Függetlenség, 1965 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1965-08-12 / 32. szám
6-IK OLDAL Thursday, August 12, 1965 ZÖLD ERDŐ A NAGY HAL HATAN A nagy hal, amelynek há-' tán Brandanus pap zöldelő erdőt látott, sokáig csak az északi népek tengerészmeséiben élt; tudományos munkák alig emlékeztek meg róla. Thomas Bartholinus, korának egyik nagy tudósa (1616—1680) az anatómia történetéről irt könyvében a Brandanus-legenda egyik változatát frissíti fel. Azt Írja, hogy örök időktől fogva csupán két ilyen óriási hal létezett, s ezek a Teremtő bölcs intézkedése folytán nem szaporodhatnak, mert különben rettentő tömegükkel teljesen betoltenék a tengert és kiszorítanák a vizet. Tudományos részletességgel első ízben Pontoppidan Erik foglalkozott vele, Norvégia természetrajzáról irt munkájában 1754-ben. Norvég halászok híradásai alapján bizonyítottnak vette a következő adatokat: A halászok néhány mérföldnyire a parttól szokták kivetni hálóikat. Tudják, hogy ott a tenger 80—100 ölnyi mély. De előfordul, hogy mérőónjuk egyszerre csak 30, 20, vagy még ennél is kevesebb mélységet mutat. Miféle idegen test kerülhetett a tengerfenék és a tenger színe közé, hogy a mélység ennyire lecsökkent? A krák! A sekélyebb vízben a halak megsokasodnak, a zsákmány gazdag, de állandóan mérni kell a vizet, mert ha a mélység tovább csökken, baj van; a krák a viz színére akar emelkedni. Ilyenkor azután el onnan, amilyen gyorsan csak lehet, mert csakugyan, néhány perc múlva felbukkan a hihetetlen méretű vizi szörnyeteg. Hosszát legalább egynegyed mérföldre becsülik s ez csak a vízből kilátszó háta, nem is az egész teste, amely a viz alatt terpeszkedik el, amelyet rettenetes egészében még senki sem látott. Testéből árbócnyi hoszszu és vastag karok merednek ki és ezekkel képes a legnagyobb hajót is megragadni és a viz alá rántani. Pontoppidan közlései nyomában nagy vita örvénylett a tudományos vizeken. A londoni St. James Chronicle 1775-ben közölt egy szemtanú tanúvallomásáról felvett jegyzőkönyvet. A hivatalos okmány igy szól: “Előttem, John Blain, a Bute szigetek főbiztosa előtt, 1775, április 22-én megjelent Robert Jameson tisztes hirü férfi, s miután vallomására az esküt letette, a következőket adta elő: Az előző évi augusztus hó. 10. napján Janet nevű halászbárkájával Glasgow kikötőjéből kiindult a tengerre. Egyszerre egy embere figyelmeztette, hogy mintegy három mérföldnyire egy sziget látszik, mely azelőtt nem volt ott. Csakugyan, tisztán látható volt egy körülbelül másfél mérföld hosszúságú sziget. Szélességét nem tudta megállapítani, mert öt-hat perc múl va a sziget megint lassan alámerült. Azután ismét felbukkant, majd újra le. Ezt kétszer megismételte, aztán teljesen eltűnt a szeme elől. A jelenség mintegy 24 percig tartott. Kívüle a hajó kilenc főnyi legénysége is látta. Megkérdeztetvén, hogy hallott-e valamit a ‘krák’ nevű tengeri állatról: azt felelte, hogy csak mostanában hallott; akkoriban még nem tudott róla semmit. Aláírva: Robert Jameson, John Blain főbirtos, John Bruce tisztviselő. Toldat : A fentiek jelenlétemben, előttem hangzottak el. James M'Nell ❖ Hí íH A Krünitz-féle Oekonomische Enzyklopedie részletesen foglalkozik a krák-kérdéssel és a Jameson-élményhez szólva azt Írja, hogy annak egyszerű a magyarázata. Bizonyos irányú és erejű szelek hatására apály idején a viz a szokottnál . mélyebbre húzódik vissza s a sekély vízből előtűnnek az addig rejtett sziklazátonyok. Ha megindul a dagály, a hullámok megint át-átcsapnak rajta, s ez távolról csakugyan azt a látszatot kelti, hogy egy óriási test A Piqua, ohioi templom hirdetőtáblája azt mondja, hogy “Ez egy szegregált templom, kizárólag bűnösök számára.” emelkedik ki a vízből, majd megint alásüllyed. Érzékcsalódást az úszó szigetek is okozhatnak. Hajók olykor a nyílt tengeren is találkozhatnak igen nagy terjedelmű úszó tömegekkel, ezekre a babonás tengerész rámondhatta, hogy “ime, a krák!” Pedig nem egyéb az, mint a szárazföldről leszakadt partrészt — viharok és tengeráramlatok egy darabig erre-amarra hajtják, azután alásüllyed és többé hírét sem hallani. Az árbócméretü karok pedig a 10—15 méter hosszúra is megnövekedett óriás polip tapogató karjai. Homoktenger árasztotta el a világszép Bali-szigetet Néhány hónappal ezelőtt az indonéziai Báli szigetét vulkánkatasztrófa sújtotta. A közelmúltban az Egyesült Nemzetek megbízásából egy nemzetközi delegáció járt a helyszinen, hogy megvizsgálja a károkat és a szerencsétlenség körülményeit. A természet még nem ujult meg. Hatalmas homok- és hamutörmelékek zárják el az utakat, bár ennek sokszorosát már eltávolították a gondos munkáskezek. Az óriási vulkán mélyéből most is füstfelhő száll a magasba. És ezen a környéken a hamuréteg meghaladja a másfél métert. Száz- és százezer tonna izzó láva ömlött ki a szörnyű napon ebből a kráterből. A világ egyik leggyönyörűbb szigetét valóságos pokollá változtatta. A szemtanuk, akik életben maradtak, elmondották : néhány óra alatt hatvanezer hektár ültetvény pusztult el. A folyókat feltöltötte a homok, 1460 ember vesztette életét. A szél a hamufelhőt egészen az ezer kilométernyi távolságban levő tengerig hajtotta. Báli népe először á folyókat egyekezett megszabadítani az óriási homoktömegtől. Jelen’eg is, nehéz körülmények között, ezrek és ezrek igyekeznek az ültetvényeket ismét termővé tenni. A nemzetközi delegáció meglátogatta Casai’a környékét. Itt is mindent elölről kellett kezdeni. Szinte emberfeletti feladatot jelent a küzdelem a homok- és hamuréteggel. De Indonézia lakossága évszázadok óta harcol a vulkánokkal. Vállaják az életveszélyes feladatot és a 127 óriási kráter közelében is mindig újra kezdik az életet, ök mondják, hogy a vulkán hol áldás, hol átok. Ezzel arra céloznak, hogy a vulkán hamuja, ha nem párosul a kitörés olyan pusztítással, mint ami a közelmúltban történt, termékennyé teszi a földet mert olyan hatása van, mint a legjobb műtrágyának. A U. N. bizottság tagjai úgy vélekednek, hogy a legveszélyesebb vulkánok körül 10—15 kilométeres zárt körzetet kell létrehozni. Ezenkívül pedig több megfigyelőállomást állítanak fel. Ez lehetővé tenné, hogy a veszélyt időben észleljék és Báli sokat szenvedett népének a vulká nők nem jelentenének többé átkot és szenvedést. MELLŐZTÉK AZ EGYHÁZI SZERTARTÁSOKAT Hiroshima 344,000 lakosú, élénk város volt egy pillanattal az atombomba ledobása előtt. Fenti ké pünk a szörnyű pusztítást mutatja be. Alsó képünk az egyetlen épületet — a városi tanács házát — ábrázolja, amelyet nem építettek fel, hogy örök figyelmeztetőül maradjon a 20 év előtti katasztrófára. BUDAPEST (FEC). - A szakszervezetek központi lapja, a Népszava arról tájékoztat, hogy az elmúlt négy év alatt több mint 140,000 olyan családi ünnepség zajlott le országszerte, “amelyeken mellőzték az egyházi ceremóni■■■!!■""1 . . ... » ^ ■■"■"r - ...-.1 ... . --------Szörnyetegek élet-halál harca százmillió esztendő előtt Szinte olvad a levegő a perzselő kelet-afrikai nap füzében, Lindi kikötőtől nyugatra, a Tendaguru hegységet övező lápos ősvadonban. Parányi fuvalom sem enyhíti a hőséget. Tompa, ütemesen ismétlődő csobbanások, surranó csámcsogás, éles sziszegés töri meg “szörnyország” csendjét. Tövestül szakad a mocsári növény, recsegve törik a sürü lombozat. Nyolcvan mázsa súlyú óriási ősgyik loccsantja szerteszét az iszapos vizet. Mire a Nap tűzgolyója 1 ebükóba indul, a századik mázsa növényi táplálék csúszik le aznap a harminc méter hosszú őslény, a Brachosaurus torkán. Tizenkét méter hosszú nyakán megrebben hatalmas arányaihoz mérten cseppnyi feje. Veszélyt szimatol. Nála fiatalabb és kisebb, mindössze húsz méter hosszú és csak ötven mázsa súlyú rokona közeledik, hogy az is megtöltse feneketlen bendőjét. És ádáz küzdelem kezdődik. Mindkettőjüket sarkallja az életösztön. A létfenntartás alapfeltétele a táplálkozás. A gigászi küzdelem százmillió évvel ezelőtt befejeződött. Az óriási őshüllőt kipusztitotta a táplálék hiánya és a létfenntartásért társaival vívott küzdelem. A hatalmas méretek ismeretében persze nehéz elképzelni, hogy ez a szörnyeteg a ma élő gyíkokkal valamiféle rokoni kapcsolatban lenne. Pedig a pontos csonttani vizsgád latok kétségtelenül igazolják, hogy ez a hatalmas állat éppen úgy a hüllők közé tartozott, mint a ma is élő gyík, kígyó, teknős vagy krokodil. A szörnycsalád mind Afrikában, mind Észak-Amerikában a földtörténeti kréta időszak elején élt. Utolsó képviselői is legalább százmillió évvel ezelőtt kihaltak. A hüllőknek abba a csoportjába tartoztak, amelyeket “rettenetes ősgyikok” — Dinosaurusok — néven emlegetnek. Magyarország területén ugyan nem fordult elő és mégis magyar tudós, Nopcsa Ferenc, a világhírű őstan tudós volt az, aki az óriás növekedésére olyan magyarázatot adott, amelyért sok nemzetközi elismerésben részesült. A Dinosaurusok óriási méretei a növekedést szabályozó agyalapi mirigy kóros működésére vezethetők vissza. Az ősgyikok valószínűleg ezért nem is voltak nagyon bosszú életűek a földtörténet folyamán. Legfeljebb 80—100 millió évig éltek. Ez pedig a Föld történetében nem is olyan hosszú idő. A kelet-afrikai Brachiosaurus egyik teljes csontváza, a berlini Humbolt egyetem őslénytani múzeumának egyik nevezetessége, a háború pusztitásaitól sokat szenvedett épületben csodálatosképpen épségben maradt meg. Egyik legfontosabb maradványa az ősvilági életnek. Fidel Castro (balra a felső sarokban) ezrekhez szólt a hatalomátvétel 12-ik évfordulóján. A. U.S.-t gyakran támadta, de Ernest (Che) Guevararól, aki már hosszú idő óta eltűnt, egyetlen szót sem szólt. ZENE AZ OPERÁLÓTEREMBEN Néhány hónappal ezelőtt szerelők jelentek meg az azerbajdzsán orvostudományi intézet sebészeti klinikájának műtőjében és hangszórókat szereltek fel a mütő'helyiségben. Azóta lágy zene töri meg az operációk előtt a műtők csendjét, hangszalagról Csajkoszkij, Liszt Ferenc, Brahms hal hr tálán melódiái csendülnek fel, olykor népdalok is. Hogyan kerül a zene a műtőbe, kiknek a kedvéért rendezik a koncertet? A válasz kézenfekvő: a műtétre kerülő betegeknek. Ibrahim Musztafa Topcsibasev sebészprofeszszor kezdeményezésére került sor erre az érdekes kísérletre. A professzor abból a jól ismert megállapításból indult ki, hogy nincs beteg, aki ne szorongással, félelemmel vetné alá magát a műtétnek. Ez a “gátlásos görcs” sokszor oly erős, hogy legtöbben az utolsó másodpercig halogatják a műtétet. A görcs a műtét napján éri el csúcsát, akkor, amikor az előkészített beteget betolják a műtőbe, vagy maga foglalja el helyét a műtőasztalon. A számára szokatlan látvány, a csillogó-villogó műszerek, ismeretlen berendezések a végsőkig növelik idegei megterhelését, a beteg szoronát”. A cikk azonban arra is figyelmeztet, hogy “meg kell őrizni e sajátos ünnepségek bensőséges jellegét”. Helytelen, hogy gyári ebédlőben, vagy más üzemi helységben, nem egyszer munkazajban rendezik meg a névadó ünnepségeket. “Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a II. kerületi házasságkötő teremben háromnegyed éve nyomasztó csendben, nászinduló nélkül zajlik le az esküvő, mert a zenegép elromlott és takarékosságból mindmáig nem javították ki”. gását, izgalmát. Az orvosnak nagy önuralomra, megértésre, segitőkészségre van szüksége, hogy megértse a beteg szorongásos, lelkiállapotát, s átsegítse páciensét ezen a nehéz perióduson. Topcsibasev professzorban vetődött fel először a gondolat: ha ilyenkor néhány jó szó csodákat művelhet, vajon nem használhatnák-e fel kiegészitésül a zenét is arra, hogy feloldják vele a beteg görcsös állapotát. Valóban, a kísérletek igazolták a várakozást, a műtőben felcsendülő muzsika csökkentette a betegek szorongását, félelmét — ezt az ellenőrző műszerek is igazolták. Néhány percnyi koncerthallgatás után a páciensek általában jobb hangulatban, reménnyel telve várják a műtét megkezdését. A zene orvosi alkalmazásával, persze, már korábban is kísérleteztek — jó eredményekkel. Mind a Szovjetunióban, mind pedig az Egyesült Államokban kísérleteznek például a fogfurás közben fellépő fájdalom zenével való csillapitásával. A kezelés megkezdése előtt fejhallgatót kap a páciens. Amikor az orvos bekapcsolja a fogfurót, nagy hangerejű zenét vagy erős zajt hall a beteg a fülhallgatóból. Ez a hanghatás állítólag elzárja a fájdalom terjedésének útját, a beteg nem reagál a kis fájdalmakra. E kísérleti eredmények alapján valószinü, hogy a hangszalag és a hangszóró fontos és nélkülözhetetlen kellékei lesznek a sebészeti műtőknek és az orvosi kezelőhelyiségeknek. Folytatják az amerikai-magyar megbeszéléseket BUDAPEST (FEC). — Januárban elkezdték a magyarmerikai kártérítési tárgyalásokat, de hamarosan kiderült, hogy megegyezésre nincs lehetőség, és Frank Siscoe, a U. S. State Department szovjet és keleteurópai csereprogramIának igazgatója visszatért Washingtonba. Julius közepén újabb amerikai megbízott érkezett Budapestre, George Spangler, a State Department jogtanácsosa, aki azonnal megkezdte a tárgyalásait az amerikai követelések rendezésére. Gyors eredményt ezúttal sem remélnek, mert — egy beava+ott diplomata kijelentése szerint — a “magyarok tiz év alatt jutottak kártérítési egyezményre az angolokkal, tizenkét év alatt Franciaországgal és 15 év alatt Ausztriával, igy nem valószinü, hogy velünk két vagy három hét alatt megegyezzenek.” AKIK AZ ITALT SZERETIK CHICAGO. — Mrs. Robert Fortner, a “Women’s Christian Temperance Union” egyik vezetője mondotta: Amerikában az elmúlt évben 34 százalékkal emelkedett az idült alkoholizmusban szenvedő nők száma. Dr. Cristjo Cristoff tudós 10 millió dollár kártérítésért perel egy állatkórházat és egy gyógyszergyárat, mert Bijou nevű kutyája állítólag a kezelés következtében elpusztult. A kutya megérezte az elektromágneses változásokat a levegőben és erre ugatással figyelmeztette gazdáját.
