Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1965-11-11 / 45. szám

fi-IK OLDAL FÜGGETLENSÉG Thursday, Nov. 11, 1965 Mi kell a boldogsághoz? Egy font rizs, tiszta vagy tisztátalan vízben puhára főz­ve, megszámlálhatatlan ázsiai millióknak a boldogság mini muihát és maximumát jelen­ti. . Mi kell az amerikaiaknak a boldogsághoz ? Erre a kérdés­re csak időhöz kötött feleletet lehet adni, mert a minimális követelmény és a maximális lehetőség folyton változik. A minimális szükségletek, ame lyek nélkül elégedett életet az amerikai el sem tud képzelni, ezek: hajlék, élelem, ruházat, fűtés, világítás. Amit az ame­rikai ezekre a szükségletekre költ, az a boldog élet feltétlen követelménye. Amit ezeken felül költ, az — egy szóval —■ luxus. Ma a legmegbízhatóbb statisztikai kimutatások sze­rint az amerikai családok a szükségesre jövedelmük 52 százalékát költik, luxusra minden rendelkezésre álló, adó fizetése után megmaradó dollárból 48 cent jut. Ezek a százalékszámok többet jelen­tenek, mint első tekintetre tetszik. Azt jelentik, hogy az amerikai családok — nagy ál­talánosságban — oly magas életszínvonalon élnek, ami­lyenre az emberiség sokezér éves történetében a földkerek­ség egeytlen országában sem volt és nincsen példa. * * * A százalékszámokat oldjuk fel egyszerű számokra. A múlt évben az amerikai családok szükséges dolgokra és szolgá­latokra 208 ezer millió dollárt költöttek, valamivel több mint 200 ezer millió dollárt kényel­mükre, fényűzésre, szórako zásra és mindenféle hóbortok­­ra. Régebben, nem is nagyon régen, másképp volt ez, és az összehasonlítás korábbi idők pénzköltésével még érdeke $ebb, mint a fenti százalék és számadatok. 1875-ben, nagyapáink és dédapáink idejében 94 száza­lékot kellett költeni a puszta szükségletekre, igy csak a jövedelem 6 százaléka maradt arra,, hogy az öregek (akkori fiatalok) kirúghassanak a hámból. 1929-ben már meglehető sen általános volt a nemzeti jólét. A feltétlen szükséges ki­adásokat már minden dollár­ból 59 cent fedezte, 41 cent “felesleg” maradt minden jó ra, mi szem s szájnak ingere, beleértve párisi éjjeli lokálo kát és itáliai muzeumjárást. 1954-ben 56 volt 44 ellen. A múlt évi 52:48 még min dig a szükségesnek előbbreva­­’óságát jelzi, de — tekintve, hogy a jelenlegi, már évek óta tartó prosperitás tartós­nak, sőt emelkedőnek mutat­kozik — könnyű megjósolni, hogy nemsokára másfelé bil­len a mérleg 2. sz. serpenyő­je: holnap-holnapután az le­het a helyzet, hogy még több luxus kell a boldogsághoz. ^ ^ .t-A szükségest és a felesle­gest nem lehet élesen elvá­lasztani egymástól. Lehet va­lami szükséges és egyben lu xus. Például: A ház, amelyben lakunk, szükségesség, de ki­bővítve, kiszépitve, hasznos és szép tárgyakkal telerakva — luxus. A Federal Housing Authority közlése szerint minden 20 uj házban, amely­nek mortgagét az F.H.A. ga­rantálja, 19-ben manapság há­rom hálószoba van, a házak­nak csaknem kétharmadában két fürdőszoba van, minden Öt ház közül négynek gará­zsa vagy carport ja van. Má­sik példa: mindennapi élel­münk szükségesség vagy lu­xus aszerint, hogy mit vásá­rol a háziasszony —' ground meattől beef tenderloinig nagy a választék és nagy a különbség minőségben és ár­ban. Az amerikaiakat, főleg az asszonyokat az jellemzi, hogy jó minőségre néznek (az árucédulától félretekint­ve), változatosságot követel­nek meg a fűszerestől és a su­­permarkettól, és hogy mi a primőr, azt csak pesti ismerős­től vagy, svájci vendégtől hall­ják, mert itt nincsenek gyü­mölcs és zöldség szezonok, itt minden évszakban mindent frissen lehet kapni. * * * Amiről a rizsben gazdag Ázsia szegény milliói még láz álomban sem álmodnak és amire egyes névszerint jól is­mert közép-európai országok­ban egy, két vagy több évig kell várni: az automobil Ame rikában elsőrangú szükséges ség. Annak, hogy nincsen minden egyes felnőtt (16 éven felüli) amerikainak au tója, talán fő akadálya az. hogy egyes nagyvárosok főút cáin gyalog előbbre lehet jut ni, mint autóval... Statisz­tikai szám: az amerikai csa iádok 78 százalékának van egy autója, egyre több csa iádnak második vagy harma­dik autót kell beszereznie, mert az ifjuur vagy a kis­asszony elérte 16-ik születés­napját. Minimális szükségességek továbbá a következők: Gáz vagy villanykályha, refrigera­tor, televizió. Minden négy család közül háromnak van automatikus mosógépe és va­­cum cleaner je. Alig van ház villamos pirító, keverő, kávé masina nélkül. Mindez a vi­lág legtöbb részében luxus, itt szükségesség. Ami Ameri­kában évez és évtizedek előtt luxus volt, az ma szükséges­ség. % • % * Ami ma luxus, az holnap és holnapután — ha a prospe ritás még sokáig tart — szűk ségessé lesz. Automatikus száritó és mosó-száritó kom bináció 1950-ben még ismeret len volt, ma luxus, a jövőben szükségesség lesz. Automat! kus edénymosogató, fagyasz tó, ma minden 10 család kö zül egynek van, air conditio­ner minden 5 otthon közü' egyben van. Amikor a családok többségé nek birtokában lesznek ezel a modern kényelmi berende zések, már a szükséges jól osztályába lesznek besorolan dók. Ma még a jövő zenéje, hol nap “mindennapi luxus” lesz a szükségestől láthatatlan vo nallal elválasztva, a színes TV, az autóba beszerelt lég hűtés, az egész házat hütő air conditioner. Mondani sem kell, hogy £ városokban több kényelmei élveznek az emberek, mint e falvakban. A fent felsorolt százalékszámok és puszta szá Három évig építették a Jefferson National Expansion Memóriáit, mely a legnagyobb amerikai (em­lékmű St. Louis-ban s egyben a város kapujaként szolgál. Fenn: elhelyezik a 10 tonnás alapzatot. Jobbra a Mississippi folyó. Lenn: balra a belvárosi sport-stádium építés alatt. HÁROM KIS PANASZ ÉRKEZETT LUDAS MATYI CÍMERE Felső kép: A 21 éves Luis Medina Perez, egy kubai menekült Key West, Fia. sheriffjének kezében, miuátn el akart rabolni egy re­pülőgépet. Alsó kép: a repülőgép személyzete, amelyet fegyverrel tartott sakkban, de akik azután mégis ártalmatlanná tették. mok országos statisztikai ada­tok, melyek magukba foglal­ják a városi és a vidéki élet színvonal adatait. így hát nem ehet semmi kétség, hogy a városokban, főleg a nagyobb és gazdagabb városokban, a módosabb családok lakta kül városokban az 52:48 arány a szükségességek és a luxus­tárgyak között a luxus javára módosul: a nagyobb jövedel­mű családok jövedelmükből :öbbet költenek kényelmi be­rendezésekre és szolgálatok­ba, mint a megélhetés alap vető szükségességeire. * * * Latin-Amerikában, Ázsiá­ban és Afrikában százmilliók yl “egy font rizs” életszinvo nalon tengődnek. Amerika, ré ;i hagyományaihoz híven, so cat segít, de még a sok sem ■elég. • Különböző, technikai, szállítási és külkereskedelmi akadályai vannak annak, hogy Amerika a fojtogató me­zőgazdasági túltermelés bék­lyóiból kiszabadítsa magát. Előbb-utóbb utat módot kell találni arra, hogy az amerikai termésfeleslegekből (amelyek­nek tárolása jelenleg naponta egymillió dollárba kerül) éhe­­'ző népeket tápláljunk addig, amig azok maguk nem vál nak önellátókká. Ilyen progra­mok foglalkoztatják az illeté­kes hatóságokat s már oly vé­lekedések is elhangzanak, hogy eljön az idő, amikor az amerikai mezőgazdasági ter­melést, mesterséges és költ­séges korlátozás helyett in­kább még növelni- kell. Szin­te természetesnek leheVmon­­dani, hogy' ilyen nézetek és javaslatok leghangosabban a Dakotákban hangzanak fel. OKTALANOKÉ A lÖVfi? HATFRORD, Conn. — Az “Élet tudománya” ápolásának otthona lesz egy uj épület a Trinity Collegium területén, ahol a napokban volt az első kapavágás. A kapavágási ce remónia ezúttal mapas>'ör>tü tudományos fejtegetések illő alkalma volt. Az élet tudomá­nyának művelői szóltak a kö zönséghez. Milyen lesz a jö vőben az élet? — ez volt az okoskodások tárgya. Milyen hatással lesznek az emberre, az életre a technológia újabb és újabb vívmányai és a com­puterek, eszes gépek, egyre szélesebbkörü alkalmazási le hetőségei? Dr. Donald Linds­­ley, a University of Califor­nia lélektan tanára, ezt az ál­talános, vázlatos képet festet­te a jövő életről: “Talán nem is fantasztikus az elképzelés, hogy a jövőben aránylag kevés ember fog minden szükséges munkát el­látni és az emberek tömegei, milliói tétlenségben fognak élni, unatkozni fognak, nem fogják tudni, mit kezdjenek sok szabad idejükkel, semmi­sem fogja érdekelni őket.” A nők elé nem éppen ke csegtető jövő képét vetitette: “Nézzünk szét az amerikai nő konyhájában. Háztartási készülékeket látunk, amelyek mind arra szolgálnak, hogy a ház asszonyának minél keve­sebbet kelljen dolgoznia. Éle te elviselhető addig, amig ott­hon vannak a gyerekek. De mi vár rá azután? Minder háztartási munka könnyű és csak kevés időt vesz igénybe A nap legnagyobb részében nincs semmi tennivaló. Az asszony unatkozik. Ideges lesz, idegbeteg. Más foglala­tosság hijj án elkezd enni, in­ni, meghízik. Idővel megrög­zött alkoholista lesz. Lelki egyensúlyának megingása a bűn útjára is terelheti...” Ez csak egy példa, mondta Lindsley professzor. Az em­ber helyett dolgozó autómati kus gép és az ember helyett gondolkodó computer gép az egész emberiség életrendjét megváltoztathatja. Dr. Ross MacFarland, a Harvard Egyetem pszicholó­gusa azt fejtegette, hogy a jövőben az ember legnehezeb­ben megoldható problémája az lesz, hogy mivel töltse, mi­re fordítsa egyre több szabad idejét. Ebben nagy veszély rajlik. Tudni kell, hogy az el­mének éppen úgy, mint a test­nek szüksége van gyakorlás­ra. Gyakorlás nélkül elsenyved a test és elenyved az elme. Mármost: mi lesz, ha a gond­jaitól és feladataitól felszaba­dított embernek nem lesznek problémái? A Harvard tudós megkockáztatott egy érdekes jóslást: ‘Ha nem lesznek prob­lémái az embernek, majd csi­nál magának problémákat.” A Trinity College uj inté­zetében az élet tudományát — úgy is lehetne mondani: az életmüvészetét — fogják ta­nulmányozni a lélektan és a lélekorvoslás tudósai. A cél: annak kikémlelése, hogy a munkatehertől megszabadult ember szabadidejét miképpen iordithatja hasznos alkotás­ra, teremtésre, saját érdeké­ben és a köz érdekében. A Corvin Áruházban vásá­rolt rolettánk, három heti használat után rugótörésben kiszenvedett. Ennek már több hónapja, de azóta hiába kere sem a szükséges méretet, se hol sem kapok. Rövidebb len ne, de azzal mit kezdjek? Há zilag nem toldhatom meg. Még ha hosszabb lenne- Abból leg alább levághatnék. P. Lászlóné, Budapest í: ^ $ A napokban kedvenc pipere szappanomból vásároltam egy darabot, mosáshoz. Már a ki­bontásnál meglepődtem azon, hogy a régi, megszokott rózsa­szín helyett sötétpiros szinü szappan bukott ki az elegáns papirból. A szin nem számi — gondoltam. Bár ne gondol tam volna! Az én fehér blu zom pillanatok alatt rózsaszi nüvé változott tőle, mégpedig olyan tartósan, hogy sok kel mefestő üzem megirigyelhet né. B. Éva, Buadpest sjc % Legkedvesebb ruhadarabom hiánycikké vált. Nem értem, hogyan történhetettt, de ez a tény. Bejártam szép főváro­sunkban legalább húsz szak­üzletet és áruházát — hiába. Amikor elsuttogtam, hogy az alsónadrág nylonból legyen és 5 ős számú, mindenütt ezt a választ kaptam: Már nem gyártják. Fo­galmunk sincs, miért. Napon­­a tucatszámra adhatnánk el belőle. Azután ajánlani kezdtek he­­yette mást. Például habse­­yemből készültet. Előnye: ne­hezen szárad és sokkal hama­rabb tönkremegy. Vagy ban­­lonból valót. Ezt már majd­nem megvettem, amikor kide­rült, hogy a 4-es a legna­gyobb. Vagy leadok a csípőmből tiz ’entit, vagy lemondok ama bi­­■onyos ruhadarab viseléséről. K. J., Budapest NEVESSÜNK Pétert az iskolában meg­kérdezi a tanár ur, hogy miért nevezik az orbáncot Orbáné­nak. Péter igy felel: — Azért, mert az orrot bán­­ca.” Pénzóriások Sudbury dombján SUDBURY, Ont., Canada. — A város határában levő domb tetején áll a Centennial Nu­mismatic Park — a Kanada 1967. évi 100 éves jubileuma alkalmára létesített park, amelynek látogatóit kanadai, amerikai és nemzetközi érme gyűjtőket a bejáratnál egy pénzóriás köszönti: egy 5-cen­­tes nickel, olyan magas, mint egy ház. A nickelóriás nickel­­érc talapzaton áll. A centenáris parknak nem egyedüli különös látványossá­­ba lesz az az 5-centes. Készül egy óriási amerikai féldollá­ros Is, a Kennedy-féldolláros sokszorosan megnagyitott má­sa. Ez 20 láb magas, 18 incs vastag lesz — kisebb, mint az 5-centes, amelynek átmérője 80 láb és vastagsága 24 incs. Mindenesetre elég nagy lesz és eléggé méltó emléke a már­tírhalált halt elnöknek. A Kennedy féldolláros 15 lát magas talapzaton íivegburá ban lesz és ennek az üvegház nak tetején, márvány talap zaton örökláng fog időtlen idő­kig az éjszakába világitani. És mégegy emlékpénz fog ott állni: 12 láb átmérőjű an­gol 5-shiiling — Sir Winston Churchill emlékére. A Kenne­dy és a Churchill emlékérem­­óriásokat 1967-ben, Kanada 100-ik születésnapján fogják leleplezni. Miért éppen Kanada egyik kisebb városában ez a mám­­műt pénzkiállitás ? Azért, mert Sudbury a világ legna­gyobb nickel termelője, a vi­lág nickeltermelésének 75 szá­zalékát itt bányásszák. A Cen­tennial Numismatic Parkot privát vállalkozás hozta létre. Úgy kezdődött a dolog, hogy két sudburyi lakos összeállt és chartert kért és kapott a park és a muzeum megalapítására. A park és a kiállítás látoga­tása ugyan díjtalan, de a ven­dégeknek eladnak emlékérme­ket s ebből a jövedelemből tartják fenn intézményüket, hidbury büszkeségét. Az 5- entes óriás előállítási költsé­­e 35,000 dollár volt... December 18-án játszák le a Liberty Bowl-t az uj 3.7 millió dollá­ros Memphis stadionban.

Next

/
Thumbnails
Contents