜNK. A TÁRSASUTAZÁSUNKON RÉSZVEVŐK MAGYARORSZÁGBÓL ELLÁTOGATHATNAK MAS ORSZÁGOKBA. PÉLDÁUL CSEHSLOVÁKIÁ BA, ERDÉLY-ROMÁNIÁBA, STB. MAGYARORSZÁGON UTASA INK5ZÁMÁR A VIDÉKI KIRÁNDULÁSOKAT IS RENDEZÜNK. ÚTKÖZBEN RÖVID KIRÁNDULÁOKAT LEHET TENNI EURÓPAI NAGYVÁROSOKBA, MINT: RÓMA. FRANKURT, BÉCS, PÁRISBRÜSSZEL. LONDON, AMSTERDAM. STB.—KÜLÖN VITEL DÍJ NÉLKÜL ÉS ONNAN HAZAREÜLÉSÉRT SEM KELL KÜLÖN FIZETNI. VISSZAUTAZÁSRA VÁLOGATHANAK A KÖVETKEZŐ NAPOK KÖZÖTT: JUNIUS 20. 21, 22, 23 és 27. Tegyük a következő ryarat felejtheteden VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE EZT A SZELVÉNYT MR. ANDREW DONO 2781 East 127th Street Cleveland, Ohio 44120 — Telefon: LO 1-0824 élménnyé r Én csatlakozni óhajtok a 21 napos Good Will társasutazáshoz Magyar­­országra és kérek részletes felvilágosítást. Név: ................................................................................................................................ Cim: ................................................................................................................................. I Város: ......................................................................... Zip Code szám:................. Mellékelek $.......................................................................... lefizetést ni SZERELEM kufArjai Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Aladár arca sápadt volt. Frakkja, melynek kifogástalan szabása még jobban kiemelte karcsú termetét, arcának sápadt­ságát is jobban kiemelte. Vonásain a titkolt kedvetlenség, vagy ami még ennél is rosszabb, az életuntság, vagy amit még en­nél is rosszabb, az életuntság felhője látszott. Ez nem volt egy boldog vőlegény arca. Legalább is nem igy néznek ki azok akiknek az a boldogság jut osztályrészül, hogy egy szép, fiatal, nemes és gazdag menyasszonyt vezethet oltárhoz. Senki sem sejtette, mi lakik ebben a pillanatban a boldog­talan fiatalember szivében. De mikép is gyanithatták volna? A világ csak a külszin után itél. Az emberek legtöbbnyire csa< a vagyonra, előkelő állásra nóznek és mindenki boldognat mondta Aladárt, aki a legszebb és e laggazdagabb menyasz­­szonyt vezeti oltárhoz. Pedig Aladár a legboldogtalanabbnak tartotta magát. E; a mai nap neki nem az öröm, hanem a szomorúság, a sötét gyász naPja> mert el kell temetnie azt, ami legdrágább volt a földön: szerelmét! Leendő vejének láttára Szentiványi Géza gróf mosolyogni igyekezett. Ez a mosoly igen halvány, sőt mondhatni, igen szomorú volt és úgy tűnt fel, mintha Aladárnak néma fájdal­ma a gróf arcáról tüköződnék vissza. A vendégek már együtt vannak, papa, — mondta Ala­dár tompán. — Sőt úgy vettem észre, hogy már türelmetlen­kednek is, a harangok már zugnak, itt az idő . . . — Ebben igazad van, fiam, — szólt Géza. — Legfőbb ide­je, hogy induljunk. Rögtön el fogom rendezni a menetet. De milyen halvány vagy, fiam. Milyen hideg a kezed! Talán csak nem vagy beteg? Úgy veszem észre, mintha a hideg rázna téged. — Nem, nem, — vetette ellen élénken Aladár. — Egészen jól erzem magam. A legutóbbi napok izgalmai okozhatták azt, . .°gf. k!sse kimerültnek látszom. Aztán ne feledd, hogy a múlt ejjeh támadás is nagyon megviselte az idegeimet. — Oh, az egy gyalázatos merénylet volt, — kiáltott a gróf. Nem tudom elképzelni, ki készithette azt elő, de hogy terv­szerűen volt előkészítve, az bizonyos. Talán bosszú müve volt. ,^z részemről nem tulajdonítok neki valami nagy on osságot, jegyezte meg Aladár. — Ilyen eset majdnem minden ejjel előfordul Párisnak egyik vagy másik pontján. Ilyen ^támadások minden nagy városban, ahol nagy számmal vannak az úgynevezett kétes egyének, napirenden, vagy job­ban mondva, éjjeli renden vanak. Csak azt sajnálom legjob­ban, hogy nem volt alkalmanköszönetet mondani annak a bá­tor leánynak, aki határozott közbelépésével elriasztotta a go­nosztevőket. — Az nem a te hibád, Aadár. Szavaidból úgy vettem ki, hogy bátor életmentőd elsiettt a helyszínről, igy hát a legjobb akaratod ellenére sem köszöihetted meg neki a segítségét. — Láttam, hogy elf itat; nyilván arra gondolt, hogy ha­ragjukban a gonosztevők őrajla töltik ki a bosszújukat. De vala­mit mégis hátrahagyott. Ezzel elővett egy fátyolckrabot. — Ezt, — mondta — az lton találtam, melyen elfutni lát­tam a lányt! — És azt hiszed, hogy ő 'eszitette el? — kérdezte Szentivá­nyi Géza gróf. — Úgy kell lennie — eősitette Aladár. — Lehetséges az is, hogy futásközben valamiben megakadt. Géza gróf merengve nézte a kék fátyoldarabot. — Nem éppen valami!nőm dolog — mondotta. — Ez ar­ra mutat, tehát, hogy a lány a munkásosztályhoz tartozik, aki éppen akkor ment haza múmiából. Talán nyomra vezethet ben­nünket, mit szivem mélyétől óhajtanék. Talán jó lenne őt hír­lapok utján felhívni, hogy jelentkezzék. Magam is nagyon sze­retném leróni a hála adóját — Ez aligha vezetne célhoz, — rázta a fejét Aladár. — Leg­alább is nem nagyon remélem, hogy ezen az utón el lehetne ér­ni valamit. De azért ezt a fétyoldarabot elteszem. Lehet, hogy valamikor hasznát vehetem. És papa most még egy kérésem len­ne ... j j ; — < m — Óh, az már előre teljesítve van — szólt a gróf jóságosán és azzal a meleg érzéssel, melyet minden szava sugárzott, mi­dőn Aladárral beszélt. — Mi lenne az? — Arra kérlek, kedves atyai barátom, lennél szives még­­egy alkalmat adni, hogy négyszemközt beszélhessek a menyasz­­szonyommal? Beláthatod, hegy akik egy egész életre kötik ösz­­sze magukat, az utolsó pillaratban még egyszer egymás szemé­be akarnak nézni. Szentiványi Géza gróf ;sodálkozó pillantást vetett Ala­dárra. — Milyen komolyan rrondod ezt, fiam, mintha vagy ma­gadban, vagy Lolában nem híznál. De én azt hiszem, hogy köl­csönös érzelmeitekre vonatkozólag már régen tisztában lehet­tek. Egyébiránt kívánságodat teljesen jogosnak találom és szí­vesen teljesítem. Jöjj velem, fiam, menjünk Loláért! De arra fi­gyelmeztetlek, hogy végezz hamar, mert az esküvő időpontja elérkezett, ne mlehet várakoztatni a násznépet, még kevésbé az egyházi személyeket. —Jól van, atyám — válaszolta Aladár és lesütötte szemeit. ’ Nem akarta, hogy komor tekintete idő előtt elárulja szivének gyötrelmeit. E pillanatban el volt tökélve, hogy valamit tenni kell, mert megtört szívvel esküvőre menni — nem, nem! Ez lehetetlen! * * * * Most térjünk vissza Lolához, aki a sárga teremből, ahol azon rettenetes jelenet lejátszódott, visszasietett budoárjába, ahol Rózsika már várta őt. *>. Arca olyan fehér volt, mint a fal. Szemében még most is a rémület kifejezése látszott, kezei remegtek, szempilláin köny­­nyek maradványa látszott. Rózsika megdöbbenve nézett rá. Nem tudta elképzelni, mi történt vele. De valami borzasztó történhetett, mert az előb­bi boldog menyasszonyi várakozásteljes kifejezése egészen el­tűnt arcáról. Zavart volt, kezei idegesen remegtek és a legna­gyobb erőfeszítéssel is alig tudta elrejteni borzasztó felindu­lását. — Nagyon kellemetlen találkozás volt ez, — szólt Lola, aki mégis szükségesnek találta a rajta észlelhető változást va­lamivel megmagyarázni. — Bár soha se láttam volna azt a nőt. Képzeld, egy óra hosszáig tartó beszédet intézett hozzám. Azt hittem, vége-hossza nem lesz, pedig elképzelheted, hogy tűkön álltam. Egy pillantást vetett a tükörbe. — Úgy veszem észre, — folytatta, — hogy a koszorú félre is csúszott. A fátyol, melyet olyan szépen elrendeztél, össze­­kuszálódott. Jöjj, kedvesem, igazíts helyre mindent! Milyen : jó, hogy a mai napon kezemre járhatsz! Rózsika teljesítette kívánságát. Eközben látta, hogy Lo­lának keble észrevehetően hullámzik, olykor ideges vonaglás fut végig rajta. Alig bírta elhinni, hogy egy hosszú üdvözlőbe­szédnek ilyen hatása legyen. Ekkor léptek hallatszottak. Lola hirtelen felszökött. — Jönnek, jönnek, — szólt izgatottan és gyöngéden félre­tolta Rózsikét. — A papa hozza már a vőlegényemet. Most végre megláthatod őt. De rejtőzzél gyorsan a függöny mögé, úgy, mint előbb. De hamar, hamar! Rózsika az ablakfülkébe osont és összehúzta maga előtt a függönyt. Ekkor kinyílt az ajtó és elsőnek Szentiványi Géza gróf lépett be. L. FEJEZET Álom-e vagy valóság Rózsika akkora rést hagyott, hogy a szobát áttekinthette. Valóban kiváncsi volt látni azt a férfit, akit Lola olyan ben­­sőleg szeret, akiért úgy rajongott és akiről annyi elragadta­tással beszélt. E pillanatban nem kételkedett, hogy egy tulbol­­dog vőlegényt fog látni. Mert ilyen leányt bírni, mint Lola, tudni azt, hogy nála a legforróbb viszontszerelemre talál, már magában véve is olyan boldogító tudat, mely egy egész életet megédesíthet. Mint már említettük, elsőnek Szentiványi Géza gróf lé­pett be, őt. nyomban követe a vőlegény, arcát azonban Rózsika nem láthatta, mert Géza gróf alakja úgyszólván eltakarta őt.- (Folytatjuk), _ DONÓ ANDRÁS 4 4 4

Next

/
Thumbnails
Contents